Kínai befektetések: igazi akadályfutás

A 2000-es évek elején még divatszámba ment az olcsó kínai termékek lesajnálása. Kína manapság – nemcsak mint technológiai óriás, hanem mint biztos tőkével rendelkező nagyhatalom is – a nemzetközi súlyából adódóan bármire képes a profitrealizálás érdekében. Egyre súlyosabb kérdés, hogy a kínai gazdasági jelenlét mögött milyen stratégiai érdek áll, illetve hogy az ázsiai tőke beáramlása milyen mértékben befolyásolja az egyes országok gazdasági és politikai függetlenségét.

Az Európai Unióba érkező kínai közvetlen tőkebefektetések 2010-ben még mindössze 2,1 milliárd eurót tettek ki, 2015-re azonban ez az összeg 20,7 milliárdra nőtt, 2016-ban pedig elérte a 37,2 milliárd eurót – derül ki a Rhodium Group által készített elemzésből. 2017 után viszont csökkenni kezdett a kínai befektetések nagysága: a 2018-as 18 milliárdos invesztíció tavaly 12 milliárdra zsugorodott.

A lefelé mutató tendencia egyrészt annak tudható be, hogy a kínai vállalatok közvetlen tőkebefektetéseinek legfőbb célpontja az EU-ból időközben távozott Egyesült Királyság, és még mindig kérdéses a britek jövőbeli viszonya az unióval. London és Brüsszel megállapodásának hiányában semmi konkrétum nem tudható arról, hogy az Egyesült Királyságban letelepedett kínai cégek később hogyan férhetnek hozzá az egységes európai piachoz. Másrészt bizonyos európai szabályozások – főleg a francia és a német szigorítások – is gátolni próbálják a kínai terjeszkedést. E korlátozások lényege, hogy a harmadik országokból érkező közvetlen tőkebefektetéseket szigorúbban ellenőrzik. Ezen túlmenően különböző kereskedelmi háborúskodások, így például az 5G-technológia körül kialakult csatározások is visszafogják a növekedést.

Az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország hagyományosan az Európában eszközölt kínai befektetések három legfőbb célpontja. E három ország részesedése Kína külföldi befektetéseiből 2019-re 34 százalékra esett vissza a 2018-ban elért 45 százalékkal és a 2017-es 71 százalékkal szemben. Dél-Európa és a Benelux államok részesedése 10 százalék alá csökkent, Kelet-Európáé pedig a 2018. évi 2 százalékról tavaly 3 százalékra emelkedett. Kiugró növekedést mutatott ebben a tekintetben Románia: az oda irányuló kínai beruházások értéke 2019-ben több jelentős akvizíció nyomán 230 millió euró volt.

A Németországba érkező kínai források döntő része a közlekedési szektorba, s azon belül is az autóiparba áramlott. A kínaiak a Németországban elhelyezett tőkéjük felét a Daimler 10 százalékos tulajdoni hányadának megszerzésére fordították. Hasonló tőkekoncentráció figyelhető meg a technológiai szektorban, ahol az ilyen célra befektetett tőke 77 százalékát a KUKA Rt. nevű, ipari robotok fejlesztésére és gyártására szakosodott német cég megvásárlására költötték. Bár a tranzakció nagy médiafigyelmet váltott ki, a német gazdasági miniszter úgy döntött, nincs szükség állami beavatkozásra.

Franciaországban a kínai befektetések ágazati megoszlásánál az energia és a turizmus területe emelhető ki. Az utóbbiban az Accor- és az Auchan-tranzakció tette ki az érkező kínai tőke 54 százalékát. Az energiaszektoron belül is mindössze két nagyberuházás tette ki az összérték 90 százalékát.

A visegrádi térségben még jókora kihasználatlan befektetési lehetőségek vannak. A négy tagország közül – nem a volumen, hanem a bővülés üteme szempontjából – Szlovákia emelkedik ki, ahol 2018 és 2019 között 1,1 milliárdról 2,5 milliárd dollárra nőtt a külföldi tőkebeáramlás értéke. Északi szomszédunknál főleg a telekommunikációs szegmens – a kínai Honor, ZTE, Huawei – tesz szert egyre nagyobb befolyásra.

A külföldi közvetlen befektetések Lengyelországban is növekedésnek indultak újabban. Az idei esztendő első hónapjaiban 165-re emelkedett a beruházások száma a tavalyi 145-ről, és mindez annak ellenére történt, hogy a lengyel kormány komolyan védi a hazai stratégiai ágazatokat az ellenséges külföldi felvásárlásokkal szemben.

Különutas politika jellemzi Csehországot. A prágai kormány a nemzeti szuverenitására hivatkozva nemrég fogadta el azt a törvényjavaslatot, amely megakadályozná, hogy a kulcsfontosságú cseh cégek kockázatosnak minősíthető külföldi befektetők tulajdonába kerüljenek. A Cseh Köztársaságba irányuló közvetlen tőkebefektetések száma már egy ideje csökkenő tendenciát mutat, ami pedig azok értékét illeti, az 2019-ben 7,6 milliárd dollárra esett vissza az egy évvel korábbi 11 milliárd dollárról.

Ami hazánkat illeti, Magyarország és Kína kapcsolata 2011-ben vett új fordulatot, miután a kormány meghirdette a keleti nyitás politikáját. Az azóta eltelt időszakban Kína nemcsak a BorsodChemet vette meg, hanem magyar állampapírokból is bevásárolt. 2017 őszén Magyarország 50 millió eurót fektetett be egy 10 milliárd eurós kínai–közép-európai befektetési alapba, majd nem sokkal ezután kiderült, hogy kínaiak készítik el a Budapest–Belgrád vasútvonalat, amely 949 milliárd forintba fog kerülni az adófizetőknek úgy, hogy a megtérülés időtartama egyes számítások szerint akár 2400 év is lehet.

A kínai külföldi befektetések ágazati lebontása a tavalyi évben rendkívül koncentrált volt, a teljes beruházások 80 százalékán négy szektor osztozott: a fogyasztási szolgáltatások, az autóipar, az egészségügy és a biotechnológia. A fogyasztói termékek és szolgáltatások ágazata tavaly messze a legnagyobb kedvezményezett volt, az összes beruházás több mint 40 százalékát vonzotta. Ennek legnagyobb tétele az az üzletkötés volt, amelynek során a kínai Anta cégcsoport 4,6 milliárd euróért megvásárolta az Amer finn sportszergyártót. Ez 2000 óta a negyedik legnagyobb kínai akvizíció volt Európában.

Jól látható, hogy Kína számára Európa fontos gazdasági partner, és annak részeként – bár Nyugat-Európához képest jóval kevésbé – Kelet-Közép-Európa is az. Mindezek mellett azonban sem Európa, sem Kelet-Közép-Európa nem elsődleges célterülete a kínai tőkeexportnak, ugyanis az ázsiai nagyhatalomból a tőke jelentős része a fejlődő világba, Afrikába, Latin-Amerikába és Ázsiába áramlik. A befektetések elsődleges célja ugyanis még mindig a további gazdasági fejlődéshez szükséges energiaforrás és nyersanyagszükséglet biztosítása. Ráadásul az utóbbi időszakban a koronavírus miatt a kínai gazdasági növekedés is gyengült, így az sem zárható ki, hogy a közeljövőben a kínai cégek részéről ágazati leépítésekre kerül sor Európában. / Szurok Dávid