Akasszátok fel a királyokat!
Szegény Petőfi Sándor nem erőszakos bűncselekményre buzdított (az ilyesmit hívják felbujtásnak), hanem költő volt, és republikánus, vagyis köztársaságpárti. Nem elszámoltatósdit játszott (nem ment bele ilyen játékba). Nem haszonra vágyott, hanem szabadságra. Nemzeti alkotmányt és országgyűlést akart, és hogy még mi mindent, kinyomtatta tizenkét pontban Landerer és Heckenast, de a versekből is tudjuk.
Épp ezért nem is írna Orbán facebookjába, hiszen bolondnak néznék, és még jó, ha nem baloldalinak ott, ahol alkotmányt, kordont és rendet bontanak. De lehet, hogy írna, csak semmi prekoncepció, ám talán nem lelkesedne ezért a vircsaftért. Érdekes lesz ez a nagy garral meghirdetett el- vagy épp leszámolósdi (végre egy fideszes programpont!), mégsem véletlenül írtam játékot. Hiszen hangos és látványos mutatvány lesz, tűzkarikával, porondmesterrel, szelíd oroszlánnal és sok-sok bohóccal.
Persze azért néhány embert majd elvisznek szépen kutyaláncon, hogy örüljenek a magyar emberek, a többi „érintett” meg majd kiegyezik (alkut köt és átáll, ha már meg nem tette). Már abban a nem várt, elvileg azonban feltételezhető esetben, ha a Fidesz konkrétan is gondol valakikre, nemcsak vakítás az egész. Kövér annak idején ugyanis nemcsak a törvényes keretek sajnos – szűkös voltát emlegette, de annál még sokkal korábban (a bolsevik ellenségről szólva) megalkotta az egyik legszebb politikai képzavart: a kis halakat elkapják, a nagy halakat pedig futni hagyják.
Ez most a munkamegosztás: a zavaros akvárium lakói rettegnek (némelyiknek kétségkívül bőven van is mitől tartania), csak hát nem a Fidesztől kellene, hanem a független magyar igazságszolgáltatástól, amelyik csak megtalálja egyszer. Egyszer volt, hol nem volt, általában nem volt, de ha igen, akkor aztán még az Ambrus Attila régi tanító nénijét is előbb-utóbb beviszik.
Az írást teljes terjedelmében a
parlamentblog.huoldalon olvashatja.
