Lakner Zoltán: Már a látszatra sem ügyelnek

2018. december 17., 10:26

Szerző:

Képviselőket dobtak ki biztonsági őrök az állami televízió épületéből. Ismét szintet lépett az Orbán-rendszer, amely mindig éppen azt a jogot korlátozza, amellyel a polgárok élni próbálnak. A kiszervezett hatalmi erőszak alkalmazásában a látszatra sem ügyelnek többé.

A már egy hete tartó tüntetéssorozat közepette az ellenzéki közélet váratlan életjeleket produkál, a rezsim pedig napok óta gyalogol át még a saját törvényein is, legyen szó a parlamenti szavazások rendjéről, az országgyűlési képviselők jogairól, az állampolgárok rendőri igazoltatásának szabályairól, a tömegoszlatásra használt könnygáz figyelmeztetés nélküli bevetéséről.

A hatóságok az elnyomó rendszerek repertoárját használják, alkalmanként már teljesen nyíltan.

A fejlemények abból a szempontból különösen elgondolkodtatók, hogy az Orbán-rendszer 2018-ban ismét kicsikart egy kétharmados győzelmet, amitől tovább erősödött. Az ellenzék a korábbinál is inkább szétesőben van, belső konfliktusokkal terhelve, a választók közönyétől és elégedetlenségétől kísérve. Orbán ebben a helyzetben nekivágott a maradék kontroll, a civil szervezetek és a bíróságok korlátozásának, illetve elfoglalásának. Arra számíthatott, hogy a kiütött ellenfeleken átgyalogol, s végképp mindent maga alá gyűrhet. Kielégítheti az önkény iránti vágyát, egyúttal előre bebiztosíthatja magát egy olyan gazdasági vagy nemzetközi válság esetére, amelyek a tekintélyelvű rendszerek megingásához szoktak vezetni.

Fotó: Merész Márton

A tavaly egyszer már felmerülő, de akkor gyorsan elvetett rabszolgatörvény azonban váratlanul a tiltakozás szikrájává vált. Az egymást követő parlamenti és utcai akciók kapcsán az Orbán-rendszer tovább szűkítette a békés és demokratikus politikai cselekvés terét. A rendszer nem vállalja a saját javára már így is szinte mérhetetlenül eltorzított politikai térben a konfliktus lejátszását. Nem elég a propaganda, a kétharmad, a tüntetők kifárasztása, holott ezek eddig mindig beváltak. A rendszer bekeményít. Még ennyi lázongás, még ennyi ellensúly is sok Orbánéknak.

Ez egyrészt elővágás, születőben akarják elfojtani egy lehetséges ellenállás kibontakozásának lehetőségét. Ez arra utal, hogy úgy látják – mindent mérnek, és belső használatra valódi számokat használnak –, a túlóráztatási törvény olyan sok embert felháborít, amire tényleg lehetne mozgalmat építeni. Az sem passzol a rendszer és kollaboránsai forgatókönyvébe, amikor az ellenzéki politikusok magukra találnak, bátran viselkednek, kilépnek a konvencionális keretek közül, tetteikkel tekintélyt szereznek, és mindeközben együttműködnek egymással.

Másrészt, a rendszer bedurvulása azért is történik, mert ezrek tüntetnek, s nem tíz- vagy százezrek vannak az utcán, akik elegendő fizikai erő híján nem tudják megfordítani a konfliktusos helyzeteket. Épeszű ember nem akar erőszakot, ugyanakkor a rendszer bekeményítése sajnos annak az esélyét is felveti, hogy nagyobb tömeggel szemben szintén erőszakkal járnának el a hatóságok vagy a magánhadseregek. Viszont a polgári engedetlenség olyan eszközei, mint például a középületek el-, vagyis visszafoglalása nagyon is múlhat a tömegerő nagyságán.

Fotó: Facebook/Szél Bernadett

A tiltakozások résztvevői váratlan és tiszteletet parancsoló állóképességről tesznek tanúbizonyságot. Ki gondolta volna, hogy ezrek mennek el a belvárosból a Kunigunda útjára tüntetni az állami hírhamisítás ellen? És ki gondolta volna, hogy a politikusok nem pusztán mutogatni fogják magukat, hanem egy békés, első ránézésre nem is annyira fantáziadús akciót – közlemény beolvastatása a huszonegyedik században – kreatívan használnak? A képviselők a jogaikkal élve bementek az állami televízióba, ahonnan a velük történő abszurd fordulatokat élőben közvetítették a Facebook-on.

Az állami televízió – bizonyára felső utasításra – nem azt a taktikát választotta, hogy egy önmagában érdektelen közleményt beolvasva letudja, elaltatja a konfliktust. Inkább a reggelbe nyúló folyosói fogócskára kényszerítette a közemberekhez hasonlóan meglepően kitartó politikusokat.

Végül Szél Bernadettet és Hadházy Ákost a biztonsági őrök szó szerint, és nyilvánvalóan jogsértő módon kidobták az épületből. Az állami tévé előtt dekkoló rendőrök mindezt tétlenül nézték. A rendőrség nem is nagyon akar, de nem is mehet be egy közintézménybe, amit fegyveresek különítményesek őriznek. Ha ezek két képviselőt kidobhatnak, bármit megtehetnek bárkivel.

És ez volna a lényeg: ha egyszer a rendszer felülreagált egy tiltakozást és erőszakhoz nyúl, akkor ez új normává válik. Aggodalomra okot adó kilátás.

Viszont új normává válik több ellenzéki politikus viselkedése is, ami méltó a helyzethez és a felelősségükhöz. Bárhova fokozódik a feszültség, az ellenzéki szavazók végre valós képviselethez jutottak. 

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.