Lakner Zoltán: Egy visszautasítandó ajánlat

2017. október 12., 08:03

Szerző:

Nem rosszabb, hanem egyértelműbb lett az ellenzék helyzete Botka László lemondásával – értékelte az új helyzetet a Jobbik elnöke. A baloldali és liberális szavazókban, véleményformálókban már pusztán annak aggodalmat kellene keltenie, hogy Vona Gábor örül.

A pártelnök baloldali választókhoz írt nyílt levele előtt is tudtuk, hogy a Jobbik kivetette rájuk a hálóját. Mégis jelzésértékű, hogy

Vona úgy érzi, eljött az idő, amikor nemcsak közeledni, de közvetlenül kommunikálni tud e szavazói csoport tagjaival. Ez az egész „néppártosodási” folyamat lényege: az újrapozicionált Jobbik behatol az egyik legfontosabb területre, a szociális biztonság témájának birodalmába.

Ezt Horn Gyula óta az MSZP uralta, amelynek 2006-tal kezdődően rendült meg a helyzete. A Fidesz 2008-as népszavazása azt célozta, hogy az MSZP látványosan veszítsen ezen a területen, és a gazdasági válság csak utána következett. A Jobbik már jó ideje azon dolgozik, hogy a Fideszt félretolva a szociális elégedetlenség első számú pártjává válhasson.

Sőt még többről van szó: a Jobbik a biztonsághiánytól szen­­vedők pártja akar lenni. Nem a legszegényebbeké, hanem azoké, akik meglévő vékonyka egzisztenciájukat, ingatag megélhetésüket, a munkahelyüket, a nyugdíjukat, a gyerekeik jövőjét, a személyes biztonságukat féltik, állandóan attól tartva, hogy kicsúszik a lábuk alól a valamennyire szilárd talaj.

Forrás: Vona Gábor Facebook-oldala

Márpedig ez a fajta biztonsághiány a jelenkor egyik legalapvetőbb életérzése. Különösen igaz ez az átmenetországokra, ahol a személyes élet tapasztalatai közé tartozik az egzisztencia megrendülése, az egyenlőtlenségek drámai növekedése, a biztosnak hitt életpályák kilátástalanná válása.

Mivel a bizonytalanság általános érzés, biztonságot ígérni valóban néppárti stratégia. A kérdés az, hogy ezt mi módon próbálja egy politikai erő elérni: a szegénység és az egyenlőtlenség iránti küzdelem révén, több és jobb demokráciával vagy pedig azon az áron, hogy egyesek biztonsága érdekében másokat végleg kirekeszt a biztonság reményéből is.

A Jobbik béruniót, a devizahitelesek helyzetének rendezését és egyebeket ígér egyfelől, másfelől viszont a büntető-fegyelmező szegénypolitika híve, polgármesterei az „érpa­­ta­­ki modellt” kultiválják. Menekültügyben a szélsőséges kor­­mánypolitikával a Jobbik csak annyiban vitatkozik, hogy melyikük mondta először azt, legyen kerítés, és ki tudna több bevándorlót bármi módon távol tartani. Bár a jobbikos pártvezetők mérsékelték, átalakították hangvételüket,

a cigányság és a zsidóság elleni támadásokat nehéz volna és nem is szabadna feledni.

Ilyesmit az emberek felnőttkorban aligha nőnek ki, ha most Vona „partnerséget” ajánl is a magyarországi kisebbségeknek.

Nem tudjuk, az MSZP mennyit tart meg a Botka-programból, amely a szociális elégedetlenséget az egyenlőtlenségek csökkentésével akarta mérsékelni. Az azonban várható, hogy az erről szóló kampány arcának eltűnésével az elmúlt hónapokban amúgy is elhalkult üzenet még kevésbé lesz érzékelhető. Itt a Jobbik nagy lehetősége, amit ráadásul a választási kampány kapujába érve kapott, hogy a baloldali szavazókat azzal kecsegtesse: nála találhatnak új otthonra.

Vonának azon liberális szavazók számára is van üzenete, akik elgondolkodtatónak tartják a Jobbikra is kiterjedő választási-alkotmányozó szö­­vetségről szóló ötleteket. A független intézmények, a fékek és egyensúlyok helyreállítását ígéri most nekik az a politikus, akinek pártja széles rétegeket zárna ki a vá­­lasztójogból, és aki Orbánt megelőzve állította: „Nem vagyunk demokraták abban a li­­berális értelemben, amiben manapság ezt értelmezik”.

A Jobbik arra számít, hogy az Orbán-ellenesség nettó győztese lehet. Mivel eddig egyetlen egyéni választókerületet tudott csak megszerezni, a bármi áron a Fidesz ellen szavazni akaró, a győzelemre esélyes jelöltet kereső szavazók voksai a Jobbikot a korábbinál szinte biztosan kedvezőbb helyzetbe hozhatják.

Végső soron pedig a „néppárti” Jobbik új centrumot hozna létre, amely az „érdemeseket” támogató állami beavatkozás, az „érdemtelenek” kirekesztése, a nacionalizmus, a tekintélyelvű kormányzás és a manipulált népakarat politikája köré épülne. A magyar társadalom attitűdjeit ismerve ez sajnos sokak számára csábító keverék lehet.

Szándékolatlanul is ezt támogatja, aki akár csak alkalmilag Vona mellé áll, naivan azt képzelve, hogy ő fogja a Jobbikot használni, és nem fordítva történik majd.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.