Szabó Brigitta: Színtiszta hazugság
Elsőre nem látszik rajtuk, hogy hazugságok, mert az emberek, akiknek mondatokat adnak a szájukba, akár beszélhetnének is a témáról, vagy az események, amelyekről informálnak, lehetnének tényleg valódi történések. Ráadásul a legtöbb olvasó nem a forrás hitelességét nézi, hanem a megszólalóét, illetve a Facebook-felhasználók jobban hisznek az ismerősüknek, mint saját szemüknek, vagyis azt gondolják, ha egy barát falán jelenik meg a hír, akkor az biztosan igaz. Jogilag megfoghatatlan, ráadásul amíg a kormányok is kommunikációs eszközként használják – s politikai kampányok épülnek rá –, a hatóságoknak nem áll érdekükben tömegesen felderíteni a forrásokat. A hoaxok, fake newsok, vagyis az álhírek és a hamis hírek elárasztják a világhálót.
Az olyan oldalak, mint a sok közül a Tudásfája.club vagy a Mindenegyben.com több százezres követőtábort tartanak fent a Facebookon és honlapjaikon. Naponta jelennek meg rajtuk olyan írások, amelyek például Törőcsik Marinak, Katona Klárinak, Gálvölgyi Jánosnak, Hernádi Juditnak, Bálint Györgynek, Verebes Istvánnak tulajdonítanak soha el nem hangzott mondatokat, kiváltképp olyanokat, amelyek a jelenlegi kormányzati berendezkedéssel kapcsolatos kritikákat, a szakmájukban tapasztalható ellentmondásokat, a társadalmat feszítő hiányosságokat, a családjukat érintő történéseket dolgozzák fel.
Nehezen találunk a művészek, a celebek, a politikusok között olyat, aki még ne szembesült volna a neki tulajdonított, hazugságokat tartalmazó cikkekkel. Ezek az álhíroldalak nem csak hazudnak, jó hírnevet sértenek meg, konkrét károkat okoznak, de lopnak is. Komplett blog- és híroldalak tartalmát veszik át a források megjelölése nélkül, és használják az ott megjelent írásokat kényük-kedvük szerint. Adócsalók, gazdasági bűnözők.
Ehhez képest a rendőrség vagy az adóhatóság nem nyomoz utánuk, ugyanis a szerverek legtöbbször külföldről működnek, vagyis könnyen mondható, hogy nem tartozik a hatáskörükbe. A honlapokon megadott üzemeltető cégek fantomok, a megadott székhelyen egyáltalán nem működnek, nem élnek a telefonszámok, e-mail-címek. A Facebook-oldalakon olyan megfogalmazások találhatók, mint például az, hogy az admin egy fiú és egy lány. Akik egyébként soha, semmire nem reagálnak, sem arra, ami a kommentekben történik, sem arra, amikor valaki megpróbálja elérni őket.
Mit lehet akkor tenni azon kívül, hogy legyintünk?
A komoly, megbízható internetes médiumok, újságok már elkezdtek valamit: kulcsszavakat készítettek, amelyekkel fel tudják hívni az olvasók figyelmét, hogy az interneten éppen futótűzként terjedő hír hamis. A jogászok azt tudják tenni, hogy ha a hírforrást nem is, de a tőlük átvett írásokat közlő médiumokat beperelik. Igaz, így is évekbe telik, amíg egy-egy ítélet megszületik, de legalább akkor eggyel több olyan médium lesz, amely tudja, hogy álhírgyártól nem vesz át semmit. Az adóhatóság elindulhat az oldalakon megjelenő hirdetések, reklámok mentén. Azok a cégek ugyanis, amelyeknek a hirdetései megjelennek az oldalakon, valahogy mégiscsak kapcsolatba tudnak lépni az üzemeltetőkkel, valahova mégiscsak utalják a reklámokért járó pénzt. Ha csak abból indulunk ki, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodának van Kiberbűnözés Elleni Főosztálya, akkor feltételezhetjük, hogy vannak olyan informatikai szakembereik is, akinek ujjgyakorlat lenne egy tatabányai panellakásból hazugságokat terjesztő blogger megtalálása.
S hogy mindez miért nem cél?
Talán mert Magyarországon a legnagyobb fakenews-gyáros maga a kormány.
Hazudik a bevándorlással kapcsolatban, hazugságkampányt épített fel Soros Györggyel szemben, miként hazugság volt már a rezsicsökkentés is. Hogy működjön ez a fajta kommunikáció, komoly médiagyárat épített fel magának a Fidesz. Gondoljunk csak vissza az olimpiára, amikor a sportközvetítések alatt egyperces hírbetéteket sugároztak, amelyek semmi másról nem szóltak, csak a „migránsokról”. Vagy amikor Lázár János a videójában, amit azonnal átvett szinte minden médium, arról beszélt, hogy milyen veszélyes Bécs.
És ez már nem csak belügy: a német Spiegel azt írta, hogy a magyar kormánymédia fake newst terjeszt Németországról. A lap szerint a bevándorlók rémtetteiről és a borzalmas német közbiztonságról szóló tudósítások következetesen csúsztatnak, a magyar kormány bevándorlásellenes politikáját terjesztik.
Persze távolodhatunk is, s akkor látnánk, ahogyan az Egyesült Államokban, Oroszországban – vagy akár Németországban is – a pártok vagy az aktivistáik élnek a fake news hatalmával. De inkább ne távolodjunk.
Inkább vessünk egy pillantást arra, hogy miért is működik ennyire hatásosan idehaza az álhírpropaganda.
Valószínűleg azért, mert az információs írástudás szintje olyan alacsony, hogy a legtöbben észre sem veszik, hogy át vannak verve, így aztán ez nem is zavarja őket. Az információs írástudás az a képesség, amely alkalmassá teszi az embereket arra, hogy az elektronikus környezetben is eredményesen tudjanak ügyeket intézni, az interneten lévő adatmennyiségből képesek legyenek kinyerni a számukra hasznos információkat, és azokat problémamegoldásra tudják használni.
Ehhez képest a magyar lakosság legalább 25 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis el tudja olvasni a betűket, a szavakat, de a szöveget, amit olvas, már nem fogja föl. Itt kellene kezdeni a harcot az álhírek ellen. Igaz, a kormány oktatással kapcsolatos intézkedései nem ebbe az irányba hatnak. Így aztán minden körbeér.
