Kleist Kohlhaas Mihály-regényét már sokan átdolgozták. Ebből született például Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja vagy Tasnádi István Közellenség című darabja is.

A hazai független művészszínházak helyzete 2015-ben tovább romlott: tavalyi támogatottságuknál idén 16 százalékkal kapnak kevesebbet. Az amúgy is alulfizetett műhelyek számára ez óriási pluszteher.

Idén is lesz Színházak Éjszakája, szeptember 19-én zajlik huszonöt budapesti teátrumban. De számos helyszínen már délután kezdődnek a színházi kísértések és a kulisszajárások. Csak néhány program a több száz közül...

Először 1985-ben mutatták be a Pesti Színházban Nádas Péter Találkozás című darabját. Sokan emlékeznek még a két szereplő – Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza – felejthetetlen játékára.

A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze idén tölti be a nyolcvanat. Már a Színházak Éjszakáján, szeptember 19-én ünnepelni kezdi őt a Nemzeti Színház. Hét éve egy ország aggódott az életéért, amikor a klinikai halálból visszatérve kómába került. Felépülése után visszatért a színpadra, filmekben is folyamatosan játszik. Miközben elvesztette férjét, Maár Gyulát, több régi barátját, kollégáját. Beszélgetésre kérve említettük: tudható, Fejes Endre távozásával megint közel álló embertől kellett búcsúznia, de azért a születésnap születésnap. Azt mondta: a Rozsdatemető írója kapcsán szívesen megszólal, ám önmagáról már nincs mondandója. Színész esetében persze gyanítható: kikötése némileg játékos.

Jean Genet nyomorgott, csavargott és bűnözött. Párizsi börtönben kezdett el írni. Sartre, Cocteau és Picasso menekítették ki az életfogytiglaniból.

Az újranyitott Vígszínház hátsó sorában ültem, a legszélén, amikor Hegedűs D. Géza kikapott onnan, s vitt táncolni a színpadra, de persze minden színész felkért egy-egy nézőt, legyen társa az Össztánc záróképében. Forogtunk önfeledten, ringató parancsra.

Életének 72. évében kedd este elhunyt Harangozó Teri énekesnő – közölte a család az MTI-vel.

Megjelent Pekker Bernadett A pláza a XXI. század művelődési központja? című könyve a Magyar Pedagógiai Társaság gondozásában. A szerző angol-, illetve játék- és szabadidő-szervező tanár. Eredetileg szakdolgozattémaként vetődött fel benne az ötlet: megvizsgálná, összehozható-e a pláza mint modern helyszín az oktatással.

Erőszak, gyilkosság, szex és embervadászat a fő témái a Víkend című magyar thrillernek, amelynek nincs szinte egyetlen pozitív főszereplője sem.

Hagyományosan a Thália Színházban zajlik a Vidéki Színházak Fesztiválja szeptember 7–13. között, ahol most nyolc előadás versenyez és egy öttagú zsűri bírál.

A válófélben lévők – az a tapasztalat – anyaoroszlánként és apatigrisként küzdenek kölkeikért, részben mert ennyi maradt, ők maradtak meg a hajdani (nagy?) szerelemből, részint azért, mert ezzel is tudnak néhány nehéz órát szerezni az elhagyó (elhagyott) másiknak. (Nem is beszélve a tartásdíjról...)

A Kígyó utca, úgy, ahogy volt, valami más minőséget képviselt. Sőt, sőt, helyesebb volna úgy mondani: valami más világot. Kiragyogott a tisztes szürkeségből.

Sok anyagot megnéztem, elolvastam migráns ügyben.
Kétszer is kimentem a Keletibe, és több órát töltöttem ott. Beszélgettem migránsokkal, rendőrökkel, szervezett és egyéni segítőkkel, újságírókkal, járókelőkkel. Meghallgattam véleményeket arról, hogy mi lenne a megoldás, és hogy miért rossz – jó nekünk ez a helyzet.

Lemondott posztjáról Balatoni Monika, a velencei biennále nemzeti biztosa.

Januárban halt meg Andrassew Iván. Kollégái, barátai közül néhányan most alapítványt hoztak létre, hogy az író, újságíró emlékét megőrizzék. Az Andrassew-társaság egyik alapítója, Horváth István, a Népszava egykori felelős szerkesztője a 168 Órának elmondta, 25 éven át dolgozott együtt Ivánnal:

Falusi búcsú a Pozsonyi Piknik, egy kávéházi kvaterkázás, vagy a csoki íze, a pogácsaillat, a Szent István parki gyerekzsivaj. Esetleg Bächer Iván kőrisfája a Pozsonyi Piknik, vagy az a sok száz lufi, ami ünnepelni szaladt fel Fifi néni ablakába, amikor Radnóti özvegye százéves volt. Olyan buli, ahol mindenki ismer mindenkit, színházat néznek meg újságstandot, régiségek között keresgélnek, nyalókát vesznek, söröznek, a teraszokon grillhús illata leng, mert az való sátras ünnepekhez. Ilyenkor a 168 Óra ünneplőt vesz, különkiadásban mondja el, hogy milyen a vigasságnak helyet adó Újlipócia. Szerintünk egy álom helyszíne, ahogy Jolsvai András írja, teraszos vigasság. Lapunk különkiadásából, amely a szeptember 5-i Pozsonyi Piknikre készült, Jolsvai András írását olvashatják.