Somfai Péter: Van benne rendszer?
Megértem Lázár Jánost. Elég fiatal ahhoz, hogy elviselje a kint is vagyok, bent is vagyok állapottal járó, félig mellőzött politikus szerepét. Akik közelebbről ismerik, azt mondják róla: okos ember, aki jó érzékkel tudja megőrizni magánélete titokzatosságát és fenntartani a személye iránti kíváncsiságot a közéletben. Amikor visszavonult, néhány napig próbált látványos gazdagodásán fogást találni a sajtó, de aztán tovább is léptek a rejtélyes ausztriai üzleti kapcsolatokon, és azt sem firtatta senki, van-e valami köze mesés vadászkastélyának esetleg a dohánytörvény beterjesztéséhez. A hódmezővásárhelyi politikus mindössze 45 éves korára már csaknem mindent elért, amit egy politikai pályán ebben a korban – tekintélyben és pozícióban – be lehetett zsebelni.
Amikor menesztette a miniszterelnök az első miniszter fontos posztjáról, azt nyilatkozta, számára a kormányon kívül is van élet, s azzal beült a kormánypárti képviselők hátsó padsorának egyik székébe. Egy ideig nem sokat hallatott magáról, úgy tűnt, a kisebb-nagyobb megbízatásokkal jól elvan, ennyi elég is ahhoz, hogy ne kelljen a kastélyában macinaciban ücsörögve a tévé távirányítóját kapcsolgatnia. Ahol teheti, igyekszik borsot törni Márki-Zay Péter orra alá, kitakarította a teniszszövetség szennyesét, s közben több-kevesebb sikerrel elvezetgeti a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokot.
Most a hazai mezőgazdaság pártfogójaként újra belevágna abba a nagy fába, amelybe már 2017-ben egyszer beletört a bicskája: megpróbál politikai támogatást összekovácsolni a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi élelmiszerláncok kiebrudalásához. Akkoriban azzal igyekezett fogást keresni a Pennyn, az Aldin, a Lidlen, a Tescón vagy éppen az Auchanon, hogy ezek a cégek Magyarországon rosszabb minőségben árulják ugyanazokat a termékeket, mint a nyugat-európai boltjaikban. Egy ideig hallani lehetett mindenféle retorzióról: a legdurvább sarc a parkolóhelyek utáni környezethasználati díj lett volna, el akarták lehetetleníteni az üzletláncok ingyenes áruházi buszjáratait azzal az indokkal, hogy a buszok szennyezik a környezetet. Akkoriban komoly létszámhiánnyal küzdött a kereskedelem, szóba került, hogy kötelező létszámbővítést rendelne el a kormány, mert a külföldiek boltjai nem foglalkoztatnak elég embert. A kereskedelmi láncok reklámköltésébe is megpróbáltak beleszólni, előírva, hogy a bevétel fél százalékát fordíthatják csak reklámra.
Most ménesgazdaként üzent ismét hadat a kiskereskedelmi multiknak. A Portfolio által szervezett Agrárszektor Konferencia 2020 online rendezvényen szóba hozta, hogy eljött annak az ideje, hogy az ország a saját kezébe vegye a hazai élelmiszer-kiskereskedelmet, amely szerinte a nemzeti függetlenségünk kulcságazata. Ha a határokat le kell zárni, és az áruk meg az emberek nem közlekedhetnek szabadon, akkor az önellátás és az önellátásra való képesség felértékelődik. Nemcsak világjárványok, hanem politikai viták is bizonytalanná tehetik azokat az erőforrásokat, amelyekre komplett ágazatok is épülnek. Az a gazdaság pedig, amelynek a léte és túlélése egy külső szereplőtől függ, az nem független, hanem kiszolgáltatott. Szerinte a következő tíz év egyik legfontosabb kihívása az lesz, hogy az ország visszaépítse a magyar élelmiszeripart. A következő uniós költségvetési ciklus az utolsó lehetőség arra, hogy Magyarország erős élelmiszeriparral rendelkező, önellátó ország legyen. Ha ezt az esélyt elszalasztja, akkor a jövőben képtelen lesz magát élelmiszerrel ellátni, és importra fog szorulni húsból, tejből, tejtermékből, zöldségből és gyümölcsből is. És mindezek gátjai az idegen kézben lévő élelmiszerláncok.
Lázár okos ember. Jól látja, hogy emelhetik a dohányáruk adótartalmát akár az egekbe is, az emberek akkor is meg fogják venni a napi füstölnivalójukat. Ahogyan ennivalót, tejet, kenyeret, felvágottat, húst is venni fognak, még akkor is, ha a mai – amúgy alig-alig tolerálható – áraknál is drágábban kínálják majd a boltokban. Nem véletlenül vallott kudarcot első nekifutása is, a külföldi élelmiszerláncok erősebbnek bizonyultak a hazai versenytársaiknál, nem tudtak velük lépést tartani sem az árharcban, sem a gazdaságos működtetésben. Az akkori izmozásnak az lett az eredménye, hogy a magyar bolthálózatok egy része lehúzta a redőnyt, mások a helyiségeiket adtak bérbe éppen a külföldi konkurenciának, amely mindebből megerősödve került ki. Jelentősen emelték a béreket, miközben elszívták a munkaerőt a versenytársaiktól. Rugalmasan alkalmazkodnak a rendkívüli helyzetekhez is, tavasszal szinte napok alatt megszervezték a házhoz szállítást, ezzel új munkahelyeket és egy virágzó iparágat teremtettek.
Aligha gondolja Lázár komolyan, hogy ez lenne nemzeti függetlenségünk egyetlen garanciája, de kétségtelenül jól hangzik. Poloniusszal szólva: őrült beszéd, de van benne rendszer.
