Mátyás Győző: Jövőirtás
Hát ha nekem ezt ötletként süti el valaki, hogy esetleg a bűnbak szerepére lehetne Leonardo DiCaprioban gondolkodni, eléggé megrökönyödtem volna. Pedig Jair Bolsonaro brazil elnök – még populistához mérten is merészet húzva – megjátszotta a kártyát.
„DiCaprio jó fej, mi? Pénzt ad, hogy felgyújtsák az amazóniai őserdőket?”
Az ember már látja is maga előtt a képet, ahogy A visszatérő hőse, azaz olyasvalaki, aki ismeri a természettel vívott küzdelem nehézségeit, ott áll egy szál hollywoodi mosolyban, és osztogatja a realt az őshonos parasztoknak, hogy gyerünk, minél rosszabb annál jobb, lángoljon az erdő, pusztuljon a föld. Sőt, arany öngyújtójával maga gyújtja meg a dollárt, amellyel elkezdik felperzselni az erdőket.
Jair Bolsonarót természetesen egy cseppet sem zavarja, hogy az igazság éppen ennek ellenkezője, azaz DiCaprio ötmillió dollárt ajánlott fel a nyári erdőtüzek után, hogy megóvják az Amazonas térségét. Jair Bolsonaro viszont azt állítja, hogy a színész által támogatott nonprofit szervezetek a felelősek az erdőtüzekért. Hogy ebben mi a logika? Populistában logikát keresni olyan, mint mákosgubában tokaszalonnát.
Jair BolsonaroNálunk most zajlott le a negyedik globális klímasztrájk, ami természetesen szintén nem a bolygó jövőjéért aggódó fiatalok demonstrációja volt, hanem a háttérhatalmak alattomos felbujtásának diverziója, amelyet a Soros által pénzelt civilszervezetek sötétben bujkáló áskálódásának rosszindulata szervezett. Merthogy ezek a gyerekek meg sem tudnák különböztetni a páfrányt a pálmától, pláne nem a pumától, ezeket itten a felforgató politikai erők használják fel alantas céljaik pecsenyéjének kiaknázására. Ahelyett, hogy ezek a gyerekek ülnének az iskolapadban és megtanulnák, hogy hány spórája van a szamárnak. Ja, és Greta Thunberg meg egy… hagyjuk.
Az nem világos itt, hogy a klímavédelem vagy a bolygó jövője megóvásának ügye miért automatikusan kerül be a politikai acsargás zónájába. Amint kicsit nagyobb publicitást kapott a zöld gondolat, már jött is az ellentámadás, hogy ez puszta (klíma)hisztéria. Meg hogy a „haladók” megint találtak gumicsontot, és hogy ez csak politikai hangulatkeltés, meg hatalmi ácsingózás. Sőt valláspótlék. A ballib szekta, értsd: komcsik, ráadásul egy álprófétanőt, egy gyereket(!) toltak a mozgalom élére. Vudu és morális pánikkeltés. Egyfelől én úgy vettem észre, hogy a pánikkeltéssel már el is késtünk kicsit, másfelől meg annak a mozgalomnak, amelyik azok helyett is, akik hisztériát kiáltanak, meg akarja óvni a földet, mintha elég erős kormányokkal kellene szembeszegülnie. Hát mi a zebra keresztcsíkja lenne akkor a nyilvános szereplés formája, ha nem politikai aktivizmus? Én tudom, hogy arrafelé, ahol a környezetvédők szidalmazása a divat, nehezebben megy az intellektuális bebootolás, de azért az nem tűnik fel, hogy így elég hatékony propagandistáivá válnak a „jövőfelélés” praxisának? Hogy az energiapazarlásra épülő korlátlan fogyasztás marketingesei, a bornírt, rövid távú szolidaritáshiányos „gondolkodás” ügynökei lesznek?
Az igazi gond persze az, hogy itt végül is olyan ügyről volna szó, amelyben a döntő szó a tudományé kellene legyen, de nem az.
A normális módi az lenne, ha megütköznének azok a vélemények, amelyek az emberi tevékenység következményének, illetve a szén-dioxid-kibocsátás eredményének tartják a végzetes légköri változást, meg azok, amelyek vitatják ezt a tézist, mondván: nem a szén-dioxid-kibocsátás felelős a felmelegedésért, meg azt, hogy például a jégfuratelemzés nem jó módszer összevetni a mostani állapotot régi korokkal. Ez lenne az optimális állapot, csakhogy a politikai vírus megfertőzte már ezt a területet is. Az egyet nem értő tudós tömörülések egymást vádolják kóklerséggel és korrupcióval, merthogy az egyik társaság az olajlobbi zsoldjában áll, a másik meg a zöld sátánisták fizetett ügynöke.
És innentől kezdve hiába bíztunk volna a tudományos kutatás objektív eredményeiben, ha azokat is lerántottuk a politika mocsarába. Pedig a környezetvédők általában hangsúlyozzák pártsemlegességüket. Ám a jobboldalon ‒ ki tudja miért ‒ elemi ösztönzést éreznek arra, hogy a zöldekből valami guevarista dzsungelszektát csináljanak, igyekezve hiteltelenné tenni ezáltal magát a globális környezetvédő mozgalmat is.
Pedig amúgy nem éppen konzervatív erény volna a megőrzés, adott esetben a bolygóé a jövő nemzedékek számára?
