Ott tartunk, hogy Orbán ideológiája határozza meg, kinek kell drukkolni

Vasárnap ért véget a Formula-1 idei világbajnoksága, aminek utolsó futama igen izgalmas volt. Max Verstappen és a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton ugyanis ugyanannyi ponttal állt neki a versenynek, így egyértelmű volt, hogy aki győz, az lesz a világbajnok. Végül pedig Verstappen meg tudta előzni Hamiltont az utolsó körben, amellyel ő vitte el az idei aranyserleget. Ügyes volt, megérdemli.

Ebben sokan egyetérthetnek velem, köztük a kormánymédia egyes megmondóemberi is. Ezzel nincs is baj, mindenkinek lehet favoritja, akinek lehet nyilvánosan szurkolni, és ezt világgá kürtölni. Viszont amikor ebbe belefűzik a politikát és vicc tárgyává próbálják tenni kedvencünk riválisát, az már szánalmas szint. A Fidesszel szimpatizáló influenszerek egy része pedig így tesz, méghozzá nem is először.

Az egyik ilyen sportesemény a horvát–francia vb-döntő volt

Orbán egyértelműen jelezte, hogy ő a horvátoknak szurkol. Innen megkezdődött vezér véleményének a megerősítése, több fideszes politikus és kormánnyal szimpatizáló személy harsogta hangosan, hogy a horvátoknak győznie kell. Nem így lett, a horvátok vesztettek 4-2-re. Innen pedig megindult egy gyűlölet-cunami Franciaország felé, amibe igen erősen belekeverték az akkori politikát.

Hollik István például a döntőben azt látta, hogy az Európa jövőjének a szempontjából fontos, ugyanis egy „bevándorlóország” (Franciaország) játszik „egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal”, vagyis Horvátországgal. Bencsik András pedig hasonló, rasszista módon annyit posztolt a vereség után:

Bencsik szerint akkor a horvátok nem is franciák ellen játszottak, hanem „mások” ellen. Még szerencse, hogy a magyar válogatottban csak magyarok vannak, nem? A 888 akkor szerzője, Oláh Gellért is hasonló stílusban írt egy bejegyzést, amit még az Átlátszó is megírt: „A horvátok győztek, aki mást mond az a kerítést is lebontaná!”. Tény, a sportok gyakran keverednek a politikával, de a politikai mocskolódás egy más dolog.

Idén nyáron a Magyar Nagydíj ideje alatt volt a mindennapok témája a melegellenes módosítókkal telenyomott pedofilellenes törvény, Lewis Hamilton pedig a verseny előtt Instagramján fejezte ki véleményét a helyzetről. Posztjában arra kérte a magyarokat, hogy a következő választáson szavazzanak úgy, hogy azzal megvédjék az LMBTQ közösség jogait. Több se kellett a kormánynak, rászálltak Hamiltonra, és bíztak benne, hogy nem ő győz hazánkban. Ez végül így is lett, jött a nagy üdvrivalgás, de elsősorban nem azért mert vesztett, hanem azért, mert beszólt a kormánynak ÉS vesztett.

Ezzel pedig elértünk a vasárnapi csatához

Verstappen nyert Hamilton ellen. A Fidesz jelenlegi legnépszerűbb megmondóembere, Deák Dániel is írt Verstappen győzelméről – amivel nincs baj –, ízes fideszes stílusban.

Kötelezően ki kellett emelni, hogy a holland versenyző nem Hamiltont győzte le, hanem „a magyar gyermekvédelmi törvényt élesen támadó és politikai provokációkat végrehajtó Lewis Hamiltont.” Posztolási stílusának megfelelően pedig a bejegyzés alá kommentelt hasonló, Hamilton felé sértőnek szánt megjegyzéseket, amiben többek között az öltözködését kritizálta. De „harcostársa” Bohár Dániel is írt azért egy külön bejegyzést, amiben beszólt Hamiltonnak.

Értem, hogy meg kell védeni azt, amiben hiszünk, és kiállni mellette – amivel egyetértek –, de van egy szint, ami után már inkább szánalmas sértegetés az egész.

Ez pedig már átlépte ezt a szintet.

Örüljünk Verstappennek, örüljünk kedvenc csapatainknak, de ezt lehet kultúrált módon is. Pártállástól függetlenül. Az egész helyzetben az a legelgondolkodtatóbb, hogy ha Hamilton nem kritizálta volna a magyar kormányt, vagy Verstappen is kritizálta volna a magyar kormányt, akkor ezek a posztok megszülettek volna? Vagy ez mind csak a sértegetés és a mutogatás miatt készült?

(Kiemelt kép: Lewis Hamilton és Max Verstappen a pódiumon, miután Verstappen megnyerte a 2021-es F1 világbajnokságot. fotó: REMKO DE WAAL / ANP MAG / ANP via AFP)