Nők a startnál

Az íratlan szabályok szerint az első mandátumát töltő elnökkel szemben a tulajdon párttársainak nem lehet vagy legalábbis reménytelen vállalkozás megkísérelniük pártjuk elnökjelöltségének elnyerését. És mivel Donald Trump már bejelentette, hogy jövőre ismét indulni kíván az elnökségért, a republikánus oldalon értelemszerűen csend van. A demokraták körében annál többen kísérlik meg célba venni a világ állítólag legnagyobb hatalmat jelentő tisztségét, és akarnak elindulni jövő februárban Iowában az előválasztást ott helyettesítő demokrata párttaggyűlésen, majd az egyes államokban sorra kerülő előválasztásokon.

Az első két jelentkező nő. Elizabeth Warren, a szenátus demokrata frakciójának helyettes vezetője szilveszter napján közölte, hogy úgynevezett „felderítő” bizottságot hoz létre annak felmérésére, érdemes-e indulnia. Ezután Tulsi Gabbard képviselőnő jelentette be egy interjúban, hogy jelöltetni kívánja magát. Őt követte a mexikói származású Julian Castro, Obama egykori építési minisztere, férfi. Nem elképzelhetetlen, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, még legalább fél tucat demokrata párti politikus jelenti be, hogy részt kíván venni az elnökjelöltségért folyó kampányban. Ebben a pillanatban a legesélyesebbnek közülük talán egy ugyancsak Obama-káder, Joseph Biden hajdani alelnök tűnik, ő viszont egyelőre kivár. Őket követheti a sorban három szenátor, a kaliforniai Kamala Harris, a New Jersey-i Cory Booker és a New York-i Kirsten Gillibrand, majd a volt New York-i polgármester, a milliárdos Michael R. Bloomberg, aki, mint tudtul adta, a saját vagyonából százmillió dollárt sem sajnálna a kampányára költeni.

Az elsőként jelentkező Elizabeth Warren a nyáron tölti be hetvenedik életévét, és akárcsak Angela Merkel, az első férjének nevét viseli, többszörös nagymama, és kétségtelenül az egyik legtapasztaltabb amerikai politikus. Hat éve képviseli Massachusetts államot a szenátusban, több bizottságban is fontos szerepet töltött be. Továbbá Obama elnök közvetlen munkatársa volt, majd a pénzügyminiszter különleges tanácsadója. Mielőtt politikai pályára lépett volna, a Harvard Egyetem jogi karán tanított, a bankcsődjog egyik legkiválóbb professzoraként tartották számon. Az amerikai közvélemény a nagy bankok és a korláttalan kapitalizmus egyik legharcosabb kritikusának ismeri.

Amerikai politikai elemzők szerint Warren és kollégái indulási szándékának bejelentése olyan időszakban történik, amikor a demokrata elnökjelötségért folyó küzdelem nyíltabb lehet, mint 1992 óta bármikor. A pártnak nincs vezére, nincs egyértelműen esélyes elnökjelöltje 2020-ra, és nincsen a többség által elismert eszmerendszere. A tavalyi időközi választások kimenetelét a korábbiaknál nagyobb mértékben határozták meg a női szavazók, a liberálisok, a kisebbségek és a fiatalok. A Demokrata Párt vezetőinek nagyon pontosan ki kell sakkozniuk, hogy kit állítsanak jövő novemberben Trumppal szembe, attól függően, hogyan viszonyulnak majd jelöltjükhöz a különféle demográfiai csoportok, köztük a vidéki fehér választók, az elővárosi asszonyok, az egyetemisták, a fekete és a latino, vagyis spanyol ajkú demokraták Délen és az úgynevezett napfényövezetben, és így tovább. Warren egy ízben „sértődékeny rasszista zsarnoknak” nevezte Trumpot, aki viszont gyakorta emlegeti őt Pokahontaszként, ami erősen kétértelmű célzás. Pokahontasz ugyanis, aki egy 16–17. században élő indián törzsfőnök leánya volt, előbb harcolt az angolok ellen, majd egy európai férfihoz ment feleségül, és a köztudatban meglehetősen ellentmondásos figura. Warren nemegyszer dicsekedett azzal, hogy ereiben indián őslakosok vére is csorog, ezt azonban nem tudta DNS-sel megbízhatóan bizonyítani.

Államának legtekintélyesebb napilapja, a The Boston Globe nemrégiben azt írta, hogy Warren megosztó személyiség, és ezért felszólította, hogy ne induljon az elnökségért. A liberális aktivisták közül többen vélekednek úgy, hogy 2016-ban lettek volna a legjobb esélyei, ha a pártja elnökjelöltségének elnyeréséért vívott küzdelemben szembeszáll Hillary Clintonnal. Jelentősen növeli viszont esélyeit az a körülmény, hogy a párton belüli mindkét fő potenciális versenytársa, Biden volt alelnök és Bernie Sanders szenátor az elnökválasztás napján már közel jár majd a nyolcvanhoz. Viszont arra is számíthat, hogy ha a két említett, elismerten tekintélyes politikus nem száll versenybe, vagy időben kiszáll, akkor beáll a támogatói közé. Annyi mindenesetre ismeretes, hogy a napokban négyszemközt találkozott a baloldali szavazók kedvencének ismert, magát szocialistának nevező Sandersszel. Warren is a kisemberek szószólójának vallja magát, és kereken kijelentette, hogy nem kíván a milliárdosok pénzén kampányolni. A kampányt egyébként máris megkezdte, és az elmúlt hetekben egyik gyűlést a másik után tartotta a továbbiakban oly fontosnak számító Iowa államban, amelyben a pártok hívei elsőként döntenek arról, kit szeretnének pártjuk elnökjelöltjének látni.

Warrennel szemben a kalapját másodikként bedobó női politikus, a 37 éves Tulsi Gabbard nemzeti gárdistaként szolgált Irakban. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a külföldi amerikai jelenlét, beavatkozások ádáz bírálója. Ugyanakkor, s ezt gyakran vetik a szemére, rokonszenvez Bassár el-Aszad szíriai elnökkel. Esélyei fölöttébb gyengének tűnnek. Már csak azért is, mert az Egyesült Államok történetében mindmostanáig csak egyszer fordult elő, hogy szürke kis képviselőt, tehát nem szenátort, nem volt alelnököt vagy egyéb magas poszton szolgált embert elnökké válasszanak. Gabbard pedig, aki egyébkét hindu származású, Amerikai Szamoán nőtt fel, és Hawaii állam képviselője a kongresszusban, az amerikai közvélemény előtt ma csaknem ismeretlen. Igaz, nagyjából a hasonló ismeretlenségből bukkant elő a hetvenes évek közepén a Jimmy Carter nevű georgiai politikus is, akit azután mégiscsak az Egyesült Államok elnökévé választottak. Mindamellett e percben, amikor éppen csak hogy elhagyták a startvonalat, Gabbardnál összehasonlíthatatlanul esélyesebbnek látszik elsőnek jelentkező vetélytársnője, a massachusettsi szenátor. Ma azonban még találgatni sem könnyű, hogy 2020-tól az elnökség lesz-e Warrenné mestersége. / Kulcsár István