Óriásmeteor csapódott Ausztrália földjébe?

A Carpentaria-öbölről készült műholdas mérések olyan apró tengerszint változásokat mutattak ki, amelyek a tengerfenékbe történő becsapódások nyomainak tekinthetők – derült ki Dallas Abbott, oceanográfus-geofizikus legfrissebb felméréséből. A műholdas adatok alapján az ütközés által létrejött két kráter közül az egyik kb. 18, a másik pedig kb. 12 kilométer széles lehetett – írta a

Abbott, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földi Megfigyelőközpont vezetője úgy véli, hogy az öböl partja mentén sorakozó V-formájú homokdűnéket a becsapódás által előidézett cunami alakította ki. A szakember szerint ezek a dűnék olyanok, mint a nyilak, amelyek az eredetükre mutatnak. Ebben az esetben a dűnék az öböl egy pontjába futnak össze – ugyanoda, ahol Abbott a tengerfelszín bemélyedéseit megtalálta. Az elgondolás szerint a Carpentaria-öböl fölött nagy sebességgel a légkörbe került valamilyen szilárd anyag, ami nagy valószínűséggel idézhette elő bolygónk lehűlését, amely az Európából és Ázsiából származó fák évgyűrűjében hajszálpontosan kimutatható.

Az új kutatásokra alapozva Abbott úgy gondolja, hogy a két krátert egy, a Föld légkörébe érve kettéhasadt tárgy okozta. Ahhoz, hogy a laza üledékkel borított tengerfenékben ilyen nagy páros kráter képződjön, az eredeti tárgy a robbanás előtt legalább 600 méter átmérőjű kellett, hogy legyen – mondta. A területről származó kőzetminták szintén megerősítik a hatalmas erősségű becsapódás tényét, tette hozzá Abbott. A korábbi kutatások során gyűjtött minták apró, mágneses szferulákat tartalmaztak, amelyek valószínűleg a tárgy nagy erejű becsapódása során olvadtak ki és robbantak bele a légkörbe.

A kőből készült leletek tanulmányozásába be nem vont, a sydney-i Macquarie Egyetemen doktoráló Duane Hamacher nemrégen bebizonyította, hogy az ősi legendák, történetek jól felhasználhatók a kráterek lokalizálásához. „Ausztrália szerte számos példa található a bennszülött legendákban (spirituális népi mondákban) az égen megjelenő és a Földbe csapódó, halált és rombolást hozó tüzes csillagokról” – írta internetes naplójában Hamacher. "A leírások arra mutatnak, hogy az eseményeknek szemtanúi voltak, és nemcsak egyszerűen kitalálták azokat.”

Néhány szakember szkeptikusan fogadta Abbott következtetéseit, amelyeket a kutató tavaly decemberben mutatott be San Franciscóban, az Amerikai Geofizikusok Egyesületének találkozóján.

„Az egyik fő probléma a két különálló kráter megléte a Carpentaria-öbölben” – mondta Mark Boslough fizikus, az Új-Mexikói Albuquerque-ben működő Sandia Nemzeti Laboratórium munkatársa. Ha a Föld légkörébe érve egy nagyobb méretű anyag darabokra hullik, a törmelékei nagyon-nagyon közel lennének egymáshoz a becsapódáskor, mutatott rá. „Lényegében úgy viselkednének, mintha egyben maradtak volna, magában álló krátert hozva létre” – fejtette ki Boslough. A továbbiakban hozzátette, hogy Abbott és az informális „Holocén Becsapódás Munkacsoport” más tagjai több olyan impakt eseményre találtak bizonyítékot, mint amennyit a csillagászok lehetségesnek tartanak, hogy bekövetkeztek.

A becsapódáselméletben kételkedők szerint valószínű, hogy a munkacsoport által talált kráterek vulkanikus eredetűek.