Tamás Ervin: Szúrni, és kész
Azt nem lehet még eldönteni, hogy a mai iskolarendszer az életnek tanít-e, de hogy otthon egyre inkább erre állnak rá a szülők, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a hétvégi hír, hogy Sellyén egy óvodáskorú gyerekkel szúratták le a disznót.
Falusi házaknál a disznóölés családi-szomszédi ünnep, az alkalomra összegyűlik a rokoni-baráti társaság, fogy a pálinka és alig várják a kisült vért, a lakoma első fejezetét. Egyáltalán nincs tehát csodálkoznivaló azon, ha gyermekközpontú világunkban a csemeték sem szorulnak ki a hajnalban kezdődő ceremóniából, amely a sertésen kívül mindenki számára egybeolvasztja a munkát és annak örömét. Az internetnek hála most már azt is tudjuk, hogy az óvodáskorú kisfiú beavatását meg is örökítették, mindenki hallhatja a disznó kétségbeesett visítását és láthatja azt a semmivel össze nem téveszthető szúró mozdulatot, amelyre a gyermeket idejekorán megtanították.
Forrás: gallery.site.hu
A városi ember ilyen eseményekre általában később érkezik, töltés és darabolás idején, természetesen azért, hogy gyengeségét és pipogyaságát leplezze, elkerülje az ölés pillanatait, ami valószínűleg csökkentené étvágyát a továbbiakban. Ahol a disznóölés része a téli kedvteléseknek, ott talán csak néhány nyámnyila asszony fordít hátat az aktusnak, megkímélve magát a szerencsétlen jószág haláltusájától, hogy azután a feldolgozásban fenntartás nélkül a gazda segítségére siessen. A sellyei ember döntése, hogy szúrja csak le a kissrác azt az állatot, láthatóan nem lepte meg túlzottan a társaságot, ők is úgy vannak vele, hogy az élelmesség, a tettrekészség és a merész vállalkozói szellem jár egy bizonyos kíméletlenséggel, s ennek speciális ötvözetét napról napra tapasztalhatják környezetükben – jó tehát, ha idejekorán, még a hurka előtt belekóstol ebbe az utód.
A hízott sertés szakszerű megölése a böllér dolga ugyan, az állatot, szenvedésének elkerülése végett, jobb helyeken altatóinjekcióval kábítják, de az ominózus helyszínen valószínűleg úgy gondolták, hogy – különösen egy még fejletlen malac esetében – felesleges megkerülni a lényeget, ahogy a politikában, itt is ideje mindenféle álkorrektség, cafrangok nélkül azt tenni, amit az alkalom megkövetel: szúrni, és kész.
Azt pedig minden valamicske pedagógiai érzékkel megáldott szülő tudja, hogy óvodáskorban különösen fogékonyak a gyerekek, kamaszként pedig már alig-alig lehet bevonni őket a hagyományos házimunkába. Az akceleráció, a fejlődés, növekedés gyorsabbá válása szintén köztudott, kétévesen a poronty már barátként kezeli a mobiltelefont, igaz, csak három-négy éves korában tudja dolga végeztével kitörölni a fenekét.
Nyilván ezen ellentmondásokat is szerette volna feloldani a sellyei ember, hogy olyasmit bízzon óvodáskorú fiára, ami a férfivá érettséghez gyorsabban segíti őt hozzá, mint társait. Persze ilyenkor mindig megszólalnak az aggodalmaskodók, akik a malac leszúrásától hamar eljutnak más kegyetlenkedésekig, a toleranciahiány magyar mondavilágáig, az óvatosabbak csak a nevelés csődjéig. Holott aligha szúrtak le malacot ötéves korukban a hajléktalan ruháját lángra gyújtók vagy az öregasszonyt két menetben kizsebelők, hogy csak az utóbbi napok bűnügyi krónikájából idézzünk. Malacról van szó, nem másról, és ezt lelkére kötötték a kisfiúnak is.
A hírhez még annyi tartozik, hogy az állatvédők feljelentése nyomán a rendőrség állatkínzás miatt indított nyomozást, mert a malacot megölése előtt nem kábították el. A videó azóta lekerült a világhálóról.
