Hűség

Egyszer olvastam egy veled készült interjút. Abban az állt, te mondtad, hogy nem cserélsz színházat, barátot, feleséget. Erre jött a kérdés, hogy érdemes-e ilyen hűségben lenni. Es akkor a te válaszodból egyértelműen kiderült, hogy igen, érdemes. De engem ez a dolog inkább úgy érdekelne, hogy elsősorban talán nem hűségesnek kell lenni, hanem jól kell választani. Színházat, barátot, feleséget. S akkor könnyebb hűségben maradni.

Hangosan gondolkodom, Ákos, mert szeretnék tisztességesen válaszolni, és híven az igazsághoz. Mondom, hangosan gondolkodom. Hazát nem választottam, magyarnak születtem, és nem tudok más lenni. Ehhez hű vagyok. A Nemzeti Színházat nem választottam, odaszerződtettek, és jóllehet pokoli évtizedeket éltünk át nem tudok máshova menni. Hívtak, lett volna előnyösebb, kedvezőbb ajánlat nem mentem. Feltehetően az előbbivel össze is függ, mert ezt a színházat úgy hívták, hogy Nemzeti Színház. Látod, a barátaimat már választottam. A feleségemet már választottam. Tehát akkor kétfelé kellene ágaztatni a kérdésre adott választ.

Ösztönösen választottad őket? Vagy valamilyen szempont szerint? Esetleg valami erkölcsi megfontolás alapján?

Nem. A barátság, a szerelem, az valamiféle sugárzás. Látod, az Árpád Gimnáziumot nem én választottam, drága szüleim írattak oda, de valamit megszerettem a lényegből, és a vonzódás a mai napig is tart. A Nemzetit nem én választottam, és mégis elválaszthatatlan vagyok tőle. A szülőföldhöz való ragaszkodásom igazából nem hűség, hanem olyan természetes léthelyzet, mint a magzatnak az anyaméh. Aztán: a hitemet nem választottam, hanem, ugye, megkereszteltek a római katolikus anyaszentegyház törvényei szerint, és ahhoz is hű vagyok, illetve az megint nem csupán hűség, hanem lelkiállapot, vigasz, támasz és szilárd erkölcsi erő. Szerintem a tízparancsolat valójában az emberi együttélés alapszabálya. Azért hangsúlyozom, hogy szerintem, mert eszembe sem jut a nem hívőkre valamiféle pressziót gyakorolni. A hit sokszor erőt adott az életem során.

(Részlet Mester Ákos Sinkovits Imrével készített

interjújából, 1987)