Izrael, nemzetállam

Másfél hete a világ legnépesebb arabnyelv-óráját tartották meg Tel-Avivban. A többezres tömegnek több arab nyelvtanár is szavakat tanított a pódiumról, a hallgatóság pedig szorgalmasan elismételte. A tanóra közben zsidó és arab énekesek, zenekarok szórakoztatták a hallgatóságot. Az eseményt több civil szervezet közös erőfeszítéssel hozta létre. Így tiltakoztak a törvény ellen, amelyet egyszerű többséggel fogadott el korábban a parlament.

A nemzetállami törvényt feltehetően nem Benjámín Netanjáhú és az ő pártja, a Likud kívánta elsősorban, hanem a tőle jobbra álló Zsidó Otthon párt szorgalmazta legerősebben. Vezetője, Naftali Bennett komoly kihívója Netanjáhúnak a jobboldal első számú vezetőjének posztjáért. Az izraeli jobboldal politikusai a nemzetállami törvényt ellenszernek ajánlják az ország „elarabosodására”. Azt mondják, hogy az állam kizárólagosan zsidó jellegének kimondása fontos, mert akkor ez bekerül majd az egyszer megírandó alkotmányba is. Izraelnek ugyanis nincs formális alkotmánya, ezt a szerepet 12 alkotmányos alaptörvény tölti be. Érveik között szerepel, hogy az országot folyamatosan támadják, apartheid-, vagyis faji elkülönítésen alapuló államnak állítják be, s ezért is kell a zsidóknak összetartaniuk. Az izraeli kormányfő politikai megfontolásokból engedett a nyomásnak, és keresztülvitte a törvényt. Számításában szerepe lehetett annak, hogy a Donald Trump amerikai elnök fémjelezte korszak kedvező atmoszférát teremt a lépésnek, és megerősíti helyzetét. Azt a helyzetet, amely egyébként nem nagyon szilárd, hiszen több, korrupciógyanús ügyben ellene tett feljelentést vizsgál a rendőrség.

Az említett arabnyelv-órát azért szervezték a civilek, mert így akarták kifejezni a majd kétmilliós arab közösség iránti szolidaritásukat. Izrael megalapítása óta az arab az állam egyik hivatalos nyelve volt. Ezt az utazók is tapasztalhatják a közlekedési táblákon, városnevek kiírásán, az intézmények megnevezésén vagy az árukra ragasztott cédulákon. Az új törvény, amely kimondja, hogy Izrael a zsidók nemzetállama, azt is rögzítette, hogy a héber az ország hivatalos nyelve. Az arabot tulajdonképpen lefokozták, és úgynevezett különleges státusú nyelv lett. Ennek használatáról majd külön törvényt hoznak. A végszavazást megelőző parlamenti vitában Netanjáhú és politikai barátai azzal védték a jogszabályt, hogy az nem fosztja meg a nem zsidó lakosokat állampolgári jogaiktól. Avi Dichter Likud-képviselő az Ynet hírportál szerint azt mondta arab képviselőtársainak: „Élhettek közöttünk mint nemzeti kisebbség, amelynek tagjai egyenlő jogokat élveznek, de kisebbségként nem lesz egyenlő jogotok.”

„Továbbra is biztosítani fogjuk a polgári jogokat Izrael demokráciájában, de a többségnek is vannak jogai, és a többség így határozott” – mondta a vitában a miniszterelnök. A zsidó nemzetállamhoz joguk van, hiszen az araboknak 21 deklarált saját államuk van – érvelt az egyik Likud-képviselő.

Az arab és az ellenzéki képviselők a törvényt rasszistának és jogfosztónak minősítették. Az egyik munkapárti arab képviselő azonnal le is mondott mandátumáról. Azt írta, hogy ez a törvény jogaitól fosztja meg őt és azokat, akiket képvisel. A nemzetállami törvény elfogadását hangosan és radikálisan ellenezte az izraeli arab politikai elit és értelmiség. Az 1,8 millió izraeli arab, muszlimok és keresztények viszonya a zsidó államhoz ugyanakkor soha nem volt teljesen rendezett. Igaz, hogy a törvény előtt állampolgárként egyenlők, de településeik gyakran kimaradnak a közszolgáltatásokból, az oktatás színvonala sem mindig azonos a zsidó szektoréval. Az izraeli arabok között egyébként magas a továbbtanulók aránya, sokan szereznek diplomát. Nagy vívmányként emlegetik, hogy arab muszlim tagja is van a legfelsőbb bíróságnak, és kineveztek már arab nemzetiségű nagykövetet is. Az arabok nem szolgálnak a hadseregben, és kevesen vállalnak rendőri munkát közülük. Ez sajátos módon egyebek között azzal is járhat, hogy sok vállalkozásnál nem tudnak elhelyezkedni, és kimaradnak jórészt az izraeli startup szektorból. Ezek a technológiai cégek ugyanis sokszor eleve az izraeli hadsereg speciális alakulatainak leszerelt katonáiból jönnek létre. Az izraeli arabok az utóbbi időben többnyire palesztinként határozzák meg magukat.

Viszont van három olyan kisebbség is Izraelben, amelynek tagjai szolgálnak az Izraeli Védelmi Erőknél. Ezek a beduinok, a cserkeszek és a drúzok. A nemzetállamról szóló törvény a legnagyobb elkeseredést épp a főleg Galileában élő, körülbelül 140 ezer drúz között váltotta ki. Ők évtizedek óta lojálisak az állammal, fiaik katonai szolgálatot teljesítenek, sokan az elit egységekben is. Dolgoznak a határrendőrségnél, a rendőrségnél. Aránytalanul sokan, legalább négyszázan estek el Izrael háborúiban. Ahogy mondják, az izraeli drúz és zsidó katonákat vérszövetség köti össze. Sokan oly mértékig azonosultak Izraellel, hogy saját „cionista drúz” szervezetet alakítottak. A közösség érzelmeit így fejezte ki Muafik Tarif sejk, a felekezet vallási vezetője: „Mindent Izrael államnak adtunk. Megmutattuk, hogy akik a zsidó néppel tartanak, egyenlőséget nyernek. Most nem ez történik.”

Hosszasan lehetne sorolni, hány drúz politikus, magas rangú katona- és rendőrtiszt fejezte ki a kisebbség mély megbántottságát és csalódását. Több volt rendőrfőnök is petíciót intézett a kormányhoz a törvény revízióját szorgalmazva. A lapok megírták, hogy a törvénynek az előkészítés során volt olyan változata is, amely valamilyen módon beemelte volna a drúzokat a nemzetbe. Netanjáhú azonban ezt nem akarta. Így aztán nem kellett volna meglepődnie, amikor egymás után két drúz nemzetiségű katonatiszt is jelezte, hogy megszünteti szolgálati viszonyát. Egyikük, Amir Dzsmail százados azt írta a miniszterelnöknek címzett nyílt levelében „Ma reggel, amikor a támaszpontra autóztam, megkérdeztem magamtól, miért szolgálom Izrael államot, ahogy fivéreim és apám is szolgálta nagy odaadással, a hazánk iránti szeretettel. És mit kaptunk cserébe? Hogy B osztályú állampolgárként szolgáljunk tovább. Én nem akarok tovább szolgálni, és bizonyos vagyok benne, hogy többen a leszerelésüket kérik. És ez az önök döntésének következménye, az öné, Netanjáhú úr, és az ön kormányáé.”

Egy másik drúz katonatiszt hasonló értelmű levele is elterjedt az izraeli médiában. Ezekre válaszul a hadsereg állást foglalt, kifejezve, hogy a kisebbségekhez tartozó katonák milyen megbecsülést élveznek, és mennyire központi helyük van a védelmi erőkben. Ugyanakkor közölték, hogy a katonáknak nincs joguk politikai nyilatkozatokat tenni. Gadi Eizenkot altábornagy, vezérkari főnök is közleményben állt ki a katonák közötti bajtársiasság és szolidaritás mellett.

Az elfogadott törvény mérsékeltebb az eredetileg benyújtott változatnál. Abban olyan kitétel is szerepelt, amelynek alapján kizárólag zsidók lakta településeket lehetett volna létrehozni. Helyette azt fogadták el, hogy az állam szívén viseli a zsidó települések létrehozását. Egy másik paragrafus szerint egyes jogesetekben a bíróságoknak a zsidó vallásjogot is fel kellett volna használniuk ítélethozatalkor. Ezeket a paragrafusokat azért vonták vissza, mert Reuven Rivlin államelnök és Avichai Mandelblit főügyész is élesen ellenezte őket. Rivlin ellenezte az egész törvényt, azt Izrael függetlenségi nyilatkozatával ellentétesnek tartja, de korlátozottak a lehetőségei. A minap beduin vezetőket fogadott, és azt mondta nekik a The Times of Israel szerint, hogy a nemzetállami törvény arab nyelvű változatát fogja aláírni. Ettől az persze még érvénybe lép. Egy másik lehetőség, hogy az alkotmánybírósági szereppel is felruházott legfelsőbb bíróság semmisíti meg az ellentmondásos jogszabályt. A baloldali Merec párt máris ilyen beadványt küldött a bíróságnak. A hazai zsidó ellenzék legsúlyosabb véleményét 180 író, drámaíró, ismert értelmiségi írta alá, köztük olyan, világszerte elismert szerzők, mint Amosz Oz, David Grossman, Etgar Keret. Azt írták, hogy a törvény ellentétes Izraelnek mint demokratikus államnak a fogalmával, az alapító Függetlenségi Nyilatkozattal. „Súlyos kárt okoznak az izraeli társadalomnak az egyenlőség, kölcsönös felelősség értékeinek rombolásával. Izrael társadalma ezeken az értékeken alapszik, innen nyeri erejét” – áll a nyilatkozatban. Furcsa módon a dokumentum sok eleme összecseng az izraeli katolikusok legfőbb vezetőjének, a jeruzsálemi latin pátriárkának elítélő nyilatkozatával. / Miklós Gábor