Jogsértés után

Az alábbi mégsem a helyreigazítás helye. Ellenkezőleg! Mi kényszerülünk arra, hogy helyére igazítsuk a nagy múltú Magyar Nemzet korai örömét. 2009. szeptember 2-i számuk 2. oldalán ugyanis az olvasható: „Pert nyert a polgári körös a 168 Óra ellen.” A cím valótlan, félrevezető és hiányos – mondja jogi szakértőnk. Nézzük hát részletesen is az előzményeket!

1. Szilágyi Ákos New Yorkban élő fogtechnikus annak kimondását kérte a másodfokú bíróságtól, hogy Bartus állításával szemben ő nem üzemeltet tévécsatornát, s bár van műsora, abban nem hangzottak el antiszemita beszédek. Nem sugározta a 2006 októberében–novemberében a Kossuth téren elhangzó, antiszemita kijelentéseket is tartalmazó beszédeket sem. Kérte annak bíróság általi cáfolását, hogy Krasznói András lett volna e műsornak a bemondója.

A keresetből a bíróság annyit fogadott el: az antiszemita beszédek újrafelhasználását nem lehetett bizonyítani. (Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy érzékeljük: a bíróság ezzel nem azt mondja ki, a dolgok így estek, vagy nem estek meg, csupán azt rögzíti: a bizonyítás nem sikerült. Lehetett így, lehetett másképp.) Az e pontban sűrített többi kérelmet a bíróság elutasította. Vagyis: háromból kettőt.

2. Szilágyi Ákos fogtechnikus annak kimondását is kérte, hogy Bartus valótlanul állította: 2006 forró őszén, a Kossuth téri zavargások idején a New York Polgári Kör szimpatizánsai árpádsávos zászlókat és fegyvereket kerestek volna a helybeli magyar könyvesboltokban. A keresetnek e pontját a bíróság jogerősen és teljes egészében elutasította.

3. Szilágyi Ákos fogtechnikus kifogásolta, hogy Bartus szerint olyanokat hívnak meg a New York Polgári Körbe, akiknek az a híre, hogy „zsidóznak”. A bíróság annyiban adott helyt a kifogásnak, hogy Bartus cikke azt a hamis látszatot kelti, mintha a meghívott előadók kiválasztásakor az egyetlen szempont a „zsidózás” lett volna. (Az viszont nem képezte vita tárgyát, hogy 2004. március 15-én Döbrentei Kornél volt az ünnepi szónok, 2005-ben Bayer Zsolt, 2007-ben Morvai Krisztina. Meg Lovas és Patrubány.)

4. A felperes kifogásolta, hogy Bartus azt állítja: a New York Polgári Kör „a szélsőjobboldal kovásza, megtámadnak minden olyan szervezetet, törekvést, személyt, amely vagy aki nem az újnyilas tradíciót követi”. A keresetet a bíróság teljes egészében ugyancsak jogerősen elutasította.
5. Szilágyi Ákos bírósági cáfolatot kért Bartusnak arra a minősítésére, hogy a New York Polgári Kör neonáci eszmék képviselője. Ezt a kívánságát aztán a per során – meglepő módon – visszaszívta. Így ebben a pontban sem lett „pernyertes”, szemben a Magyar Nemzet állításával. Azt csak találgatni lehet, hogy az elállásnak mi volt az oka. A felperes mégsem sérelmezte a neonáci jelzőt, avagy nem fűzött reményt ahhoz, hogy a bíróság mentesítse e minősítés alól?

6. Az érthetőség végett kicsit hosszabban kell idézni a Bartus-cikk következő passzusát. „A New York Polgári Kör tette közzé azt a felhívást is, amely a május 9-i Duna-parti megemlékezés megzavarására irányult. Azt javasolták, hogy ezen a napon ne a Dunába lőtt zsidókra, hanem a Kun Béla vörös brigantijai által a Dunába lőtt magyarokra emlékezzenek. Szilágyi megszabta azt is, milyen táblákat készítsenek: »Emlékezz! Dunába lövetés 1919. Kun Béla, Lázár, Czerny halálbrigádjaira!«... A New York Polgári Kör honlapján »a történelmi háttér« megértéséhez irodalmat is ajánlott: Fiala Ferenc – Szálasi sajtófőnöke – Így dolgoztak a bitangok! című könyvét. Ezen a napon végül »mocskos zsidók!« rigmusok mellett kellett volna vonulniuk a Duna-parti megemlékezés résztvevőinek.”

A felperes kifogásolta, hogy a Bartus-cikk olyan felhívást tulajdonít neki, amely a 2007. május 9-i antifasiszta megemlékezés megzavarására irányult volna. Azt az állítást is kifogásolta, hogy szerinte nem a Dunába lőtt zsidókra, hanem a Kun Béláék által a Dunába lőtt magyarokra kellett volna emlékezni. Kifogásolta, hogy gyalázkodó feliratok készítésére adott volna tippeket. Sértelmezte továbbá, hogy „mocskos zsidók” rigmusok kántálására buzdított volna.

A bíróság részben adott helyt a felperes által e helyütt kifogásoltaknak. Elutasította a reparációt a megemlékezés megzavarásának, valamint a gyalázkodó feliratoknak a tárgyában. Viszont a szidalmazó rigmusok ügyét nem látta bizonyíthatónak, így ebben a keresetlevél igényének helyt adott.

Áttekintve: Szilágyi Ákos fogtechnikus hatpontos keresetét a bíróság csak kisebb részben igazolta vissza. Tehát alaptalan őt pernyertesnek nevezni. Az általa követelt nem vagyoni kártárítésnek, egymillió forintnak is csak a felét ítélte meg a bíróság. Teljeskörűvé kozmetikázni a nem is egészen félsikert – nehéz. (Ahogyan két fél nadrágból sem lesz egy egész.)
Idézzük még a Magyar Nemzet örömhírének két különös passzusát. „Ezzel (az ítélettel) gyakorlatilag megsemmisítették a 168 Óra tudósítója, Bartus László New York magyar gárdistái című cikkének minden lényeges kijelentését.”
Idézzünk hát párat a lényegtelenekből! Amelyeket nem kívánt bíróság elé vinni Szilágyi Ákos fogtechikus. (Õ tudja, miért.) Efféléket: „Üdvözletét küldi a Magyar Gárdának a New York Polgári Kör, amelynek tiszteletbeli tagja Hende Csaba, Szájer József és Bayer Zsolt.”
A NYPK nemcsak küld üdvözleteket. Kap is. Például Orbán Viktortól. „A New Yorkban működő polgári kör tagjainak kitartást és elszántságot kívánok, Orbán Viktor.”

Lényegtelen nyilván az a mellékkörülmény is, hogy 2006 őszén New York utcáin tüntettek szélsőjobbék Gyurcsány ellen, mondván: „Pszichopata állat, börtönben a helyed.” Mint ugyancsak maguk írták: „a keresztény polgári értékek megőrzéséért...”

Mellékkörülmény az is, hogy a cikk megírása idején azonos szerverről ment a New York Polgári Kör és a Kurucinfo website-ja.
Ennyit a „lényegetlenekről”. S emlékeztetnék, hogy a bíróság elé vitt, tehát a felperes által nyilván lényegesnek tartott, vitatott vélemények közül is többet, de legalábbis annyit utasított vissza a bíróság, mint amennyit elfogadott.

Nem kellett helyreigazítani például a neonáci és az újnyilas minősítéseket sem.

A Magyar Nemzet hírében meglep az is, miszerint „a másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak (...), hogy Szilágyi antiszemita cselekedeteket hajtott volna végre”. Keresem is ezt az állítást a Bartus-cikkben, kutatom a keresetlevélben, a nehezményezett mondatok között, s vizslatom végül az ítéletben, de nem találom.

Marad hát az elszántság. Meg kitartás.