Tamás Ervin: Csillagosok
Most éppen ott tartok, hogy a szimbolikus tőke fogalmát egy bizonyos Pierre Bourdieu vezette be az archaikus társadalmak leírásához, ahol a birtok és birtoklás szimbolikus és anyagi összetevői még nem váltak szét, azonban a modern társadalmakban már igen. Bourdieu megkülönbözteti a gazdasági, kulturális és társadalmi tőkét, a szimbolikus tőke pedig ezek újraosztását szolgálja, egyfajta hitel, előleg, amelyet csak egy csoport tud nyújtani.
Na, ebből a sztratoszférai magasságból kéne alászállni. Két cég, a Heineken és a Csíki sör nevet kisajátító vitájáról van szó, amelyben minden valószínűség szerint a hollandoknak van igazuk. Illetve ácsi, hiszen a Csíki kézműves ital tulajdonlásában is van holland szál, igaz, magyar névvel, romániai székhellyel. Hogy ez a gyár nagyságát tekintve mennyire kézműves, azt latolgassák a sörértők, a lényeg, hogy a régi nagyüzemet a Heineken vásárolta meg, s nem változtatta meg a bejáratott márkát, nevet. A multi most az EU törvényszékén támadta meg a vállalkozó által elkeresztelt Csíki Sörnek nyújtott európai uniós védjegyet, a Ciuc Premium márkát tulajdonló Heineken szerint ugyanis a Csíki Sör márkaelnevezés sérti az általuk már korábban európai és román védjegyként is bejegyzett Ciuc Premium és Ciuc márkákat, amelyek magyarul Csíket vagy csíkit jelentenek.
Hogy erre a piaci pakkra kik és milyen politikai, üzleti megfontolásból kötöttek idehaza nemzeti szalagot, és hány csomóval, az jellemzi a kurzus gyúlékony, sokak hazafiúi fölbuzdulására alapozó és abból tőkét kovácsoló ízlését, harcmodorát. Már az komikus (tragikus), ahogy a kormányzat beszállt ebbe a rá nem tartozó játszmába, ahogy a nemrég még stratégiai partner Heineken egyszeriben a nép ellensége lett, ahogy a népmesei ihletést kapó történet immáron arról szól, hogy a kiszolgáltatott, kicsiny szereplőt hogyan igyekszik eltaposni egy zsarnok multi.
Világossá vált: az eszkalálódó konfliktus már nem a sörről, hanem magyarságunkról szól. A kurzus kommunikátorai kiszúrták, hogy ebből a határon túli gyári perpatvarból ugyanoda lehet jutni, ahová a többi nacionalista-populista vonat befut, a peronon besöpörhető a tetszésnyilvánítás akkor is, ha az állomástól távolabb a hitetlenkedés, a megbotránkozás az úr.
Hazánk jelenleg válogatás nélkül tobzódik a móresre tanítás régóta hiányolt érzetében, vezetői megtanítják híveiket a beleállás körmönfont figuráira. Leleményes kormány például azonnal rátalál a Heineken gyenge pontjára, a vörös csillagra, amelyet ugyan még Lenin születése előtt kapott védjegyként a söre – de míg a Mein Kampf kötegelt könyveit háborítatlanul pakolják egy belvárosi raktárba, addig ez az 1864 óta viselt csillag éppen 2017 márciusában kezdi szúrni a magyarok szemét. Ismét posztok, cikkek, kommentek özönlik el a médiateret, megjelenik az összes vörös csillagot védjegyeként viselő világmárka, de még a 2015-ben népszavazással „frissített” új-zélandi zászló is, amelyen a páfrány mellett négy vörös csillag illetlenkedik. (Külügyminiszterünk ezt látogatásakor nem sérelmezte.)
Téboly, de van benne rendszer, ha belekalkuláljuk országunk jelenlegi mentálhigiénés állapotát. A törvényjavaslat kapcsán a miniszterelnök-helyettes „absztrakt erkölcsi megfontolásról” beszél, s állami támogatást helyez kilátásba a romániai magyar vállalkozó termékének védelmében, fityiszt mutatva a szomszéd országnak is. A Jobbik bojkottot hirdet. A Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig egy lakossági fórumon megjegyzi: „a Heineken nehéz hetek elé fog nézni”, mert ő a végletekig elszánt a Csíki Sör és egyáltalán a magyar sör védelmében, ami egyben további fenyítést sejtet: ideje az egész hazai sörpiacot megregulázni. Miközben tehát a kabinet mindenre, ami kínos lehet számára, azt mondja, nem az ő kompetenciája, élet-halál harcot hirdet az Igazi Csíki Sörért, s aki nem sörivó, de azért az ügyben habozik – magyarságát teszi kockára.
Kormányunk azonban abban is érdekelt, hogy minden abszurd helyzetet valamiképp normalizáljon. Várjunk türelemmel. Addig vegyük inkább számba a történet hordalékát, amit viszont nehéz lesz eltakarítani.