Nagy N. Péter: Átkozott 2010 előttiek
Az ellenzék is elmúltnyolcévezik. Valamiben legalább egyetért a magyar politikai elit. Összekapaszkodva skandálják, hogy 2010 előtt alávaló, hitvány világ volt. Viszont a két oldalról együtt egyetlen szó nem hangzik el arról, hogy szerintük miért. A Fidesztől ez nem is várható, ők mindig felstilizált, mesterséges ellenségképpel dolgoznak. A gonosz az gonosz, el kell pusztítani, és kész. Ameddig van vevő erre a műsorra, pörgetik. De hogy a túloldalnak se legyen jobb sztorija?
Botka László január végén frissen, erős hangon közölte a Népszavának adott interjúban: nagyon karakteres, baloldali igazságosságra, egyenlőségre épülő programban hiszek, ami egyértelmű garanciákat ad, hogy nem a 2010 előtti világot akarjuk visszahozni. Nem nyitott új csapást a szocialisták kormányfőjelöltje, hiszen például Tóth Bertalan frakcióvezető már tavaly szeptemberben közölte az Inforádió hallgatóival, hogy pártjának nem szabad visszatérnie a 2010 előtti időszakhoz. Sokan mások is mondták ezt e körből. Annyi változott, hogy Botkától mindez nagyobbat szól. De akkorát nem, hogy tudnánk, mivel szakítanak. Hogy kivel, az egyértelmű, Gyurcsány Ferenccel. Nem tudjuk viszont meg, mi a bajuk ezzel a korszakkal, hacsak az nem, hogy azóta ízzé-porrá verték őket az összes választáson, amelyen csak lehetett.
Az volt az eredendő bűn, hogy Medgyessy Péter személyében kívülről hoztak miniszterelnököt? Vagy ott kezdődtek a bajok, hogy gyorsan megpuccsolták, s ezzel fennállásuk során először azt a benyomást keltették, hogy mégsem ők azok, akik olyanok, amilyenek, de legalább értenek a kormányzáshoz? Az volt a hiba, hogy Nyugat felé akartak menni? Emlékszik még valaki a 2006-os nagy miniszterelnök-jelölti rezsivitára, ahol Orbán Viktor azzal támadta Gyurcsányt, ne panaszkodjon az energiaárakra, mert a gáz annyiba kerül a lakosságnak, amennyibe ő akarja? Gyurcsánynak szinte védekeznie sem kellett, olyan képtelennek tűnt az állítás, a piac törvényeinek lenullázása, ami azóta markáns kormányzati valóság.
Az MSZP is megszavazta Orbán rezsitörvényeit, ahogy jórészt a migrációsakat is, amit aligha tettek volna meg 2010 előtt. Oda nem szabad visszamenni? Lehet lelkiismeret-furdalásuk, amiért szociális értelemben véve hagyták repedezni, mállani az országot… De most szétszakadt. Ehhez képest értik a visszatérés tilalmát? Úgy legyen! Akkor csak a jobb módúakat kívánták felsőoktatási tandíjjal terhelni, most nem lehet bejutni a legkedveltebb szakok állami képzésére, csakis totális tandíjjal. Nemrég kaptuk meg a nemzetközi oktatási felmérések kínos eredményeit, amelyek szerint az „elmúlt nyolc év” javuló tendenciái visszafordultak, ám Orbán Viktor elszántságán ez nem változtat: szerinte 2010-ben pénzügyileg csődbe ment oktatási rendszerrel és a magyar gyermekek folyamatosan romló teljesítményével kellett szembenéznie a kormánynak. Ezért ha romlottak is az eredmények, nem szabad visszamenni oda, ahonnan elindultunk, mondja ő.
A baloldali ellenzéket mi bántja? Hova nem akar visszatérni? Oda, ahol engedték a tanszabadságot, vagy azt bánják, hogy a tantestületeknek ők sem adták vissza korábbi jogaikat? Hogy alig tettek valamit azért, hogy a diákok saját képességeik és ne a családjuk lehetőségei szerint emelkedjenek, süllyedjenek? Vagy attól tartanának távolságot, hogy a magánlakás-építést gerjesztették az őket megelőző ciklus Fidesz-politikája nyomán, egészen a pénzügyi összeomlásig, vagy attól, hogy a rendszerváltás áldozatául dobott bérlakásszektor feltámasztásáért nem tettek semmit? A szegények egyetlen reális menedékéről lenne pedig szó.
Tudják egyáltalán, hogy mit csináltak ők és mit a világválság?
Pukli István, a Tanítanék Mozgalmat saját pártra cserélő pedagógus úgy fogalmazott az Abcúgnak, hogy a 2010 előtti oktatáspolitikával sem ért egyet, mert az túlságosan is gyerekközpontú volt, ma viszont minden gyerek mosott rongy. Hol találjuk ebben a dilemmában a baloldali ellenzéket? Azt tudjuk, hogy Juhász Péter, az Együtt új elnöke mit gondol: „Egy új pólust kell képezni az ellenzéki oldalon azokból a pártokból, amelyek egységesen elutasítják a 2010 előtti világot. A jelenlegi rendszerrel szemben erősebbek a kritikáink, de nem kérünk a gyurcsányi, MSZP dominálta világból sem” – mondta az Indexnek. Befüyült a szocialistáknak és a DK-nak is az összes olyan párt nevében, amely még nem kormányzott. Ezt a Jobbik is aláírná.
Vannak tehát a 2010 előtti, a világválság és az őszödi beszéd dominálta idők, amelyek elátkozására építhető akár nagykoalíciós platform is, még ha semmi szükség sincs nagykoalícióra. És van a politikai okossággal kevésbé terhelt józan ész, amelynek nevében idézném Pintér Bélát, az utóbbi évek legnagyobb színházi revelációját: Jobban tudok darabot írni, mint tüntetéseken megafonba beszélni, úgyhogy én úgy küzdök a dolog ellen, hogy dolgozom. Az ugyanis biztos, hogy 2010 előtt pénzt adott, 2010 óta meg témát ad az állam.
