Csupa mozgás, csupa lendület, csupa mosoly a harminchárom éves amerikai fiatalember. A Grammy-jelölt és kétszeres Edison Award-díjas Christian Scott az új dzsesszgeneráció legkiemelkedőbb trombitása, zeneszerzője és hangszertervezője. Első, Rewind That című albumát a Billboard Magazine az elmúlt évtized legjelentősebb dzsesszalbumának nevezte. Scott hétvégén koncertezett itt, a Trafóban. Előtte adott interjút a 168 Órának. Beszélt a fekete indián törzsfőnök nagyapjáról s Prince-ről is.

Ismerjük az összes történetet, akkor is, ha sosem hallottuk. A korrupció ugyanis maga a rendszer. Ismerjük a TÁP Színházat is, sokan; akik tudjuk, hogy nem csak ott van színház, ahol bársonnyal bevont zsöllyében ülünk. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, több olyan van, ahol nemhogy bársony nincs, szék is alig, színház meg mégis van. Pince, padlás, romkocsma, lépcsőház, utca – a TÁP-nak már mind megvolt.

Én is szívesen csengetnék, akár többször Bálint Elemér ajtaján, hogy tovább hallgathassam vadász történeteit, amelyeknek csupán annyi közük van a vadászathoz, hogy egy vadászember írta őket. És sehol hivalkodó öntömjénezés: „És akkor előjött a kapitális vaddisznó és én egyetlen lövéssel...” „Ha nem állítom meg egy pontos találattal, akkor széttép...”

Bartalis Ildikó szobrászművész egy interjúban arról beszélt, hogy először megsértődött, amikor valaki „lelámpázta” világító porcelánszobrait, de aztán megbékélt a gondolattal, hogy műveit akár afféle haszontárgyaknak is láthatni: a maga részéről azért kimunkált esztétikai magyarázatot is fűz a tárlataihoz.

Az Együtt a műemlék épületek felújítása során igénybe vehető kedvezményekről szóló javaslat visszavonását követeli a Fidesztől, mert szerintük az a Mészáros és az Orbán család vagyonának gyarapítását szolgálja.

2001-ben az újonnan bevezetett egész estés animációs film kategóriában a Shrek elnyerte az első Oscar-díjat. A film musicalváltozatára csupán hét évet kellett várni, amelynek szövegét David Lindsay-Abaire írta, zenéjét pedig Jeanine Tesori szerezte.

Tíz évvel ezelőtt halt meg. Negyvenéves volt, úszás közben, a Lupa-szigetnél kikapcsolt a szíve. Molnár Gál Péter színikritikus – ő sincs köztünk már öt esztendeje – Hamlet halott című írásában így emlékezett meg akkor Bertók Lajosról: „Tanácstalanul csodáltam színészetét. Megfejthetetlennek rémlett szent őrülete. Önkívületi teljessége. Átlépése állampolgárból megírt szerepekbe. Szilaj őrület kergette a színpadon. Csakis önkívületben lévő törzsi varázslók vagy ajzószerek, mágikus szertartások eszméletlenséget létrehívó ritmikus ismétlődései hajszolnak elő primitív ceremoniális alkalmakkor hasonló viselkedéseket.”

A szabad szellem nemkívánatos. Egy kultúra- és művészetellenes rendszer nem támogat. A rendszerváltás idején alakult mérvadó, egy-egy szakma egészét képviselő folyóiratok végveszélybe kerültek. Nincs állami és nincs magánmecenatúra. Nincs elég olvasó polgár.

Meghalt felmenők után üres lakások maradnak. De hogy kerül a tel-avivi hagyatékba a náci Angriff nevű szennylap néhány megőrzött példánya? Miért tárolódtak itt egy SS-tiszt, bizonyos Von Mildenstein levelei és fényképei? Itt éltek-e a lakás cionista gazdái, Izraelben, ahol fizikailag léteztek, vagy lélekben mindvégig az odahagyott múltban maradtak?

Sok minden(ki) összejött ebben az előadásban. Egy perzsa mese a commedia dell’artéval, Puccini Bartókkal, egy 18. századi velencei komédiaszerző, Carlo Gozzi Térey Jánossal (fordító), egy kiváló táncos-koreográfus egy prózai rendezővel – utóbbi kettő egy és ugyanaz a személy: Juronics Tamás.

Amikor a kitalált történetek összeolvadnak a szalagcímekben megjelenő valósággal, amikor nem tudjuk kitapogatni a határt az „így történt” és az „így is történhetett volna” között, akkor van baj a valósággal és akkor végzi a színház (vagy bármely más művészet) az ő eminens dolgát.

Vásár, szakmai és szórakoztató programok, előadások, vetítések és képregényes rögtönzések is várják az érdeklődőket a Nemzetközi Képregényfesztivál egész napos programjain vasárnap a budapesti Dürer Kertben.