Vásárhelyi Mária: Meghosszabbítjuk
Könnyen lehet, csalódni fog, aki azt gondolja, hogy a napokban kapott méretes pofon után a budapesti olimpia ötlete végérvényesen lekerül a kormánypártok napirendjéről. A grandiózus sportesemény budapesti megrendezése nyilvánvalóan Orbán Viktor szívügye, márpedig a kormányfő dédelgetett álmainak megvalósítása felülír minden józan megfontolást és fittyet hány a népakaratnak.
Ha nagyságrendjében nem említhető is egy lapon, motivációit tekintve nem sok különbség van a felcsúti kisvasút és a budapesti olimpia ötlete között, mindkét abszurd álom megvalósítása a zsarnoki hatalom korlátlanságát hivatott bizonyítani. Éppen ezért minél nyilvánvalóbb az ötlet képtelensége és minél látványosabb az ellenállás, annál magasabbra ágaskodik a kormányfőben a harci kedv, ha támadják a 2012-es olimpia megpályázását, akkor meg kell pályázni 2024-et, és ha akkor is támadják, akkor megpályázzuk 2028-at.
Pedig már a 2002-ben elindított pályázat is sokba volt a Fidesznek, hiszen nem elhanyagolható szerepet játszott a párt választási vereségében. Mert bár akkoriban még sokkal szélesebb körű volt a budapesti olimpia ötletének támogatottsága, a Medián kutatása szerint az emberek többsége már akkor is tudta, hogy megrendezése más sokkal fontosabb dolgok, például az egészségügy vagy az oktatás, elől vinné el a pénzt és csaknem kétharmaduk azzal is tisztában volt, hogy a felépített létesítményekkel a későbbiekben nem tudna mit kezdeni az ország.
De már akkor is túltolták. Az olimpiát a Fidesz a választási kampány témájává tette, aláírásgyűjtésbe kezdett, és az aláíróíveken egymás mellett szerepeltette a párt és az olimpia logóját. S bár több mint hatszázezer támogató aláírást össze is gyűjtöttek, a többség átlátott a szitán; akkoriban a felnőtt lakosság 56 százaléka vélekedett úgy, hogy az olimpia megrendezésének ötlete csak a Fidesz kampányfogása.
És túltolják most is. Mert nem igaz, hogy a 2024-es budapesti olimpia megrendezése mögött bármikor bármiféle nemzeti egység lett volna. Amikor 2015-ben Orbán Viktor bejelentette a pályázat benyújtására vonatkozó kormányzati szándékot, akkor – ugyancsak a Medián mérése szerint – mindössze az emberek 41 százaléka támogatta az ötletet és csak minden negyedik megkérdezett lett volna hajlandó anyagi áldozatot is vállalni ezért. Ugyanakkor csaknem kétharmaduk kételkedett abban, hogy Magyarország képes lenne a játékok megrendezésére. Azóta pedig a közvéleményben egyre rosszabbul áll az olimpiarendezés szénája; 2017 januárjában már mindössze a lakosság 38 százaléka támogatta a pályázat benyújtását.
A támogatottság csökkenésében éppen úgy szerepet játszott, hogy a kormánypártok egyértelműen politikai kérdéssé tették az olimpia támogatását, mint a túlhajtott, egyoldalú médiakampány, valamint a kezdeményezők nyilvánvaló irtózása attól, hogy népszavazás döntsön a kérdésről. Nem a budapesti olimpia gondolata, hanem a kormánypártok agresszív, ellentmondást nem tűrő magatartása vált ellenszenvessé az emberek többsége számára. Az a tény, hogy Orbán Viktor ezt is erőből akarja megoldani. Hogy esze ágában sincs ezt megbeszélni a minden második mondatában hivatkozott magyar emberekkel és hogy meg sem próbálnak válaszolni az olimpiarendezéssel kapcsolatban felmerülő számos kétségre. Hogy annyira hülyének nézik az embereket, hogy azt gondolják, ezt a sok ezer milliárdos projektet is le tudják nyomni a nemzeti nagyság maszlagával a többség torkán.
Nyilvánvalóan a miniszterelnök visszavonulásra való képtelensége hajszolta bele a kormányt a vesztes ügy támogatásába, hiszen ők, akik hetente szondázzák a közvéleményt, régóta tudhatják, hogy vesztésre állnak. De talán nem akarták elhinni. Vagy azt gondolták, hogy a milliárdokat felemésztő, a vízcsapból is folyó propagandakampánnyal megfordíthatják a közvéleményt. Most azonban szembesülhetnek a mindenhatónak hitt médiakampány hatásának korlátaival, kontraproduktívvá válásával, aminek a levét isszák azok a kiváló sportolók is, akik arcukat adták ehhez az olimpiainak tűnő, ám valójában politikai kampányhoz.
Elsősorban a miniszterelnök hatalmi megszállottságtól fűtött voluntarizmusa ad okot arra, hogy úgy gondoljam, a budapesti olimpia ügye nem került le végérvényesen a Fidesz politikai napirendjéről. De ebben erősít meg Fürjes Balázs, az Olimpia 2024 projekt kormánybiztosa, aki „biztos benne, hogy valamikor lesz olimpia Budapesten”, és a kampányhoz arcukat adó olimpikonok is, akik „bíznak benne, hogy Budapest a nem túl távoli jövőben újra pályázni fog”. És kétlem, hogy a vérprofi Gundel Takács olyan balek lenne, hogy alig néhány nappal a bukás után vabankra vállalta el a látszólag feladat nélkül maradt BOM szóvivőségét, amely már a bukás napján kicserélte logóját „Olimpia 2028-ra”.
