Elgondolkodtató, életigenlő filmek

Hogyan befolyásolta az új platform a rendezvényt? Mennyiben kellett újragondolni a fesztivált?

A fesztiválok műfajában a filmfesztiválokat szerencsére könnyebb online térbe áthelyezni. Szervezési szempontból viszont szinte ugyanaz, mintha a Művész vagy a Puskin moziban játszanánk a filmeket. Az alkotásokat ugyanúgy kell válogatni a zsűrinek, ugyanúgy kell a forgalmazókkal és a gyártókkal együttműködni, ugyanúgy kell fizetni a vetítési jogokért, és ugyanúgy kell marketingtevékenységet folytatni. Az online tér elsősorban a kísérőprogramokra volt nagyobb hatással. Még költségvetésben is majdnem ugyanoda jutunk, mintha úgymond normál körülmények közt zajlana a fesztivál.

Említetted a vetítési jogokat. Más jogok vonatkoznak az online és a mozis vetítésre?

Természetesen. Ráadásul mi csak úgy tudtunk hozzájutni vetítési jogokhoz, hogy adott időpontban nézhető meg a film az online térben. Azt gondoltuk, hogy előny lehet ebben a helyzetben, hogy bármikor megnézhetjük a filmet, de erre nem volt lehetőség. Ennek több oka is van, az egyik, hogy így kisebb az esélye annak, hogy lelopják a filmeket, a másik, hogy így akarnak a terjesztők és a partnerünk, a Távmozi is kicsit visszaadni a moziélményből.

Van-e bármi előnye az online fesztiválnak a hagyományos, mondjuk úgy: offline megvalósítással szemben?

Szervezési szempontból a kísérőprogramok tekintetében könnyebb összehozni embereket, ha egy adott film után van egy beszélgetés. Ráadásul eddig csak a budapesti mozikban voltunk jelen, így viszont bárhonnan be lehet kapcsolódni a fesztiválba. Így könnyebb elérnünk olyan rétegeket, akik nem a törzsközönségünk. Tehát van előnye ennek a kényszerhelyzetnek. Sőt, mi már a járvány előtt is egy hibrid megoldásban gondolkodtunk, tehát lett volna mozis és online része is a fesztiválnak.

Mondtad, hogy a filmeket ugyanúgy ki kellett válogatnia a zsűrinek. Mi alapján állítottátok össze az idei fesztivál felhozatalát?

Egyik legfontosabb szempont a sokszínűség, hiszen a fesztivál egyik célja, hogy a zsidóságot a maga sokféleségében mutassa be. Arra is figyelünk, hogy minél nemzetközibb legyen. Láthatunk filmet Németországból, Izraelből, Franciaországból, Oroszországból, Norvégiából, Amerikából, Ausztriából, és egy magyar alkotás is bekerült a fesztivál kínálatába. Műfajukat tekintve is sokrétűek a filmek: vannak, amelyek megnevettetnek, amelyek megríkatnak, amelyek elgondolkodtatnak, vannak dokumentumfilmek, életrajzi drámák, fiktív és nem fiktív filmek. Szóval nagyjából az a fő szabály, hogy az alkotásnak legyen valami köze a zsidósághoz, nem kell a zsidóságról szólnia. A Transz Család egy izraeli film, amely egy transznemű apuka és a családja történetét mutatja be.

Ha már szóba kerültek az izraeli filmek: mik a jellegzetességei, mi adja az egyedi ízüket?

Én magam nem vagyok filmes szakember, de amit a filmválogatás alapján el tudok mondani, hogy ami izraeli, az mindig egy kicsit hangosabb, drámaibb szabású. Sok az olyan életigenlő film, amely egyúttal elgondolkodtató is. A Hab a tortán című alkotás például a tel-avivi életvitelbe ad betekintést, és bár az életközepi válságról szól, mégis nagyon fiatalos, pörgős film. Nagyon sok a történelmi jellegű, aktuálpolitikai vonatkozású film is, az izraeliek bátran beszélnek ezekről a témákról. A Golda című dokumentumfilmet nagyon tudom ajánlani, Golda Meir izraeli miniszterelnökről szól, aki a hetvenes években töltötte be ezt a posztot, és ilyen tekintetben úttörő volt. / Svébis Bence