Április közepétől látható az Uránia moziban Groó Diana Regina című „kreatív dokumentumfilmje, amely a világ első női rabbijának, az Auschwitzban elpusztított német Regina Jonasnak állít emléket. Bár csupán egyetlen fénykép maradt róla, a rendező mégis arra vállalkozott, hogy rekonstruálja a mártírhalált halt Regina személyiségét, életútját. A Magyar Mozgókép Alapítvány támogatást ítélt a filmnek még 2010-ben, ám a kormányváltás után a MMKA-t megszüntették, és a produkció az ígért állami finanszírozást nem kapta meg. A mű végül az Angliában élő magyar származású George Weisz segítségével jöhetett létre. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

Szombat este megnyílt a Budapest Music Centert a IX. kerületben. A Mátyás utcai épületben koncertterem, zenei könyvtár, információs központ, tanterem, több stúdió, illetve étterem is helyet kapott.

A Sirály nevű budapesti klubban tartózkodó fiatalok azt az ígéretet kapták, hogy hétfőn tárgyalnak velük a vagyonkezelő, illetve a főváros képviselői a helyiség sorsáról. Ezt Schönberger Ádám, a Marom Klub Egyesület elnöke, a bent lévő fiatalok egyike mondta szombaton.

Több ezren kísérték utolsó útjára Bódi Lászlót, Cipőt, a Republic együttes alapítóját pénteken a kistarcsai temetőben.

A svéd üzleti elit tagjait sorra holtan találják fényűző otthonaikban. A titokzatos merénylő éjjelente saját kulcsát használva jut be a házakba, a nappaliban ülve várja áldozatait, két golyót repít a fejükbe, majd meghallgat egy titokzatos jazzszámot, és a nyomok eltüntetése után, éppolyan észrevétlenül, ahogyan érkezett, távozik.

Árveréssel zárják szombat délután 18 órakor a budapesti Katona József Színház „A Katona 30 Emlékképek” című, Koncz Zsuzsa – a tavaly elhunyt kiváló színházi fotós – fényképeiből rendezett kiállítást.

Budapest egyik legfurcsább kiállítóhelye éppen tizenöt éves. Nem galéria, szalon vagy stúdió ez, hanem egy óriásposzter méretű városi hirdetőtábla a Lövölde téren, hamisítatlan városi környezetben.

Harmincan vannak. Köztük művészek, színháziak, filmesek, koreográfusok, zenészek, írók, tudósok, közgazdászok, de pedagógus és jogász is. Különféle nemzedékek. Talán eltérő világnézetek is. De hazaféltők – mindahányan. „Mit kíván a magyar nemzet?” – ez volt a történelmi kérdés 1848-ban. A 168 Óra most fölidézi az egykori kérdést. Arra vártunk választ: „Milyen Magyarországot akarunk?”

Így vagy úgy, minden valamirevaló műalkotás ezt az egyszerűnek látszó kérdést szegezi nekünk, erre akarja kicsikarni belőlünk, befogadókból a választ. Ezúttal Heinrich von Kleist Amphitryon című drámájában, a Nemzeti Színház bemutatóján, ezen az újabb remek előadáson is ez történik.

Magyar-német szakos tanár veheti át a Budaörsi Játékszín éléről távozó Salamon-Suba László rendező helyét. Miközben a győztest leszámítva az újra pályázó Salamon-Suba mellett hivatásos színháziak – például Szalay Kriszta színésznő, Dávid Zsuzsa rendező, Felhőfi Kiss László – indultak a posztért. Ám Frigyesi Andrást a tizenöt aspiráns közül egyedüliként támogatta az önkormányzat fideszes frakciója. Nem jelentett problémát, hogy kiszemeltjük nem rendelkezik a kiírásban feltételként szabott szakirányú végzettséggel. A hiányt kiigazító miniszteri felmentést a leköszönő kulturális államtitkár, L. Simon László intézte távozása napján. Az új direktor a Budaörsi Játékszínnel kapcsolatos terveiről szólva azt nyilatkozta: „A színháznak derűt, hitet, az élet értelmét kell közvetítenie.” A kinevezés körülményeiről a város polgármesterét, Wittinghoff Tamást kérdeztük.