Levél M-nek

Széljegyzet szárazsághoz és kánikulához.

2022. július 4., 17:35

Szerző:

Kedves hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Magyarok! Stratégiai nyugalommal izzadunk. A termést elverte a jégeső, a termőföld kiszárad. Solymárt és Jászberényt, és még közel tíz települést soha nem látott vízhiány sújt. A híreket böngészve arra következtethetünk, hogy a térség főispánja is pánikol a kialakult helyzet miatt. A probléma több ezer háztartást érint, a hőmérő higanyszála 37 fokot mutat. A rádióban azt mondják, hogy holnap még melegebb lesz. A tudósok szerint ez még csak a beígért kezdet, miközben a tavalyi nyár volt az elmúlt száz év legmelegebb magyar nyara.

Választópolgárok! Panem et circenses. Mélységes sajnálattal kell közölnöm önökkel, hogy olyan korban élünk, amikor a kenyér és a cirkusz már nem lesz elegendő. Ehelyütt azért mégiscsak biztonságot, védelmet, kiszámíthatóságot, békét és az új aranycsapatot ígérték önöknek. Egyúttal meg kell állapítanunk, hogy önökre a rendszerváltás óta eltelt időben politikai oldaltól függetlenül csak úgy tekintenek, mint fogyasztói szokásaik és félelmeik összességére, és ne féljenek, gondoskodni fognak róla, hogy mindig legyen mitől, de sosem attól, amitől tényleg, de azonnal. Amikor önökre tekintenek, olyan személyeket látnak, akikhez egyedül a kényelmükön és pénztárcájukon keresztül vezet út. Miért? Azért, mert azt gondolják, hogy maguknak csak az számít, ami az önöké, tehát amit sikerült már megenniük, felfalniuk és megszerezniük. Azt hiszik, önök elvárják, hogy soha ne kelljen egy nem is oly távoli, de ugyanakkor szebb jövőért lemondaniuk semmiről sem. Úgy vélik, hogy önöket rövidtávú örömökért és gyönyörökért cserébe meg lehet vásárolni. Nem csak robotolni, hanem a megfelelő helyre szavazni, gyűlölködni és hőzöngeni is fognak, ha eljön az idő. Mindig eljön.

Mondhatnám úgy is, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben a politikacsinálók elmentek vadászni, majd önöket meglőtték, azután pedig hazavitték és mind megették. Feláldozták az extraprofit és a globális, illetve hazai nagytőke – politikai színezet nélküli – oltárán. (Akinek nem inge...) Persze eszem ágában sincs kárhoztatni önöket azért, mert egy nagyobb és szebb autóra, avokádókrémre, jakuzzira, légkondira, a dubaji sípályára, fejlődési és előrelépési lehetőségre, amerikai konyhára, egy csinosabb összegre, fiatalabb szeretőre és Wellington bélszínre vágynak és nem a biodiverzitás megőrzésén munkálkodnak éjt nappallá téve.

Olyan korban élünk, amikor az önmérséklet, az aszkézis, az egyenlő teherviselés, tudatosság és a hosszú távú gondolkodás, mint erények már csak a világmegváltó asztaltársaságok kijózanodó pillanataihoz, és a kétes eredetű ezoterikus vagy új marxista kiadványok világához tartoznak. Ezek azok az idők, ahol a környezetvédelem is csak egy jól jövedelmező biznisz, Greta Thunberg pedig a kihasznált és méltán sokat szenvedett tini, egy egyszeri, elhasznált reklámarc. A hozzáértők megállapításaival, adatokkal, a globális felmelegedés hosszú távú hatásaival, azzal, hogy miért sorsfordító a 2050-es dátum, igazán nem untatnám önöket. Annyit kérek csupán, hogy próbálják megnyitni a csapot vagy szimplán nézzenek szét maguk körül, konstatálják a nap mint nap kidobott műanyag és más soha el nem bomló, soha meg nem újuló hulladékok mennyiségét. Nézzék az olvadó sipkákat, és nyugodt lelkiismerettel élvezzék az ársapkákat. Élvezzék, míg lehet.

Emlékeznek még az ellenzéki hajót zátonyra futtató, megváltókomplexusos Kapitányra? Arra, hogy véget nem érő köteteket lehetne megtölteni az emberi türelmet végsőkig próbára tévő kijelentéseinek garmadával? „Kevesebb áramot, kevesebb gázt, kevesebb vizet kell használni!” – mondta és ebben speciel, talán egyedül, tökéletesen igaza volt a hétgyermekes parancsnoknak, akinek akár tizennégy unokája is lehet 2050-re.

Kedves polgártársak! Két út áll önök előtt. Jelzem: a jelen kielégítő kényelmével párhuzamosan periférikusan az egyre közelebbivé váló jövőnek is tudatában lehetnek, minden egyes pillanatban. Ezáltal dönthetnek is, minden egyes pillanatban.

(Kiemelt képünk illusztráció. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

A nyolcvanas években, fiatalemberként, a legszörnyűbb „élményem” a szegénység volt. Az az érzés, hogy a pénzem, a forintom nem ér semmit. Hogy nyomorult kelet-európai vagyok.

Soros György nyerészkedik a háborún, ezért ő nem a békében érdekelt, háborús uszító – mondta péntek reggel Orbán Viktor. A szomszédunkban valóban háború van, ami különös súlyt ad a miniszterelnök szavainak, így megnéztük: igazat mond-e a kormányfő?

„Ledobta az atombombát Parragh László, az MKIK elnöke azzal, hogy megszüntetné a katát, és másik, közelebbről meg nem határozott adózási módot vezetne be helyette. Több mint négyszázezer katás egyszerre hördült fel, hogy »hát mégis mit képzel ez a rolexes!«. Parragh László felnégyelése előtt azért érdemes néhány szempontot figyelembe venni – és kivételesen háttérbe szorítani a zsigeri érvet, hogy ami nekem többe kerül, az csak rossz lehet.” F. Szabó Emese véleménycikke a 168 Óra hetilap június 2-i számában jelent meg.