Világszám

Taps, vörös szín, multimédia, árnyjáték. Magabiztos volt, saját hiszekeggyel készült, hiszek Magyarországban, a magyar emberek tehetségében, mondta. Még csak ultimátumot sem adott, jó volt, majdnem olyan jó, mint Horn Gyula. Maga az érintett mondta neki így rókamosollyal a szája szegletében. Gyurcsány Ferencet a 2006 februári látványkongresszuson megválasztották miniszterelnökjelöltnek. Világszámot hozott, balosat, magyart. Tony Blairnek játszott, nekünk, hogy lássuk, mennyire dagadnak az izmai, és pár hónappal később ráharapott Orbán Viktor torkára, tévéműsorban tépte meg ellenfelét olyan kíméletlenül, keleties gonoszsággal, mértani pontossággal sújtva oda, ahol neki a legjobban fáj, hogy már a sajátjai is eltakarták a szemüket. Aztán a vér ízétől megittasulva azt hitte, örökre kibonthatatlanok lesznek a titkok. Tévedett. Ősszel lángba borultak, kőzáporoktól töredeztek fel az utcák, gumibotok alatt feküdt hasra Budapest. / P. A.