Albert Einstein 130 éve született

Beszélni csak későn tanult meg, így komolyan azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban csak a matematika érdekelte, végül eltanácsolták - a tudomány leghíresebb bukott tanulóját tanára így bocsátotta útjára: "Soha nem viszed semmire, Einstein." Végül a Svájci Szabadalmi Hivatal előadója lett, s a tudományos világtól elzárva, papír és ceruza segítségével dolgozta ki korszakalkotó elméleteit.

1921-ben, immár tekintélyes berlini kutatóként megkapta a fizikai Nobel-díjat, de a közhiedelemmel szemben nem az akkoriban még vitatott relativitáselméletért - az indoklásban fényelektromos törvénye és elméleti fizikai munkássága szerepelt. Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, a német antiszemiták célkeresztjébe került, főként azután, hogy csatlakozott a cionista mozgalomhoz. (Életében a vallás alig játszott szerepet, de zsidóságát vállalta.) Hitler hatalomra jutásakor Kaliforniában tanított, s többé nem tért haza. 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt. 1955. április 18-án halt meg Princetonban.

1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak. A harmadik kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik szerint ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest - a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát.

1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet. Eszerint a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen legyen is a mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg jelenléte idéz elő. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani, ami ugyan nem sikerült, de Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein ezt az elvet nem fogadta el, úgy vélte, hogy "Isten nem szerencsejátékos".

Bár elméleteit nagyon kevesen értették, a közvélemény szemében ő lett "a" tudós. Einstein ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is: kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt a hegedűvel.