Senki ne becsülje alá Orbánt!

Orbán Viktor lesz Európa új vezetője?

Pontosan ez Orbán Viktor célja. Ő lett a bevándorlásellenes erők hangja Európában, és úgy tűnik, azt hiszi, létrehozhat egy új európai pártot, amely kihívást jelentene az Európai Néppárt (EPP) számára az uniós intézmények dominálásában. Már ki is vívhatott egy engedményt ezzel Angela Merkeltől, hogy cserébe az európai színpadon ne nyomja le az EPP elsődleges szerepét az európai intézményekben. A közelmúltban ugyanis Merkel támogatásáról biztosította az EPP európai bizottsági elnöki posztjáért ringbe szálló Manfred Webert, aki közismert támogatója Orbánnak. Tehát igen, Orbánnak egyértelműen van keresnivalója Európa átalakításában. Senki ne becsülje alá, hogy mire képes.

Milyen alkotmányos helyzetet lát Magyarországon Orbán harmadik kétharmados parlamenti többségének megszerzése után?

Orbán mindenféle félelem nélkül haladhat tovább két hazai célja felé. Az egyik: rezsimje megszilárdítása egy még centralizáltabb formában. Úgy tűnik, még inkább ellenőrzése alá akarja vonni a kulcsfontosságú intézményeket, lehetőleg egyre kevesebb ember bevonásával. Pletykálják például, hogy központosítani akarja az ellenőrzést az „ő” médiája felett, ahogyan a Pintér Sándor alatt működő, új „biztonsági kabinet” révén ezt már megtette a biztonsági szolgálatokkal. Eddig talán azért, hogy megzavarja a kritikusait, olyan rendszerben kormányzott, amelyben a központosítás és az ellenőrzés csak a színfalak mögött működött, de a médiumokban, a biztonsági szervekben és a civil szervezetek körében ez még mindig sokféle hangnak teret engedett. Most a hatalom megszilárdítása már nyíltan zajlik, ezzel minimálisra csökkenti a kockázatát az olyan eseteknek, mint amilyeneket Orbán amiatt szenvedett el, hogy Simicska Lajos és a belső körből mások elhagyták. Orbán okult ezekből, már egyre kevesebbekre bíz nagyobb felelősséget. Látható, hogy kialakult egy új belső kör, amely kegyetlen, és egész vagyonát kizárólag Orbánnak köszönheti. A második cél személyre szabottan támadni az ellenzék utolsó megmaradt forrásait. Most, hogy Orbán irányít szinte minden intézményt, ami számít, utánamegy már az egyéneknek is, ennek egyik jele volt az ellenségekről a Figyelőben közzétett lista. Orbán mostanra kialakított egy titkos hírszerző hálózatot, amely mindenkiről meg tudja mondani, milyen eszközökkel és kapcsolatokkal rendelkezik. A miniszterelnök pedig arra használja ezt a személyre szabott tudást, hogy megcélozza azokat, akiknek még mindig lehetőségük lenne károsítani az uralmát vagy megszegni a szabályait. Várhatóan sokan távoznak majd Magyarországról, és nemcsak Orbán nyilvánosságbeli kritikusai, hanem azok az oligarchák is, akik nem kapnak kiváltságos helyet a szűkülő belső körben.

Ezek a klasszikus illiberális demokrácia jellemzői?

Természetesen bármilyen értelmes alkotmányos rendszerben ez a típusú hatalomkoncentráció illegális lenne. Magyarország azonban nem alkotmányos rendszer. Magyarország ma, ahogy a politikatudomány hívja, „versengő önkényuralmi rendszer”. Vannak látszatválasztások, amelyeket persze ellenzéki párt nem nyerhet meg, de a felszín alatt ez diktatúra. Épp most tértem haza az Amerikai Politikatudományi Szövetség üléséről, amelyen az összehasonlító demokráciák egyik legkiválóbb szakértője azt mondta: Magyarországot nem nevezhetjük többé illiberális demokráciának, mert ez már nem demokrácia. Egyetértek. Magyarország nem alkotmányos rendszer annak ellenére, hogy egy dokumentumot Alaptörvénynek, azaz alkotmánynak neveznek.

A választások utáni alkotmánymódosítások és jogi változások összhangban vannak a nemzetközi joggal?

Ezek sértik mind a menekültekről szóló genfi egyezménnyel, mind pedig az európai joggal – amely a genfi keretrendszerre épít – kapcsolatban fennálló magyar kötelezettségeket. Bár igaz, hogy a nemzetközi és európai menekültjogi keretek alapján egyetlen ország sem köteles befogadni az embereket menekültként, de ha valaki, aki átlépte az országhatárt, hivatalosan menedékjogért vagy oltalmazotti státusért folyamodik, az adott ország köteles ezt az eljárást tisztességesen lefolytatni. Menekülteket nem lehet tömegesen börtönbe zárni. Aki a nemzetközi jog szerint valódi menekült, arról gondoskodni kell, és megadni a lehetőséget, hogy munkát találjon, a gyermekeit iskolába járassa. Az ilyen embereket úgy kell elhelyezni, hogy ne éhezzenek, biztosítsák az orvosi ellátásukat és az alapvető fizikai szükségleteik kielégítését. Azáltal, hogy a kormány bűncselekménnyé nyilvánította azt, hogy valaki segítséget nyújt a menekülteknek, Magyarország megsérti a nemzetközi és uniós kötelezettségeit. Továbbá, mivel megtagadta az EU joghatóságát arra vonatkozóan, hogy egy közös menekültpolitikát dolgozzon ki és hajtson vége, Magyarország megsérti az uniós jogot is. A menekülők etetésének visszautasítása olyan mértékig felháborító, hogy aligha tűrhető, de fontos látni a célt: Orbán ezzel azt kívánja felmérni, ki áll majd mellette a szélsőséges intézkedésekben, és ki marad hű a nemzetközi joghoz. A jelenlegi bevándorlásellenes klímában úgy tűnhet, Magyarországnak a világ minden tájáról vannak barátai – legalábbis addig, amíg a menekülteket politikai célokra lehet használni, és amíg az emberi jogok megsértése nem vált ki igazán nagy ellenállást. De a választások utáni alkotmánymódosításnak nem is a menekültügy a legfontosabb része, hanem a közigazgatási különbíróságok létrehozása. Orbán évek óta akarta ezt, hogy megtörje a bírósági rendszer ellenállását, és saját belső körébe vonja az ítélkezés irányítását. Most ő nyert. Olyan látszatzónát igyekezett létrehozni, amelyben az állami fellépés és intézkedések még bírósági felülvizsgálat alá esnek, de valójában érdemi ítélkezés nem lesz. Ez veszélyes irány, rajta kell tartani a szemünket ezeken a bíróságokon.

Miért vált az európai parlamenti választási kampány annyira fontossá Orbánnak?

Orbán meg akarja változtatni az EU-t. Magyarország függ az EU-támogatásoktól, az európai piacok integrációjától, gazdasági túlélésének záloga az Európai Unió. Az EU azonban olyan követelményeket támaszt Orbánnal szemben, amelyeket ő nem hajlandó elfogadni. Ez persze igaz a bevándorlás területén is, de a magyar kormányfő Magyarország alapvető kötelezettségvállalásait sérti meg a demokrácia minden területén, az emberi jogok és a jogállamiság tárgyában is. Ezért úgy döntött, meg kell változtatni az EU-t úgy, hogy az megadja, amire Magyarországnak szüksége van, anélkül hogy teljesíteni kelljen azokat a vállalt kötelezettségeket, amelyeket nem akar. A 2019-es európai választás döntő fontosságú, mert igazi lehetőség arra, hogy az EU egész arculatát megváltoztassa. Ezen a választáson nemcsak az Európai Parlament összetétele dől majd el, hanem az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az Európai Tanács új vezetésének politikai háttere is. Mivel egyre nagyobb szerepet kap az uniós parlament, a választás lehetőséget teremt a többi uniós intézmény feletti ellenőrzésben való tőkeáttételre – és Orbán felismerte az ebben rejlő lehetőséget. Steve Bannonnal és más nemzetközi tanácsadókkal együtt, akik tudják, hogyan kell manipulálni a médiát és választásokat nyerni a félelem és a gyűlölet szításával, Orbán arra fogja használni a magyar állam forrásait és a Fidesz támogatóinak energiáját, amint rajongóit Európa-szerte, hogy megpróbálja manipulálni az európai választásokat éppen úgy, ahogyan a magyar választásokkal tette és teszi. Az európai választások általában rendkívül alacsony részvétel mellett zajlanak, vagyis kis energiabefektetéssel is hatalmas befolyásra tehet szert. Az EU óriási hibát követ el, ha alábecsüli Orbán stratégiai jövőképét és könyörtelenségét, amellyel el fog járni, hogy elérje, amit akar.

Orbán számára azért olyan fontos megszerezni Európa vezetését, mert egyébként a közösség nem fogja többé tolerálni azt, ami Magyarországon zajlik?

Kétlem, hogy Orbán maga szeretne vezető szerepet az EU-ban. Számára nem kényelmes az uniós kiegyenlítettség, és nem lennének elviselhetők azok a korlátok, amelyek személyes mozgásterét szűkre szabnák egy európai intézményben. De biztos, hogy szívesen látná egy vagy több hűségesét kulcsfontosságú pozíciókban, így vezérelhetné a folyamatokat a színfalak mögül. Kérdés, kiben bízik Orbán önmagán kívül, és hogy van-e elég tényleg megbízható bennfentese minden olyan pozícióba, amelyre szüksége van.

Azt mondta korábban, hogy uniós tanácsadóként azt próbálja kitalálni, „az EU miként segíthet az embereknek, hogy visszanyerjék a politikai szabadságukat Magyarországon”. Megvan a válasz?

Az EU-nak nagyobb lehetősége lenne befolyásolni Magyarországon a belpolitikai helyzetet, mint azt kész beismerni. Csakhogy ha az európai választás az összes európai intézményben megerősíti Orbán pozícióját, akkor az EU-nak nagyon kevés ideje marad, hogy használja is ezt a hatalmat, mielőtt az funkcionálisan eltűnik. Miközben az uniós intézmények energiáikat összpontosítva a lengyel igazságszolgáltatást próbálják megmenteni, az EU nem szentel elegendő figyelmet Magyarországnak. A Sargentini-jelentés uniós parlamenti elfogadása újraenergetizálhatná (interjúnk a jelentésről szóló szavazás előtt készült – A szerk.) a demokrácia és az alkotmányosság európai erőit az uniós intézményekben. Mit tehet az EU azért, hogy a magyarok visszanyerjék az alkotmányos demokráciát? Négy kulcsfontosságú dolgot: elsőként a következő költségvetési ciklusban meg kell vágnia azoknak a tagállamoknak a támogatásait, amelyek nem felelnek meg a jogállamiság követelményének. És ebben Magyarország az első és legfontosabb. Több idevágó javaslat is van, attól kezdve, hogy a teljes közösségi pénzügyi kereteket feltételekhez kellene kötni (a kohéziós alapok, a mezőgazdasági alapok és a többi esetében) addig, hogy követelményként kellene beépíteni az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Ezek olyan javaslatok, amelyek kiszélesítenék az Európai Bizottság már meglévő jogköreit arra, hogy ragaszkodjon a közös uniós szabályok betartásához minden egyes tagállamban. Ezt meg lehetne tenni most, és talán éppen az az oka annak, hogy Orbán már a hétéves pénzügyi ciklus legelején fel kívánta használni az európai alapok forrásait, hogy visszatartásukkal az uniós intézmények később már ne tudják sakkban tartani. A második lehetősége az EU-nak, hogy végrehajtja az adatvédelmi szabályokat, amelyek az állami megfigyelést korlátozzák. Jelenleg ugyanis Magyarországon működik az EU legtolakodóbb megfigyelési rendszere, és így gyűjt hatalmas mennyiségű információt a polgárokról, miközben minden felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon a terrortámadások kockázata a nullához közelít. Valójában Orbán rendőrállamot teremt Magyarországon, olyan rendszert, amelytől az EU adatvédelmi törvényei meg kívánják védeni az uniós állampolgárokat. Épp ezért az Európai Bizottság jogsértési eljárást indíthat, amely arra irányul, hogy a magyar kormány állítsa le a megfigyelési rendszert. Ez lehetővé tenné az ellenzék szabadabb szervezését is. A harmadik teendő, hogy az EU ma is kikényszeríthetné az igazságszolgáltatás függetlenségét garantáló uniós szabályok betartását. Az újonnan létrehozandó közigazgatási bíróságokkal Orbán megvalósítja az állami döntések teljes bírói felügyeletének felszámolását. Csakhogy az uniós szabályok értelmében az az állam számít jogállamnak, amelyben független az igazságszolgáltatás. Így a már eddig megtett intézkedések, amelyek a bírói kar politikai ellenőrzését szolgálták, és az új különbírósági rendszer felháborító megteremtése együttesen végképp sértik az uniós jog alapvető követelményeit. Az EU már tett ebben a kérdésben intézkedéseket Lengyelország ellen. A bizottságnak most Magyarország felé kell fordítania a figyelmét, azonos célokat szem előtt tartva. A negyedik uniós teendő, hogy megvonják Magyarország uniós jog adta privilégiumait. Ha elindul a 7-es cikkely szerinti uniós eljárás, Magyarország joga felfüggeszthető lesz abban, hogy alakítsa az uniós döntéseket az Európai Tanácsban való szavazatával. Ráadásul ebben az eljárásban felfüggeszthetővé válik az is, hogy Magyarország megkapja a strukturális alapok forrásait. Csakhogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak nem nagy a valószínűsége, hiszen Orbán már kiépítette európai szintű szövetségesi hálózatát, amely megpróbálja majd megvédeni. Ha azonban a magatartása lelepleződően felháborító, akkor talán a szövetségesei is észreveszik, hogy otthon veszítenek Orbán uniós támogatásával.

De Orbánt nem az EU, hanem a magyar választók válthatják le. A magyar ellenzéki pártok továbbra sem népszerűek. Mit gondol: a magyarok még mindig nem értik, hogy a szabadságjogaik vesznek el?

Az ellenzéki pártok részben azért gyengék, mert Orbán tette őket gyengévé. Ha lenne egy ellenzéki párt, amely nyíltan bírálná a Magyarországon kiépülő rendszert, és amely elegendő erőt és elképzelést mutatna a helyzet megváltoztatására, kétségem sincs, hogy a magyarok egy pillanat alatt rá szavaznának. A magyarok nem akarnak egy szabadságot korlátozó pártállamban élni, amelyet a szovjet időből már ismernek. Mégis, ez van – azzal a nagy különbséggel, hogy az EU szabad mozgásra vonatkozó szabályai lehetővé teszik, hogy az elégedetlenek elhagyják az országot: több mint egymillió magyar már megtette ezt 2010 óta. Orbán érti ezt, és éppen ezért igen aktív abban, hogy lejárassa mindazokat, akiknek bárminemű esélye lenne vele szemben.

Az állami propaganda az oka annak, hogy a jogállami normák sorozatos megsértése nem befolyásolja a közvéleményt?

A magyarok elég okosak ahhoz, hogy lássák, propagandával vannak megetetve. Láthatjuk ezt a közvélemény-kutatásokból is, amelyek alapján Orbán és pártja ritkán nyer a szavazók több mint egyharmadának támogatásával. Az emberek, ismerve a politikai elnyomó környezetet, amelyben élnek, hajlamosak azt mondani a közvélemény-kutatók kérdéseire, hogy „nem tudom” vagy „a fentiek egyike sem”. De gondoljunk csak bele: mi történne, ha az összes ilyen „nem tudom” Orbán ellenzékeként lépne fel? Kutatások sora mutatja, hogy a Fidesz kizárólag azért nyer, mert népszerűbb, mint a többi gyenge és hitelét vesztett párt. Az is tény, hogy a Fidesznek még soha nem volt abszolút többsége, ha az egyenlet tartalmazza a bizonytalanokat vagy a távol maradókat is. A teljes lakossággal számolva pedig jó, ha az egyharmad támogatását bírja. Annak ellenére tehát, hogy Orbán harmadszor szerzett abszolút többséget a parlamentben, még soha nem bírta a nemzet többségének támogatását, nemhogy kétharmados támogatását. A bizonytalanok, illetve pártot nem választók hatalmas aránya azt is mutatja: nagy lehetőség van arra, hogy egy tisztességes, demokratikus, alkotmányos politikai párt legyőzze Orbánt. Csakhogy ő egy ilyen párt létrejövetelét nem hagyja.

Hogyan lehet az embereket – akik például félnek a menekültektől – figyelmeztetni arra, hogy eszközzé válnak?

Ha a Fidesz-vezérelt média a végtelenségig ismételgeti, hogy Magyarországra beszivárognak a boszorkányok, az emberek támogatni fogják a boszorkányüldözést. Az emberek attól félnek, amitől megtanítják őket félni. Most a menekültektől félnek, mert a magyarok úgy érzik, bizonytalan a jövőjük gazdasági szempontból (nem kis részben a kormány gazdaságpolitikájának reális értékelése adja számukra ezt az érzést). Félnek, hogy a külföldiek el fogják venni a munkájukat, más nyelven beszélnek, amelyet a magyarok nem értenek, és Magyarország olyan hellyé válik, ahol többé nem érzik otthon magukat. De az állami félelemkeltés túlértékelt, éppen úgy, mint a Fidesz-többség. Már csak azért is, mert valójában nem sok magyar találkozhatott menekültekkel szemtől szemben, ráadásul egész Európában Magyarországon és Lengyelországban a legmagasabb az EU támogatottsága, így a befolyásolás szintje mégsem lehet olyan nagy. A magyar közvélemény nem követi a magyar kormányt, s nem hiszi el neki vagy a médiájának, hogy az EU fenyegeti Magyarországon az alapvető életmódot és kultúrát. Még akkor sem gondolják ezt, ha nem értenek egyet egy-egy konkrét politikai intézkedéssel. A magyarok ennél sokkal jobban tudják, hogy szükségük van az EU-ra. És meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb magyar támogatja az uniós értékeket is.

Lesz egy fordulópont tehát, Orbán egyszer csak túllép egy határt?

Mi, akik az Egyesült Államokban élünk, tudjuk: a folyamatos támadások végül feldühítik az embereket. Ha lenne hirtelen egy puccs tankokkal az utcán, az emberek reagálnának. De az első felháborodás után jön a másik, majd a harmadik és a negyedik, ami oda vezet, hogy az ember nem is emlékszik a múlt heti jogsértésekre, nem is beszélve a múlt hónapról. Tehát a kormányzati normasértések miatt érzett felháborodást elfedi egyfajta halmozott hatás. Orbán megtanulta ezt is – talán még az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak is megtanította –, pedig hosszú távon soha nem működik. Orbán annyi határt lépett már át, hogy a magyarok régen felismerték, mekkora bajban vannak. De ez a folyamatos felháborodás az embereket zsibbadt állapotba viszi, amelyben szinte minden lehetséges. Már nem hiszem, hogy hirtelen felzúdul a tömeg, és az emberek egyszerre reagálnak majd valamire. Ehelyett a magyaroknak végig kell gondolniuk az elmúlt éveket, és feltenniük maguknak a kérdést: hajlandók örökké úgy élni, ahogy éppen élnek, vagy sem?

Mitől fordulhat meg Orbán eddigi szerencséje Magyarországon vagy Európában?

Ha sikerül mozgósítania a hozzá hasonló gondolkodású autokratákat és bevándorlásellenes erőket Európa más államaiban, és ezek együttesen jó eredményeket érnek el az uniós választáson, akkor végignézhetjük, hogy Magyarország forradalmasítja az EU-t, ahelyett hogy az EU visszaterelné a demokrácia talajára Magyarországot. Ha viszont az alkotmányos demokrácia erői – jobb- és baloldalon egyaránt – győzedelmeskednek jövőre, akkor a közösségben még mindig lesz elég erő, hogy visszatolja az Orbán-féle diktatúrából az országot. Nagyon nagy tehát az európai választások tétje – ahogyan Orbán maga is mondta. Vagyis meg kell kezdeni a mozgósítást Európában Orbán terveinek megakadályozására.

Mire számít, mi fog történni a jövő évi uniós voksoláson?

Senki sem láthatja még, de tudunk néhány részletet. A jobbközép képviselők, azaz az EPP és a balközép képviseletében az Európai Szocialisták és Demokraták egyaránt vesztesek mindenütt Európában. A francia elnök, Emmanuel Macron és pártja, az En Marche jelenthet új pólust, amely erősödik, de Macron még nem biztosított támogatásáról egyetlen létező európai pártot sem. Ehelyett alkothat egy sajátot. És ebben a cseppfolyós klímában előfordulhat, hogy a következő évi uniós választás után a két legerősebb uniós párt egy bevándorlásellenes/antiliberális párt lesz, amely mögött Orbán áll, valamint egy neoliberális párt, amelyet Macron támogat. Tehát Orbán joggal látja úgy, hogy ez hatalmas lehetőség – eltökéltségének Magyarország határain kívül is mindenkit aggasztania kell. / Biró Marianna