Mátyás Győző: Akadémikus vita

2019. február 17., 06:54

Szerző:

Mintha a derék tudósok is arra a következtetésre jutottak volna, hogy ez a mi kormányunk az akadémiai szféra területén a futballakadémiát preferálja, úgyhogy a kutatóintézetek autonómiájának megvédéséért folytatott küzdelemben az MTA is a focihoz folyamodott szemléltető példáért. Populárisan mondjuk, hogy a szotyolavitézek is értsék! Tényleg nem rossz ez az Aranycsapatra refelektáló focis párhuzam, demonstrálandó, hogy „miért lenne értelmetlen szétszedni az MTA kutatóhálózatát”. Csak kicsit önveszélyes. Érteni vélem a jó tudósok kétségbeesett törekvését, hogy valamilyen csodafegyver révén megakadályozzák a kutatóintézetek és költségvetésük lenyúlását, és ezért még Puskást is bevetik.  Csak hát mi volt az, amit a NER és az ő dicső vezére majdnem elsőként einstandolt? Hát Puskás és az ő emléke. A jó száguldó őrnagynak nagyjából annyi köze volt Felcsúthoz, mint egyszeri gázszerelőnek Mark Zuckerberghez, aztán most tessék megnézni, hol van a Puskás-hagyaték a legendás balkötő olimpiai döntőn viselt csukájáig bezárólag! Úgyhogy ha az akadémikusok még sokat bazirkálják a focit, a legközelebbi köztestületi ülést majd a Felcsút öltözőjében tarthatják meg (már ha a szertáros beengedi őket).

Amúgy az MTA által szerkesztett anyag rendkívül sokatmondó, hiszen egyfelől bemutatják, hogy bár a tudományos kutatás nem túl bőkezűen finanszírozott, Magyarország kiemelkedő eredményeket ér el az Európai Kutatási Tanács pályázatain. „Kis pénzből nagy focit” nyújtanak, ahogy a szikár diagramokkal alátámasztott anyag szerzői írják.  Amiből az a következtetés adódik, hogy nem szétszedni kell az akadémiai kutató hálózatot, ellenkezőleg: köré kell építeni az új tudós „aranycsapatot”.

Mondom megint: ötletes, közérthető a példa, van benne egy, a szellem embereihez méltó elegáns fricska is, csak éppen az egész úgy fog leperegni a stadionépítés Pióker Ignácairól, mint közkórházak falairól a vakolat.

A jó akadémikusok úgy akarnak meccselni, hogy elfogadják a hatalom kialakította feltételeket, vagyis azt, hogy a pálya eleve a górék felé lejt, a kapukat mozgathatják kedvük szerint, a labdába NER-chipet építettek, a bírót megvették, illetve bíró nincs is, mert a szabályokat amúgy is ők hozzák (ha kell, utólag). Ha meg mindez valamiért mégsem vezetne eredményre, akkor már az öltözőfolyosón lerúgják az ellenfelet. Valamelyest persze érzik ezt a tudósok is, hiszen Pléh Csaba az Akadémiai Dolgozók Fóruma által szervezett tüntetésen azt mondta: az Innovációs Minisztérium arra akarja kényszeríteni a kutatókat, hogy „amputált lábbal versenyezzenek”.

A fair play szellemében megküzdeni ezzel a hatalmi tébolyban szenvedő társasággal nagyon nehéz. Pontosan erre utalnak az eddigi példák is a filozófusok kriminalizálási kísérletétől kezdve (ami anno 2011-ben még megrökönyödést okozott), a civilszféra ellehetetlenítését szolgáló manővereken át a CEU elüldözéséig.

Ez utóbbi különösen tanulságos lehet az Akadémia számára is.

Nem is csupán azért, mert a CEU kinyírása érdekében a hatalom elképesztő módszereket alkalmazott az alávaló rágalmazástól kezdve (emlékezzünk csak a propaganda ékes szövegeire nagyjából abban a stílben, hogy a CEU valójában Soros terrorista központja, ahol transznemű diverzánsokat képeznek) addig, hogy még saját, e célra alkotott törvényeit sem tartotta be.

Hanem azért, mert ebben az esetben a kormány egy országot akart a tudás ellen hergelni.

Sokáig azt lehetett gondolni: a hatalom valami megfejthetetlen taktikai cél miatt fenekedik ennyire a kultúra, a művészet a tudomány képviselői ellen. A CEU-ügy megértette, hogy tényleg zsigerből utálják és félik a tudást. A miniszterelnöki ukázt végrehajtó miniszter nem is titkolta: „és ha megnézzük, hogy mi történik az Akadémián most, az engem nagyon emlékeztet más ügyekre, például a CEU-val kapcsolatos hasonló dologra.”

Hát ezért nem számíthat túl sok jóra az Akadémia sem. Függetlenség, autonómia – anatéma alá eső szavak és fogalmak. Ez a hatalom egyszerűen nem tűri a kritikus gondolkodás melegágyának és honának számító szuverén intézményeket.

Jó lenne tévedni, de nem nagyon hiszem, hogy a fociban amúgy sem gyakorlott tudósok túl sok helyzetet kialakíthatnának még ezen az eleve elcsalt meccsen.

 

 

 

 

Soros György nyerészkedik a háborún, ezért ő nem a békében érdekelt, háborús uszító – mondta péntek reggel Orbán Viktor. A szomszédunkban valóban háború van, ami különös súlyt ad a miniszterelnök szavainak, így megnéztük: igazat mond-e a kormányfő?

„Ledobta az atombombát Parragh László, az MKIK elnöke azzal, hogy megszüntetné a katát, és másik, közelebbről meg nem határozott adózási módot vezetne be helyette. Több mint négyszázezer katás egyszerre hördült fel, hogy »hát mégis mit képzel ez a rolexes!«. Parragh László felnégyelése előtt azért érdemes néhány szempontot figyelembe venni – és kivételesen háttérbe szorítani a zsigeri érvet, hogy ami nekem többe kerül, az csak rossz lehet.” F. Szabó Emese véleménycikke a 168 Óra hetilap június 2-i számában jelent meg. 

Szürreális kalandba keveredtünk, amikor megpróbáltunk bankszámlát nyitni a KH mobil applikációjával. Az is kiderült: a törvények csak másokra vonatkoznak, rájuk annyira nem.