Mennyi nő!

2013. március 25., 12:50

Igaz, a márciusi Színház (a Magyar Színházi Társulat és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet folyóirata, amely idén a negyvenhatodik évfolyamát tapossa) nem állításként, hanem kérdésként fogalmazza meg összeállításának címében (Mennyi a nő?), de az olvasó számára – éppen a tematikus összeállítás okán – úgy tűnik, sok. (Ebben a lapszámban, legalábbis.) Hiszen a tucatnyi írás mindegyike (így vagy úgy) a női jelenlét mennyiségi és minőségi oldalát (meg ezek variációját meg még megannyi más, nőkkel összefüggő dolgot) veszi górcső alá. Hogy miért alakult úgy, ahogy alakult: hogy a színházi dolgozók többsége ma már nő (ez is szép eredmény egyébként, tesszük hozzá mi, hiszen néhány évezrede – sőt, sőt, évszázada – még mindent a férfiak csináltak egy színházban, ők játszták a női szerepeket is), mégis a színházvezetőknek (igazgatók, főrendezők) csak elenyésző kisebbsége nő. Aztán olvashatunk arról, hogy van-e „női” színház – külön tanulmány foglalkozik a színházigazgató-nőkkel, s nagy interjú készült napjaink legismertebb hazai színházvezetőnőjével, Eszenyi Enikővel. (Már a címe is sokat elárul: Egy nő kitartó.)

A lap körbejárja a feminizmus és a színház viszonyát is, és külön tanulmányt szentel a „női olvasatnak”: a Bechdel-tesztet (hogy tudniillik egy műnek legyen legalább két női szereplője, azok beszéljenek egymással, és a téma ne egy férfi legyen) alkalmazza a mai magyar színházi gyakorlatra. Aztán képet kapunk a panodrámáról, méghozzá három női dramaturg, Lengyel Anna, Garai Judit és Hárs Anna – e műfaj motorjai – szemüvegén át. Móricz Zsigmond és a színésznők (mondjuk így:) bonyolult kapcsolatát (és művekbeli lenyomatát) dolgozza fel az író naplóinak – és így magánéletének – avatott krónikásnője, Szilágyi Zsófia. Sebestyén Rita pedig a filozófus-esztéta-matematikus (és még sorolhatnánk) Dienes Valéria egy kevésbé ismert arcát mutatja be: az orkesztikusét. (Fordítsuk szabad táncnak, talán elnézik nekünk.)

És még sorolhatnánk, de kedvcsinálónak talán ennyi is elég. A márciusi Színház nőre lágyuló tematikus számát mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

Jolsvai András