Elnökök (?!)

A NOB értelemszerűen behelyettesíthető FIFA-val, hiszen eldönthetetlen, hogy a két giga parazita szervezet közül melyik az inkább semmirevaló, ingyenélő vízfej, de nyilván holtverseny jönne ki ebben a nemes versengésben.

Mesés dolog is lehet FIFA-muftinak lenni, felelősség semmi, a munka meg nagyjából fogadásokból, vacsorákból, fontoskodásból és permanens világkörüli utazásokból áll. És ha a futballhoz a delegáltak jó részének köze nincs is, azért űznek egy speciális, különös állóképességet igénylő sportot, a maroktartást. Mert ha nem lenne a méltán hírhedett magyar politikai párt, akkor vélhetőleg a NOB meg a FIFA nyerné a világ legkorruptabb szervezete kitüntető címet is. Bár itt is inkább hajlok a döntetlenre.

Nem hiszem, hogy túl sokakat ért volna váratlanul, hogy a minap letartóztatták a FIFA hét tisztviselőjét, többek között korrupció gyanújával. A kérdés inkább az: hogyhogy csak most. Mert aki akár csak keveset is hallott arról, hogy miféle járulékos elemei vannak, mondjuk egy világverseny odaítélésének a FIFÁ-ban, az tudja, hogy ehhez képest Malawi-alsón egy „közbeszerzési eljárás” maga a fair play. Nem is csoda, hogy egy homoksivatag közepére „álmodtak” futball-világbajnokságot, egy olyan országba, ahol vélhetőleg úgy hiszik, hogy a focit ütővel játsszák.

Márpedig az amerikai ügyészség szerint a magas rangú FIFA-tisztviselők „pozíciójukkal visszaélve zsaroltak, csaltak és pénzt mostak”, és olyan maffiát hoztak létre, hogy ahhoz képest a Genovesek, Bonnanok meg a Maranzanok mind kispályások.

Sepp Blatter, a „köztiszteletnek” örvendő elnök meg mosta kezeit. És persze esze ágában sem volt lemondani. Még jó, hogy nem hirdette meg a programot: folytatjuk. De hát ő ismeri a közeget, nagyrészt olyan, amilyenné ő formálta. Elég simán újra is választották, ami mindent elárul a FIFA erkölcsi klímájáról.

Úgyhogy az örökifjú elnök készülhet az ötödik ciklusára. Noha a vádak szerint ez a pofás maffia pontosan az ő előző négy ciklusa alatt szökkent ilyen burjánzóan szárba, és növekedett giga méretűvé. Gyanítjuk, mindabban, hogy ez így alakult, azért van némi szerepe Sepp Blatternek is. Feltételezem, hogy pontosan azért szerette volna annyira ezt az ötödik ciklust, hogy minél kevésbé legyen dokumentálható: konkréten mennyi is volt az ő része (a szó minden értelmében) a bűnszövetkezet felvirágzásában.

Ha ez a gyakorlat dívik a világ egyik legnagyobb sportszervezeténél, akkor nem csodálkozunk azon, hogy nálunk a provincián ugyanez megy kicsiben. Konkrétan a Magyar Paralimpiai Bizottságnál. Csak nálunk nem dollármilliókban mérik a summát. De ha a biznisz összege jóval kisebb is, az erkölcsi alantasság mértéke sokkal nagyobb.

Merthogy én elképzelni sem tudok annál hitványabb cselekedetet, minthogy valaki megkárosítja a fogyatékos embereket. Márpedig a Paralimpiai Bizottság elnöke pontosan ezt tette. Vastag fizetés, milliós jutalmak, jutalék a szponzori adományokból, – mind mind abból a pénzből, amit hiánytalanul a paralimpikonok felkészülésére, versenyeztetésére stb. kellett volna költeni.

(Fontos adalék, amit a bizottság korábbi gazdasági szakembere mondott: az állami juttatásból értelemszerűen nem lehetett apparátusi fizetést lecsípni, de a szponzori szerződésekben sem az állt, hogy ezt a pénzt a Gömöri nevű illetőre kell költeni.) És teljesen mindegy, hogy mit hablatyolt össze-vissza ez a figura egy a magyarhoz nyomelemeiben sem hasonlító nyelven jogszerűségről, meg miféle összeesküvés-elméletekkel állt elő – elvette a fogyatékkal élő sportolók pénzét. Ennyi.

Persze mindezt nem tehette volna meg D. Tamás politikai parafenomén (értsd: ilyen csekély képességekkel ilyen magas posztokra jutni, az racionálisan nem magyarázható jelenség) asszisztenicája nélkül. Aki zavarbeejtően szánalmas magyarázattal védte nyilvánosan a védhetetlent (vagyis az elnök végtörlesztési buliját) – súlyos morális fogyatékosságról téve tanúbizonyságot ezzel.

Az egész ügy párját ritkítóan visszataszító.

Az elnöknek persze esze ágában sincs lemondani. Bízik benne, hogy újraválasztják. Mint a FIFA elnökét.