A fővállalkozó nyelve
Ha még egyszer születnék (ne zárjuk ki teljesen, ha kérhetem), minden körülmények között fővállalkozónak állanék. Manapság fővállalkozónak lenni a legjobb a világon.
Képzeljék, amilyen egy csacsi vagyok, én eddig (na jó, nem eddig, de azért elég sokáig) azt hittem, fővállalkozó az, aki, mint a neve is mutatja, fővállalkozik. Mondjuk arra, hogy fölépít egy házat. Vannak neki kőművesei, ácsai, villanyszerelői, festői, effélék, ezekkel építi fel azt a házat. De, mondjuk, redőnyösei nincsenek, hát megegyezik egy redőnyös alvállalkozóval, a redőnyöket csinálja ő, kifizeti a részét, és kalap-kabát. Ilyeneket hittem én a világról, nem csoda, hogy sose akartam fővállalkozó lenni, egy merő stressz az egész, semmi más, minden felelősség az enyém, aztán ha valami baj van, nézhetek.
Pedig dehogy van így! Fővállalkozónak lenni, az maga a napos oldal.
Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel (de ne engedjük meg!), hogy az ország nagyszabású idegennyelv-tanulási programot indít az Európai Unió pénzéből. (Eddig minden a szokásos.) Legyen ez az összeg, mondjuk, kilencmilliárd forint, több mint kétszerese annak, amennyi ebben a szektorban évente felbukkan. Az illetékesek pályázatot írnak ki, amelyre a nyelviskolák jelentkeznek. A pályázatot természetesen nem az eddig már sokszor bizonyított, magas színvonalú iskolák nyerik meg, hanem néhány olyan cég, amely éppen mostanában alakult, tapasztalata nincs, de ilyen-olyan (többnyire rokoni) szálon (persze merő véletlenségből) kapcsolódik bizonyos döntéshozó körökhöz. Ezek az iskolák viszont oly sokat nyernek, hogy nem is tudják, mit csináljanak a pénzzel. (Tanítani biztosan nem tudnak belőle, részben, mert nincs hozzá emberük, részben, mert nincs hozzá tudásuk.) Ők lesznek tehát a fővállalkozók, akik felveszik alvállalkozónak azokat a nyelviskolákat, amelyek nélkülük is elvégeznék a feladatot, de – mivel a szaktudásukon kívül semmijük sincs – soha semmilyen pályázatot nem nyernek el. Ők csak végzik a munkát, és kész.
Összefoglalva: fővállalkozó az, aki az égvilágon nem ért semmihez, de a feladat és a feladat elvégzője közé áll, és ezért a felmerülő összeg felét zsebre vágja. És mindezt a végtelenségig törvényesen teszi. Hiszen a megbízatást pályázaton nyerte el, meggyőzve a zsürorokat, hogy ő a legjobb.
Amennyire tudom, jelenleg még nincsen nappali tagozatos fővállalkozó-képzés a Nemzetösszefogászati Egyetemen, ám már tervezik. Biztosan nagy lesz a túljelentkezés, és csak a legrátermettebbek juthatnak be. De azért reménykedem: ha újraszületek majd, jobban megnézem, hova.
Jolsvai András
