Vásárhelyi Mária: Miért rohad a magyar foci?
Jónás Kornél roma származású fiatalember civilben biztonsági őrként dolgozik. Miután futballistakarrierje egy sérülés miatt korán kettétört, hogy ne kelljen elszakadnia élete nagy szerelmétől, a focitól, elhatározta, hogy – apjához hasonlóan – játékvezető lesz. A sikeres vizsgák után biztatóan indult játékvezetői pályafutása, egymás után vezette a megyei bajnokság második osztályában a meccseket, kollégái és a játékosok is lelkiismeretes, jó bíróként tartották számon. Így volt ez mindaddig, amíg egy tavaszi vasárnapon, megelégelve a közönség szűnni nem akaró cigányozását, lefújt egy meccset. A játékvezető, aki soha nem titkolta cigány származását, hozzászokott a közönség durva, megalázó, rasszista beszólásaihoz, ezen a meccsen azonban elszakadt nála a cérna. Mert még meg sem fújta a játék kezdetét jelző sípszót, amikor a lelátókon elkezdődött a cigányozás, és megállás nélkül folyt a mérkőzés 70. percéig, amikor úgy döntött, hogy nem tűri tovább a megaláztatást.
Azóta Jónás Kornél élete pokollá vált. „Amióta meghoztam ezt a döntést, sokszor érzem mások reakcióiból, hogy nekem kéne szégyellnem magam” – mondta egy újságírónak. Döntése hatalmas, máig nem szűnő vihart kavart.
Fotó: MTI/Beliczay László
Bár szakmai felettesei szerint helyesen járt el, amikor véget vetett a meccsnek, játékvezetőtársai azóta kiközösítik, többen jelezték, hogy cigány származása miatt nem akarnak vele együtt dolgozni, egyre ritkábban vezethet mérkőzéseket, s ha mégis szerephez jut egy-egy meccsen, akkor már nemcsak a közönség, hanem a játékosok is sértő, megalázó megjegyzéseket tesznek rá. A közönség pedig – felbátorodva a történteken – a korábbiaknál is durvábban, esetenként a tettlegességig elmenve bántalmazta a játékvezetőt. Volt, hogy leköpték, máskor megütötték, egy alkalommal olyan súlyosan, hogy elveszítette az eszméletét, és mentők vitték el a mérkőzés helyszínéről.
Ő pedig, ahelyett hogy a vihar láttán hátrálni kezdett volna, eldöntötte, hogy – saját szűkre szabott lehetőségei között – harcot indít a futballhuliganizmus, a lelátókon uralkodó rasszizmus ellen. És ehhez próbált meg szövetségeseket keresni. Ám akárhol kopogtatott, mindenhol zárt kapukra talált. Először a helyi sportvezetőknél, majd az MLSZ-nél próbált támogatókat keresni küzdelméhez, végül a miniszterelnökhöz fordult levélben. A megyei vezetők megpróbálták lebeszélni elhatározásáról, az MLSZ-nél szóba sem álltak vele, a játékvezetői tanács azt javasolta, hogy ő maga gyűjtsön bizonyítékokat állításai igazolására, Orbán Viktor pedig válaszra sem méltatta. Mindeközben sportvezetők és politikusok hívogatták telefonon, és próbálták hol szép szóval, hol fenyegetéssel rábírni, hogy hagyja abba szélmalomharcát, mert könnyen megütheti a bokáját.
Jónás Kornél pedig, megelégelve a négyéves vesszőfutást, szembesülve élete legfontosabb meccsének elvesztésével, most úgy döntött, hogy feladja, abbahagyja a játékvezetést.
A magyar kormány az adófizetők pénzéből az elmúlt években több százmilliárd forintot költött el a miniszterelnök hobbijára, a focira. A várt eredmény azonban elmaradt. Hiába szaporodnak gombamód a fényűző stadionok, ma kevesebben járnak meccsekre, mint korábban,
Mert hiába a sok pénz, a pompás külcsín, ha belülről rothadt az egész rendszer.
Amíg az egyes sportágakra szánt állami támogatás nagyságát a miniszterelnök személyes preferenciái döntik el, amíg a futballra szánt irdatlan összegeket nem a teljesítmény, hanem politikai szempontok alapján osztják szét a klubok között, amíg a futballklubok gazdálkodása teljesen átláthatatlan, amíg a bajnokság rendjét Orbán Viktor kedvenc csapatának szempontjai határozzák meg, amíg a közönség azt látja, hogy a politikailag kényes meccsek eredményeit előre borítékolni lehet, amíg a futballakadémiákra nem a tehetségük, hanem a szülők pénztárcája alapján veszik fel a fiatalokat és amíg a sportért felelős vezetők közönyösen asszisztálnak a meccseken uralkodó antiszemita, rasszista, gyűlölködő hangulathoz, addig a magyar futball nem fogja beteljesíteni a miniszterelnök álmát.
Amíg a Jónás Kornélok által indított tisztességes küzdelmeknek esélyük sincs a győzelemre, addig a magyar foci bukásra van ítélve.
