Az összes puskapor
Hasonló tartalmú cikkeket a 168 Óra legújabb számában olvashat.
Az egyetértés pillanatai szép és nemes momentumai a demokratikus politizálásnak, de jusson eszünkbe, hogy egyrészt a parlamentarizmus mindenekelőtt többségi kormányzást és felelősséget jelent, másrészt hazánk politikai rendszere ez idő szerint nem demokrácia. E két tényezőt figyelembe véve aligha érthető, hogyan szavazhatott együtt honunkban a minap kormány és (rendszer)ellenzéke a legnagyobb konszenzussal egy olyan javaslatról, amely egyértelműen káros az ellenzék (és a demokrácia) számára.
Márpedig ez történt azon a borongós őszi napon, amelyen az Országgyűlés – a közvélemény feltehető helyeslésével – ellenszavazat és tartózkodás nélkül, százszázalékos aránnyal fogadott el egy törvénymódosító javaslatot. Az indítványt eredetileg maga az ellenzék tette, és minden józan megfontolás ellenére fenn is tartotta, míg a parlamenti plénum adott napi teljessége, mind a száznyolcvan bátor és bölcs képviselő – a kormány- és az ellenzéki pártok oldaláról, közös platformon, békés egyetértésben, önként, dalokkal kísérve és vakon – egytől egyig, egy az egyben, mind egy szálig meg nem szavazta. A szebb napokat látott, küzdelmekhez szokott neogótikus falak csak néztek. A díszes szobrok csodálkoztak. Az ódon patina tovább kopott.
A fényes egyetértés ténye azonban csak az egyik csoda volt. A másik csodát az a körülmény szolgáltatta, hogy az üdvözült konszenzus éppen egy olyan kérdés körül alakult ki, amely mögött kizárólag kormánypárti érdek húzódott, és a szavazáson egyértelműen ez az érdek győzött. A bámulatra okot adó kérdés az lett, hogy a cseles kormány hogyan húzhatta ennyire csőbe tehetségtelen ellenzékét.
A választók örültek. A tudatlan, de tudálékos politikai elemzők egész siserahada fanfárokat zengett. A politikai béke áldott permete alkonyatként borult a magasztos épület nemes kupolájára.
Csakhogy az elfogadott törvénymódosítás – amely lehetővé teszi, hogy országos népszavazások az országgyűlési választásokkal egy időben, azonos napon is lebonyolíthatók legyenek – voltaképpen baromság. Ám hogy – ha általában nem volna is az – a magyar demokratikus ellenzék választási esélyeit jelentősen rontja, az biztos.
Az ellenzék mindenesetre azt remélte, hogy a saját népszavazási kezdeményezései e megoldással zöld utat kaphatnak, de ez a feltételezés – kerülve a szóismétlést – marhaság volt. Az ellenzéki népszavazási kérdések – bármit reméltek is tőlük – nem lesznek feltéve – ha megérjük – a jövő évi választások napján, ezt ki merjük jelenteni. Annál inkább fel lesznek téve a kormány – elnézést – hülye kérdései, szám szerint minimum négy nyamvadt kérdés. Hogy ez miért jó az ellenzéknek, azt csak az ellenzék tudhatja, de rosszul tudja, amit tud. És akkor még nem beszéltünk arról, amit nem tud.
A kormánynak az új szabályozás azért jó, mert növeli győzelmi esélyét. Nem azért előnyös számára e kétes árukapcsolás, mert ezzel érvényessé tehető a népszavazás, ahogy a politikai elemzők buta serege állítja. Az ember nem érti, mit nem lehet itt érteni. A népszavazási részvétel növelése érdektelen a kormány számára, még ha az elemzői ostobaság ezt hangoztatja is. A kormány a választási részvételt kívánja növelni a saját szavazóinak mozgósításával. Nem a népszavazást akarja sikerre vinni, hanem a választást. Jó reggelt kívánunk.
Hasonló törekvés vezetett már győzelemre Amerikában, ahol George W. Bush a második ciklusát azon népszavazási kampány sikerének köszönhette, amelyet az azonos neműek házassága ellen indított 2004-ben (az USA-ban népszavazás országosan nem, de tagállamonként igenis tartható), hiszen az amerikai közvélemény akkor még ellenezte e jogkiterjesztést (ma már támogatja), így a kérdésben markánsan megnyilvánult polgárok a választást is sikerre vitték számára.
Más példákat itt nem említve, Magyarországon is működhetik a politikai árukapcsolás, és szintén csak egy irányból, természetesen.
A gyerekvédelminek nevezett magyar népszavazási blöff ugyanis nem a választók, és legkevésbé a gyerekek érdekeit szolgálja, hanem a hatalom legfőbb érdekét, a hatalomban maradást. Köszönjük kormányunknak és szelíd ellenzékének, hogy ezen érdek elsőrangú érvényesítésének hatékony előmozdítását a hálás, lenézve szeretett választók tömegeinek közös akarattal, kedvesen lehetővé tették.