Olcsó kudarc

Most, hogy Oscar bácsi gálánsan feltörülte magával a cselédszobát, megnőtt bennem a kíváncsiság a nem fesztiválképes, nem glóriás amerikai filmek iránt, mondván: lássuk a (grizzly)medvét, milyen.

Annyit hamar megállapíthatunk: a baj nem jár egyedül. Idén nemcsak az Oscar-mezőnyből kevesellhettük a spirituszt, de az úgynevezett kommerszből is kifogyóban. A tanulság: amit nem akarsz tudni, azt bizony nem is igen érdemes. És erre bizonyítékunk van. A mozikban.

Lépre mentem. Azt hittem, a hajdani világsikerhez, Frida Kahlóhoz méltó lesz Salma Hayek. És Alec Baldwin is a partneréhez. De nem. Még korábbi magukhoz sem. A gyagya történetecske szerint a házaspár anyagilag tönkrement, s hogy a helyzetükön javítsanak, a szomszédságukban álló és a tulaj több hónapos távolléte miatt rájuk bízott házat egymás után többször is kiadják, és ebből bonyodalmak származnak. (Naná!) Ezenközben többször szükséges az üvegek fenekére nézni, és csak ezután kerül sorra Hayek művésznő alakformáló bugyija. Kerül is ide zavartan vigyorgó priuszos exbörtöntöltelék, akit szexuális bűntett miatt ítéltek el, jön átalakítási furor által sújtott bűnügyi kisvállalkozó. Plusz népség, katonaság.

Izzadságos vigalom önti el a vásznat, látunk valódi garage sale-t, emberrablást, autóelkötést, becsiccsentett szülőket, behatárolt érzelemvilágú, változtatásra éretlen szereplőket, kalamitást, tompaságot bőven. S amikor fogytán a patent is, jön az arachnofóbia, azaz a pókiszony. (Erről Hollywood egész estés filmet is bírt csinálni! És még mennyi rovar, ízeltlábú, pókszabású várja a maga karrierjének kezdetét!)

A szóban forgó mozit ezúttal nem ajánlom. Bárgyú.

(Az Amit nem akarsz tudni a szüleidről című vígjátékot Fred Wolf rendezte.) / Bölcs István