Mátyás Győző: Akadémikus vita

2019. február 17., 06:54

Szerző:

Mintha a derék tudósok is arra a következtetésre jutottak volna, hogy ez a mi kormányunk az akadémiai szféra területén a futballakadémiát preferálja, úgyhogy a kutatóintézetek autonómiájának megvédéséért folytatott küzdelemben az MTA is a focihoz folyamodott szemléltető példáért. Populárisan mondjuk, hogy a szotyolavitézek is értsék! Tényleg nem rossz ez az Aranycsapatra refelektáló focis párhuzam, demonstrálandó, hogy „miért lenne értelmetlen szétszedni az MTA kutatóhálózatát”. Csak kicsit önveszélyes. Érteni vélem a jó tudósok kétségbeesett törekvését, hogy valamilyen csodafegyver révén megakadályozzák a kutatóintézetek és költségvetésük lenyúlását, és ezért még Puskást is bevetik.  Csak hát mi volt az, amit a NER és az ő dicső vezére majdnem elsőként einstandolt? Hát Puskás és az ő emléke. A jó száguldó őrnagynak nagyjából annyi köze volt Felcsúthoz, mint egyszeri gázszerelőnek Mark Zuckerberghez, aztán most tessék megnézni, hol van a Puskás-hagyaték a legendás balkötő olimpiai döntőn viselt csukájáig bezárólag! Úgyhogy ha az akadémikusok még sokat bazirkálják a focit, a legközelebbi köztestületi ülést majd a Felcsút öltözőjében tarthatják meg (már ha a szertáros beengedi őket).

Amúgy az MTA által szerkesztett anyag rendkívül sokatmondó, hiszen egyfelől bemutatják, hogy bár a tudományos kutatás nem túl bőkezűen finanszírozott, Magyarország kiemelkedő eredményeket ér el az Európai Kutatási Tanács pályázatain. „Kis pénzből nagy focit” nyújtanak, ahogy a szikár diagramokkal alátámasztott anyag szerzői írják.  Amiből az a következtetés adódik, hogy nem szétszedni kell az akadémiai kutató hálózatot, ellenkezőleg: köré kell építeni az új tudós „aranycsapatot”.

Mondom megint: ötletes, közérthető a példa, van benne egy, a szellem embereihez méltó elegáns fricska is, csak éppen az egész úgy fog leperegni a stadionépítés Pióker Ignácairól, mint közkórházak falairól a vakolat.

A jó akadémikusok úgy akarnak meccselni, hogy elfogadják a hatalom kialakította feltételeket, vagyis azt, hogy a pálya eleve a górék felé lejt, a kapukat mozgathatják kedvük szerint, a labdába NER-chipet építettek, a bírót megvették, illetve bíró nincs is, mert a szabályokat amúgy is ők hozzák (ha kell, utólag). Ha meg mindez valamiért mégsem vezetne eredményre, akkor már az öltözőfolyosón lerúgják az ellenfelet. Valamelyest persze érzik ezt a tudósok is, hiszen Pléh Csaba az Akadémiai Dolgozók Fóruma által szervezett tüntetésen azt mondta: az Innovációs Minisztérium arra akarja kényszeríteni a kutatókat, hogy „amputált lábbal versenyezzenek”.

A fair play szellemében megküzdeni ezzel a hatalmi tébolyban szenvedő társasággal nagyon nehéz. Pontosan erre utalnak az eddigi példák is a filozófusok kriminalizálási kísérletétől kezdve (ami anno 2011-ben még megrökönyödést okozott), a civilszféra ellehetetlenítését szolgáló manővereken át a CEU elüldözéséig.

Ez utóbbi különösen tanulságos lehet az Akadémia számára is.

Nem is csupán azért, mert a CEU kinyírása érdekében a hatalom elképesztő módszereket alkalmazott az alávaló rágalmazástól kezdve (emlékezzünk csak a propaganda ékes szövegeire nagyjából abban a stílben, hogy a CEU valójában Soros terrorista központja, ahol transznemű diverzánsokat képeznek) addig, hogy még saját, e célra alkotott törvényeit sem tartotta be.

Hanem azért, mert ebben az esetben a kormány egy országot akart a tudás ellen hergelni.

Sokáig azt lehetett gondolni: a hatalom valami megfejthetetlen taktikai cél miatt fenekedik ennyire a kultúra, a művészet a tudomány képviselői ellen. A CEU-ügy megértette, hogy tényleg zsigerből utálják és félik a tudást. A miniszterelnöki ukázt végrehajtó miniszter nem is titkolta: „és ha megnézzük, hogy mi történik az Akadémián most, az engem nagyon emlékeztet más ügyekre, például a CEU-val kapcsolatos hasonló dologra.”

Hát ezért nem számíthat túl sok jóra az Akadémia sem. Függetlenség, autonómia – anatéma alá eső szavak és fogalmak. Ez a hatalom egyszerűen nem tűri a kritikus gondolkodás melegágyának és honának számító szuverén intézményeket.

Jó lenne tévedni, de nem nagyon hiszem, hogy a fociban amúgy sem gyakorlott tudósok túl sok helyzetet kialakíthatnának még ezen az eleve elcsalt meccsen.

 

 

 

 

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.