Következetes számonkérés

A köznevelés rendszere a rend, fegyelem, következetes számonkérés, szigorú szankcionálás elvére épül. „A puding próbája az evés”, tarja a közmondás. A jogszabály próbája rendelkezéseinek érvényesülése. A jó, a társadalmi haladás irányával egyező szabályozás az önkéntes jogkövetésre épül. Az önkényes, a társadalmi elvárásokkal szembehelyezkedő jogszabályokat ki kell kényszeríteni. A köznevelésről szóló törvény ez utóbbiak közé tartozik. Hagyományos és új szankciók állnak a hatalom rendelkezésére ahhoz, hogy betartassák, amit fontosnak tartanak.

A hagyományos kényszerítő eszközök azok a szabálysértési tényállások, amelyeket az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettségének megszegése esetén lehet alkalmazni. E körbe tartozik a „kiskorú veszélyeztetése” büntetőjogi tényállás is. Hagyományos eszköz a gyermekvédelmi eljárások keretében történő védelembe vétel, ennek keretei között kötelező magatartási szabályok megállapítása a szülő és gyermeke részére. Létezik a tanulói fegyelmi eljárás mint „bevált” eszköze.

A köznevelés rendszerében az állam – új, a pedagógiai eszközöket háttérbe szorító – rendészeti módszerekkel kívánja kikényszeríteni az általa meghatározott előírások, elvárások teljesítését.

Egy 2013. szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezés elrendeli, hogy három hónap időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból azt, akivel szemben szabálysértési eljárás „van folyamatban” tanköteles gyermekének mulasztása miatt. A szabálysértési eljárás megindul a feljelentéssel. Ez a tiltó rendelkezés – az ártatlanság vélelmét mellőzve – úgy kerül alkalmazásra, hogy adott esetben az iktatáson még semmilyen más nem történt. A rendelkezés 2013. november 29-éig volt hatályban. [2011. évi CVI. tv. 1. § (4a) bek. aa) pont]

Mind a mai napig hatályos előírás, miszerint három hónapi időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból azt, akit tanköteles gyermeke mulasztása miatti szabálysértés elkövetéséért három hónapon belül jogerősen elmarasztaltak. A rendelkezés nem ad helyt mérlegelésre. Nem számít az elkövetés indoka, a cselekmény súlya, a kiszabott büntetés. Nem számít, hogy ugyanazért a cselekményért több szankciót alkalmaznak. Nem számít, hogy a család jövedelem nélkül maradhat. [2011. évi CVI. tv. 1. § (4a) bek. ab) pont]

A tankötelezettség megszegése további szankciókat is „kivált”. Amennyiben adott tanítási évben az igazolatlanul mulasztott kötelező tanórai foglalkozások száma eléri az ötvenet, a gyámhatóság kezdeményezi a fővárosi, megyei kormányhivatalnál az iskoláztatási támogatás megvonását. Mérlegelésre nincs lehetőség. A gyámhatóság ezen túl elrendeli a gyermek védelembe vételét. E rendelkezés alkalmazása ugyancsak kötelező, mérlegelésnek nincs helye. [1997. évi XXXI. tv 68/A. § (1) bek.;1998. évi LXXXIV. tv. 15. § (1) bek. b) pont]

A rendőrségről szóló törvény – a rendőri intézkedések között – külön alcímet szentel a tanulóval szembeni fellépés lehetőségére. A tizennegyedik életévét be nem töltött tanulót, ha nagykorú kísérő nélkül van az utcán, és nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy tanítási napon engedéllyel van távol a kötelező foglalkozásról, a rendőr az iskola igazgatójához kísérheti. Hitelt érdemlő igazolásként a nevelési-oktatási intézmény, az orvos, illetőleg a szülő által kiállított írásbeli igazolást lehet elfogadni. [1994. évi XXXIV. tv. 33/A. §]

Nem született meg a törvény, de napvilágot látott az az elképzelés, amely lehetővé teszi rendőr iskolába vezénylését, a rend és a fegyelem fenntartására. Az elképzelés tartalmazza annak lehetőségét, hogy a tanulóval szemben a rendőr kényszerintézkedést alkalmazzon. Mellesleg számos iskola veszi igénybe önként a rend fenntartásához a rendőrséget.

A köznevelési törvénynek van önálló szankciórendszere. Minden szereplővel szemben felléphet az állam valamelyik képviselője.

A közoktatás rendszerében a nem állami, nem önkormányzati intézmény megszüntetéséhez jogerős bírósági ítéletre van szükség. A köznevelés rendszerében a különböző hatósági eljárásokban elrendelhető a köznevelési intézmény törlése a nyilvántartásból. A nyilvántartásból való törléssel az intézmény megszűnik. Erre az intézkedésre súlyos jogszabálysértés vagy szakmai jogszabálysértés miatt kerülhet sor. Súlyos jogszabálysértés – többek között – ha a köznevelési intézményben folyó nevelő és oktató munka a közbiztonságot, a közrendet, a közegészségügyet, a közerkölcsöt sérti, vagy mások jogai, szabadságjogai ellen irányul. Szakmai jogszabálysértés – többek között –, ha az intézmény tevékenysége során a reá irányadó kerettanterv rendelkezéseit megsérti. E fogalmak értelmezése nagyfokú „mozgásteret” adnak az eljáró hatóságnak. [Köznev. tv. 21. (8)-(11) bek.]

A pedagógusok minősítési rendszere alkalmas arra, hogy a pedagógust eltávolítsák a pályáról. Ha a gyakornok a megismételt minősítő vizsgán vagy a Pedagógus I. fokozatba besorolt pedagógus a megismételt minősítési eljárás eredményeként „nem felelt meg” minősítést kap, közalkalmazotti jogviszonya, munkaviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. [Köznev. tv. 64. § (6) bek.]

Ha a tanuló kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető. Fegyelmi büntetésként – többek között – a „kizárás az iskolából” büntetés is kiszabható. A közoktatás rendszerében a tanköteles tanulóval szemben ezt a fegyelmi büntetést nem lehet alkalmazni A köznevelés rendszerében ez a büntetés kiszabható a tankötelezettség ideje alatt is, akár az első évfolyamon. Igaz, a tanköteles tanulóval szemben ez a büntetés csak rendkívüli vagy ismétlődő fegyelmi vétség esetén alkalmazható. A rendkívüli fegyelmi vétség értelmezése lehetőséget biztosít a hátrányos megkülönböztetéshez. Ha a tanulót kizárták az iskolából, a szülő köteles új iskolát keresni gyermekének. Ha tizenöt napon belül nem jár sikerrel, az új iskolát a kormányhivatal jelöli ki. [Köznev. tv. 58. §]

A formálódó igazságszolgáltatás

A köznevelés rendszere megítélésénél nem mellékes szempont az Alkotmánybíróság és a Kúria konkrét ügyekben kialakított álláspontja. Döntéseik ugyanis meghatározóak a jogszabályok értelmezésénél, alkalmazásánál, a bírósági döntéshozatalnál. Érdemes „megfigyelni”, hogy az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetősége mennyire szűk. Azt kell igazolnia az eljárás kezdeményezőjének, hogy a támadott jogszabály konkrét, alkotmányos jogait sérti. Ez nem egyszerű feladat, olvasható ki az önkormányzati fenntartói ügyekben indított eljárás során hozott végzésből.

Az Alkotmánybíróság döntése önkormányzati intézményfenntartás ügyében

A nemzeti köznevelésről szóló törvény (Nkt.) egyes rendelkezéseivel összefüggésben két önkormányzat (Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, Tiszaújváros Városi Önkormányzat) polgármestere fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók szerint sérülnek az alkotmányos jogaik annak következtében, hogy bár Magyarország Alaptörvénye szerint a helyi önkormányzat törvény keretei között részt vesz a helyi közügyek ellátásában, az Nkt. rendelkezései szerint a helyi önkormányzat – az óvodák kivételével – nem láthat el fenntartói feladatokat. Nem vehet részt e területen a köznevelés-közügyek lakossági igények szerinti megszervezésében, megtervezésében és irányításában. Álláspontjuk szerint az iskolafenntartás olyan önkormányzati felelősség, amely nélkül a települési politika nem képzelhető el. A törvény rendelkezései sértik az önkormányzatiságot, és megszüntetik a település közösségének saját ügyeiben való eljárási jogát.

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény rendelkezései szerint alkotmányjogi panasz előterjesztésére „Alkotmányban biztosított jog megsértése” esetén van lehetőség. Alkotmányjogi panasz benyújtása szempontjából az tekinthető érintettnek, az jogosult a panasz benyújtására, akinek az Alaptörvényben biztosított joga sérül. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a települési önkormányzatok alapjognak tekinthető hatáskörcsoportjait az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése tartalmazza. Ez a hatásköri felsorolás nem foglalja magába a köznevelési intézmény alapításának és fenntartásának jogát. Ebből következően az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogának sérelme, vagyis az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó jogosultsága nem állapítható meg. Mivel indítványozók az eljárás indítás feltételeknek nem felelnek meg, az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszokat – tartalmának érdemi vizsgálata nélkül – visszautasította.[3050/2013. (II. 28.) AB végzés]

Az Alkotmánybíróság döntése „óvodáztatás” ügyében

Az Alkotmánybíróság elutasította az alapvető jogok biztosának kezdeményezéseit, amelyekben a köznevelésről szóló törvény hatályba lépésének felfüggesztését, illetve a hároméves kori kötelező óvodába járás rendelkezéseinek a megsemmisítését kezdeményezte. Az alapvető jogok biztosa szerint a 2011. december 29-én kihirdetett törvény 2012. szeptember 1-jei, egyes szabályainak pedig 2013. január 1-jei hatályba léptetése nem biztosított kellő felkészülési időt sem az iskoláknak és a pedagógusoknak, sem a szülőknek és a gyermekeknek. Az alapvető jogok biztosa szerint a kötelező óvodai nevelés korlátozza a szülőnek a nevelés megválasztásához való jogát. Korlátozza azért is, mivel a részvétel alóli felmentést a jegyző hatáskörébe utalja, amelynek bíróság előtti felülvizsgálata kérhető, de a kérelem elbírálásának szempontjai „önkényesen értelmezhetőek”, illetőleg a kérelem benyújtására a hátrányos helyzetű szülőket fogják „rávenni” az intézmények.

Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem megalapozott. A köznevelés rendszerének átalakítása elsődlegesen intézményi vonzatú, az oktatás kötelező biztosítására, más oldalról igénybevételére, az ingyenességre vonatkozó szabályai alapvető változást nem mutatnak, így a rendelkezésre álló idő elegendő arra, hogy az érintettek a rendelkezéseket megismerjék. Az óvodai nevelésben való részvételi kötelezettség korhatárának leszállítása pedig összhangban áll az uniós ajánlásokkal: „...a későbbi oktatás sikeressége alapjának növelése céljából különösen a hátrányos helyzetűek esetében 2020-ig a négyéves kor és a kötelező általános iskolai oktatásba lépési életkor közötti gyermekek legalább 95%-ának részt kell vennie a kisgyermekkori nevelésben.„ A napi négy órás foglalkozás általánosságban indokolt, elsősorban a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez. A szülő gyermekkel való foglalkozását, nevelési elveit nem gátolja, nem sérti, ellenkezőleg, kiegészíti a közösségben történő nevelés. Amennyiben pedig a gyermek különös érdeke, a családi körülmények indokolják, mód van a felmentésre.

Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró különvéleménye: Álláspontom szerint indokolt lett volna e rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése. A kötelező óvodai nevelésben történő részvétel korhatár leszállítása nincs összhangban a szülőknek az Alaptörvény XVI. cikkében biztosított, a gyermeknek adandó nevelés megválasztásának jogával, de a gyermek érdekeit sem veszi kellően figyelembe. Ha a szülők álláspontja szerint a családban van a helye a hároméves gyermeknek, nincs megfelelő alkotmányos indok arra, hogy a gyermeket onnan kiemeljék.

Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye: Álláspontom szerint, bár az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése alapján a szülő nevelési joga korlátozható a gyermek testi és lelki fejlődésének biztosítása érdekében, a vitatott rendelkezés nem mutat fel kellő, alkotmányosan elfogadható indokot arra, hogy a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne az, hogy – testi és szellemi fejlettségétől, személyiségétől és érzelemvilágától, a szülőhöz való kötődésétől függetlenül – mindenképp a szülőjétől „elszakítva”, óvodában kelljen töltenie korai éveinek jelentős idejét. [3046/2013. (II. 28.) AB. hat.]

A Kúria döntése

Érdemes megismerni a Kúriának azt a döntését, amely miatt jogvédő szervezetek kezdeményezték a kötelezettségszegési eljárás megindítását Magyarország ellen. ”Nem állapítható meg a jogellenes elkülönítés (szegregáció) az olyan egyházi oktatási intézmény fenntartása, működtetése miatt, ahova túlnyomó többségben cigány származású gyermekek járnak, ha az iskola választása a szülők önkéntes, kellő tájékoztatás ismeretében hozott döntésén alapul, és az oktatás színvonala miatt az abban résztvevőket hátrány nem éri [2003. évi CXXV. tv. 10. § (2) bek., 19. §, 28. §]„ .

A Kúria megváltoztatta azt a jogerős ítélet, amely szerint az önkormányzat az iskolaépület ingyenes használatba adásával, az iskolabusz megszüntetésével és további pénzeszközök juttatásával megvalósította a 2011/2012. tanévtől kezdődően a roma gyerekek jogellenes elkülönítést. A Kúria jogi álláspontja szerint az önkormányzat terhére rótt magatartások nem valósítanak meg jogellenes elkülönítést. Az indokolás szerint: „Tény, hogy az önkormányzat által korábban fenntartott iskola bezárását követően az egyház nem a meglévő oktatási intézményt vette át, hanem saját jogon alapított iskolát. Az egyház az önkormányzattal kötött együttműködési megállapodásban minden 6. életévét betöltött helyi gyerek felvételét vállalta, azzal, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felvételét nem fogja elutasítani. A nemzetiségi önkormányzat vezetői tanúvallomásukban alátámasztották, hogy a szülők részéről is érkezett kezdeményezés az iskola megnyitására. A cigány kisebbségi önkormányzat határozatával kinyilvánította, hogy egyetért az általános iskola megindításával.

A peradatok alapján megállapítható, hogy a szülők tisztában voltak azzal, hogy az óvodában és az iskolában a gyermekek görög katolikus vallásnak elkötelezett nevelése, oktatása folyik majd. Ennek ismeretében íratták be gyermekeiket, saját elhatározásuk alapján hozták meg ezt a döntést. Nem állítható alappal az, hogy a szülők a kellő ismeretek hiányában voltak, mivel a peradatokból kitűnően a cigány kisebbségi önkormányzat és az egyházmegye is tájékoztatta a lakosokat az iskola által képviselt oktatásról.

A perben a felperes nem kifogásolta az iskola nevelési-oktatási színvonalát, pedagógiai programját. Az oktatás megfelelő minősége nem volt vitatott az ügyben. A szülők nem mondtak le az oktatáshoz való jogról, nem eltérő oktatáshoz járultak hozzá, ebből következően az oktatásban részt vevőket hátrány nem éri. Tényként állapítható meg, hogy az alperesi iskolában az oktatás kis létszámú osztályokban, felmenő rendszerben valósul meg, ami a szabad iskolaválasztás jogának gyakorlásával együtt kizárja a szegregációt.

A fentiekben kifejtettek alapján nem állapítható meg az egyenlő bánásmód megsértése, a jogellenes elkülönítés, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Kúria Pfv. IV. 20.241/2015.)

Csak az a lényeges, ami az államnak fontos

A magyar oktatás új rendszere – a jogi szabályozás oldaláról vizsgálva – felállt. Legfontosabb jellemzője az állam korlátlan beavatkozási lehetőségének törvényesítése az oktatás teljes folyamatában. A köznevelés rendszerének felépítésével a hatalom sokszor nyíltan, sokszor alig burkoltan, legtöbbször azonban álcázva, felszámolta a tanítás és a tanulás szabadságát. Ehhez rendpárti jelszavakkal, vélt és hamis sérelmek orvoslásának kilátásba helyezésével megszerezte a pedagógusok és a társadalom jó részének támogatását. Nem kétséges, csak a nagyon ”vájt fülűek„ ismerhették fel, „a legyen rend az iskolában; aki megszegi a kötelezettségeit, az szigorú szankcióra számíthat; minden iskola nyújtson azonos színvonalú oktatást; helyre kell állítani a pedagóguspálya presztízsét, a minőségi oktatást; az oktatás helyébe a nevelést kell állítani; le kell venni a nevelés terheit a családról” propaganda szövegek mögött a valóságos célkitűzés nem más, mint alárendelni az oktatás egész rendszerét, teljes folyamatát és szereplőit az állam érdekeinek.

Miért fontos az oktatás az államnak?

A köznevelés rendszerének államosítása többféle kormányzati érdeket szolgál. A köznevelés rendszere a legnagyobb ellátórendszer, amelynek éves költségvetése az önkormányzati ellátórendszerben megközelíti az ezermilliárd forintot. Ez a rendszer közel kétszázezer embert foglalkoztat. Az állami elosztási rendszer kiépítése lehetőséget nyújt a források önkormányzati rendszerből történő kivonására, a források elosztásának állami rendelkezés alá vonására. Lehetőséget nyújt annak eldöntésére, hol működjön iskola, milyen szolgáltatásokat nyújtson, ki tanítson benne, mit és miből.

A köznevelés rendszere az ország majdnem minden családját érinti, hiszen intézményei megközelítően másfél millió gyermeknek, tanulónak nyújtanak szolgáltatást. Ebből adódóan az állam közvetlen befolyást tud gyakorolni gyermekeiken keresztül a szülőkre is.

Az államosítás társadalmi rendeltetése

Az államosítás célja és lényege, hogy a gyermekek nevelésének irányítása az állam kezébe kerüljön. Az állam döntsön arról, kinek milyen sors juthat. Ki méltó, ki alkalmas arra, hogy bejusson a felsőoktatásba. Az állami oktatási rendszer kiépítése alkalmas annak eldöntésére, hogy ki tartozik az „úri” középosztályhoz, a vezetői réteghez, és kiből legyen közmunkás, segédmunkás, fizikai munkaerő. Az államosított rendszer nyújt lehetőséget ahhoz, hogy az állam az általa fontosnak tartott ideológiát közvetlenül eljuttassa a célba, a gyermekekhez. A tananyag meghatározása, a tankönyvkiadás ehhez az ideológiaközvetítő célhoz igazodik. A nevelés centrikus oktatás azt fejezi ki, hogy olyan emberekre van szükség, akik nem vonják kétségbe az uralkodó osztály döntéseit, hatalmát.

Az államosított rendszer lényege, az állam szabályoz, engedélyez, utasít, ellenőriz, fenntart. Az államosított oktatási rendszert lehet dróton rángatni, felülről, kézből irányítani. Az államosított oktatási rendszer alkalmas arra is, hogy kézben tartsa a pedagógusokat, meghatározza, hogyan viselkedjenek, milyen magatartást tanúsítsanak, mit tanítsanak. Az államosított oktatási rendszer úgy formálható, úgy alakítható annyi gimnáziumi férőhely legyen, hogy oda ne jusson be más, csak aki arra rendeltetett. Ehhez hozzá lehet igazítani az államilag finanszírozott felsőoktatási helyeket.

Zárszó helyett

Lehet mondani, mert igaz: nem zártak be sok iskolát. Lehet mondani, mert igaz: nem küldtek el sok pedagógust. Lehet mondani, mert igaz: a tanulók többsége tizenhat éves kora után is jár iskolába. Az is igaz, sokaknak, van rossz élménye az óvodák, iskolák működésével kapcsolatban. Ezért sokan gondolhatják: megérdemli a pedagógus, hogy a körmére nézzenek. Sajnos nem kevés azoknak a száma sem, akik úgy gondolják: „varga, maradj a kaptafánál”. Minek az iskola annak, aki nem oda való?

Emlékeztetőül és válaszul Pastor Martin Niemöllertől: ”Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem."

A tanulmány első részét itt olvashatja:

A tanulmány második részét itt olvashatja:

A tanulmány harmadik részét itt olvashatja:

A tanulmány negyedik részét itt olvashatja: