Delej

Okos volt Carl Jung, energikus, becsvágyó, karizmatikus, néha arrogáns. A svájci pszichiáter szegénységből jött, de gazdag és okos nőt vett el. Sokan úgy vélték, Freud örököseként ő lesz a lélekelemzők tudományának tekintélye. Első bécsi találkozásukkor tizenegy órát beszélgettek négyszemközt, egymásra találva. A húsz évvel idősebbre Jung szinte apapótlékként tekintett.

Harsány és szilaj személyisége, kisugárzása vonzotta az embereket, főleg a nőket. Máskor arra gyanakodott, magának is kezelésre szoruló lelki baja van. Rajongói olykor komplikálttá tették életét. Betolakodtak hétköznapjaiba, ez sok fájdalmat és bosszúságot okozott a szép, művelt feleségnek, aki tehetsége és vonzalmai dacára sem végzett egyetemet, de a szakmai tapasztalatok révén maga is hiteles analitikussá vált. Külföldön tartózkodó férjét gyakran helyettesíthette.

Angol, francia és német lapokat járattak, a zürichi tóparti polgári házukban megfordult Einstein, Hesse, Joyce. Jung jó híre terjedt Európában, de jöttek hozzá betegek az Egyesült Államokból is (például egy Rockefeller lány, aki néhány hétre érkezett Zürichbe, és nyolc évig maradt). A lélektanban Jung kezdett először komplexusokról beszélni, ő állította fel az introvertált-extrovertált személyiség kettős modelljét, szembefordult Freud mindent szexuális élményekkel magyarázó elméletével. A sértődött bécsi mágus elmebetegséggel is meggyanúsította korábbi „trónörökösét”, híveit pedig „ájtatos papagájoknak” nevezte.

A politikával nem volt szerencséje Jungnak. Hol azzal gyanúsították, hogy a nácikkal rokonszenvezik, hol arról kapott hírt, hogy rajta van a hitleristák feketelistáján, „elfajzott írásai miatt” le akarnak számolni vele.

(Catrine Clay: Útvesztők. Emma és Carl Gustav Jung kapcsolata és a pszichoanalízis korai évei. Fordította: Pétersz Tamás. HVG Könyvek.) / Erdélyi S. Gábor