A Farkasszem című előadás műfaji meghatározása nem könnyű feladat, hiszen nem nagyon találni előzményt, korábban nem volt példa hasonló jellegű előadásra.

A Szépművészeti Múzeum – a tavalyi impozáns és grandiózus Ganymed Goes Europe projekt után – idén is felkért tíz magyar írót, hogy a múzeum gyűjteményéből válasszanak ki egy-egy alkotást, amely kellően inspirálja őket nyolc-tíz perces szövegműre. Ezeket aztán mini színielőadássá formálta – S. Nagy Katalin művészettörténész segítségével – a két rendező: Pelsőczy Réka és Török Ferenc. A színészek „animált képként” játsszák a történetet. A novemberi Textúra szerzői: Bán Zsófia, Bartis Attila, Garaczi László, Jókai Anna, Kiss Noémi, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Térey János, Tompa Andrea, Závada Pál.

Ha azt mondom, flamenco? Azt mondod, tánc. De nem csak az. Alapjai, amelyek mélyen a hispán-andalúz kultúrában gyökereznek, az énekben, a gitárjátékban és a táncban öltenek formát. A flamenco azonban még ennél is több. Vallás, életforma, gasztronómia. Nemzeti kincs, amely kultúrákat köt össze.

Az Olvass és írj Anne Frankkal című kiállítás elsősorban a 9–15 éves korosztálynak szól, az alkotók célja, hogy az író kamaszlány, Anne Frank példája közelebb vigye a gyerekeket az olvasás és az írás szeretetéhez. A megnyitón három, magyarul frissen megjelenő könyv is bemutatásra került Anne Frankról.

Margitai Ágit 1962-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész, 1995-ben pedig Déryné-díjat kapott. 2006-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, 2010-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

A Mundruczó Fehér istenével megnyíló fesztiválon Pálfi Szabadesése mellett a legújabb magyar filmsiker, Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című diplomafilmjét és Dargay Attila 1981-ben készült világhírű rajzfilmklasszikusát, a Vukot is műsorra tűzik.

Írója, rendezője, szereplője is az előadásainak, amelyek a privát világ tébolyai mellett mind többször állítják fókuszba a közélet borzalmait is. A tavaly bemutatott Titkaink kibeszéletlen ügynökügyeinkre koncentrált. A minap színre vitt Bárkibármikor darabjában a családi viszonyrendszerek abszurdjain van a hangsúly. A Titkaink nemrég elnyerte a színikritikusoktól a legjobb előadásnak járó díjat, ahogy más művei is évek óta sorra kapják az elismeréseket. Szerzőként is csúcsra ért: a múlt évben neki ítélték oda az Artisjus Irodalmi Nagydíjat.

Lám, győztes hadseregben sem jó háborúskodni. (Bár mi, magyarok ezt az állapotot már évszázadok óta nem ismerjük.)

Vidéki mikrovilágunkat ábrázoló Portugál című színdarabja külhonban is siker. Nemrég jelent meg második regénye, a Százezer eperfa. A sajátos utópiának különös természeti katasztrófa adja hátterét: a Kárpát-medencében eláll a szél, sötét ködként gyülemlő szmog fojtogatja a térségben élő embereket. A könyv egyik részletében az ország vezetője a keleti szél érkezésében bízik, hiába említik józanabb tanácsadói: hazánkban mindig nyugatról érkező légmozgások hoztak frissülést. A sztori fókuszában ugyanakkor pesti polgárok vannak, akik a fullasztó időjárási anomáliát megelőző tájfun túlélői közül kerülnek ki. Privát viszonyaik révén kórképet kapunk mindnyájunk hétköznapjairól, lehetséges jövőnkről.