Árverés a Katonában: tojásbomba, mankó, sáska

Árveréssel zárják szombat délután 18 órakor a budapesti Katona József Színház „A Katona 30 Emlékképek” című, Koncz Zsuzsa – a tavaly elhunyt kiváló színházi fotós – fényképeiből rendezett kiállítást.

2013. március 21., 10:17

A Fuga – Budapesti Építészeti Központban tartandó eseményen bárki licitálhat a Katona harmincéves történetét meghatározó tárgyi emlékekre. A relikviák között van a Zsámbéki Gábor rendezte, 2004-ben színre vitt Caragiale színmű, Az elveszett levél asztala: az Ujlaki Dénes által alakított Trachanache örökös bizottsági elnök pozíciójának szimbóluma. Vagy a mankó, amely előbb Gobbi Hildának, majd Törőcsik Marinak volt fontos kelléke az ugyancsak Zsámbéki rendezte Spiró-műben, az 1984-ben bemutatott Csirkefejben. Az aukcióból befolyó összeget a teátrum színház-pedagógiai programjára fordítják. Az esemény kapcsán a színház jelenlegi igazgatóját, Máté Gábort kérdeztük.

– Az árverés mely tárgyai állnak legközelebb a szívéhez?

– Sok ilyen van. Persze saját előadásaim kapcsán tapasztalhattam meg leginkább, milyen aprólékos munkával készülnek el a kellékek, egyéb színházi eszközeink. Például A kétfejű fenevad robbanótojásai, amelyeket a Tenki Réka alakította karakter akart bevetni a hazájába bevonuló idegen csapatok ellen. Nagyon precízen, finom kézzel dolgoztak a tojásbomba minden egyes részletén. A valóságot követve, újsághír kapcsán jutott eszünkbe, hogy egy ilyen furmányos szerkezet belekerülhetne az előadásba. Segítette a játékot, mint a többi hasonló kellék, amelyeknek általában megvan a maguk saját története. Ám az is jellemzi némileg a színház világát: a robbanótojásokból a néző valójában már csak a színpadi megvilágítás miatt sem látott szinte semmit.

– Licitálni lehet majd azokra a sáskafigurákra is, amelyek az ön által rendezett Sáskák című Srbljanović-darab szórólapján váltak emblematikussá, valamint a színháztörténet részévé. Nem fáj elszakadni a historikus tárgyaktól?

– Színházi létezésük a darab kifutása után véget ér. Hiába állnak közel a szívünkhöz, általában túl egyediek ahhoz, hogy újra felhasználjuk őket. Nincs miért szépíteni: legtöbbjük csak porosodik a teátrumi raktárakban. Sokkal szerencsésebb, ha olyan nézőkhöz kerülnek, akikben rájuk pillantva megidéznek egy-egy fontos színházi élményt. Különben az árverés ötlete is egy pártoló tagunktól származik, aki hivatása szerint PR-rel foglalkozik. A színház harmincéves évfordulója kapcsán javasolta: az aukció szaporíthatná azokat a gesztusainkat, amelyek túlmutatnak a színház konkrét, napi feladatán.

– Szélesebb társadalmi közegben, legalábbis napi szinten, nem igazán érzékelhető a közösség iránti igény, a szolidaritásra való késztetés. A színház világában másként van?

– Néha magunk is meglepődünk, hogy mennyire meghatározó a színházunk azoknak az emberek az életében, akik hosszú évek óta eljárnak a Katonába. Miközben persze azon, amit ön hiányként említ, a színház önmagában nemigen változtathat.

– Az aukció bevételét színház-pedagógiai programjukra fordítják. Mi a célja a projektnek?

– Meghatározó részei azok a foglalkozások, amelyek a Katona József Színház egyes produkcióira készítik fel a fiatal közönséget. De említhetem az előadásokat követő beszélgetéseket is, vagy a különböző iskolákkal való együttműködést. Ezekben dramaturgunké, Végh Ildikóé a „főszerep”, aki egyben színházpedagógus. Ám a programokban színészeinknek is jut feladat.

– Abból is volt már hír, hogy teátrumukban leállt a fűtés. Egyéb, újabb megtorpanásoktól nem kell tartani? Napi szinten tapasztalni: a politikának a kultúrára futja legkevésbé.

– Ez alighanem gazdasági kérdés. Ha több lenne a pénz, bővebben jutna a kultúra területére is. Mindemellett úgy veszem észre: közvetlen fenntartónk, a Fővárosi Önkormányzat még a megvonások idején is próbál felénk pozitív gesztusokat tenni. A kazánrendszert is az ő segítségükkel sikerült lecserélni két éve. Ebben az évben pedig, ha nem is sokkal, de több pénzünk lesz, mint tavaly. Régen volt példa ilyen irányú elmozdulásra.

Utolsó útjára indult az ország véleménydiktátor celEBje, Demény, az imádnivaló, „kötsög” vizsla, akinek mindig mindenről volt véleménye. Magos Judit, aki könyveket írt Deményről, közösséget épített a sajátos karakterű kutyája követőiből, kedden közölte a közösségi médiában, hogy Demény átkel a szivárványhídon.