Ónody-Molnár Dóra: Rémálomgyár
Az egész világot megrázta Harvey Weinstein botránya. A The New York Times tényfeltáró cikkéből és az azóta nyilvánosságra került vallomásokból az derült ki, hogy az amerikai producer évtizedeken át szexuálisan zaklatta a neki kiszolgáltatott nők tucatjait. Többeket meg is erőszakolt.
Azóta tudjuk azt is, hogy a példátlannak tűnő zaklatássorozatról rengetegen tudtak az amerikai filmes szakmában, mégsem fordult senki a hatóságokhoz vagy a nyilvánossághoz,
vagy ha jelezte is, mi történt vele, jobbnak tűnt nem hinni neki. Nem véletlenül. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez az ügy különleges, jobb, ha tisztában van azzal, hogy ami most napvilágra került, az a jéghegy csúcsának is csak a legteteje. Az egész világ tele van ilyen történetekkel, csak az áldozatok ritkán beszélnek. Vagy ha beszélnek, túl sok figyelmet nem kapnak. Magyarországon épp a napokban derült ki egy bátor nőnek köszönhetően, hogy a tyukodi polgármester évek óta zaklathatja a beosztottjait. Alig foglalkozik a bejelentéssel valaki.
Harvey Weinstein és egyik áldozata, Gwyneth PaltrowWeinstein esetében ugyanaz a visszaélés, amit ismeretlen bolti eladóktól minisztériumi titkárnőkig annyian elszenvedtek és ezekben a pillanatokban is elszenvednek, A kategóriás színésznőkkel történt meg, így a téma a címlapokra került. Olyan áldozatok kezdtek a megaláztatásukról nyilatkozni, akiket körülrajonganak és akikre szinte ismerősként tekintünk.
Nem az erőszak ténye, hanem az áldozatok személye miatt címlapos a Weinstein-ügy. Ha ezzel nem nézünk szembe, akkor túl sok hozadéka nem is lesz ennek a botránynak.
A sokat emlegetett megtisztulás annak felismerésével kezdődne, hogy ott, ahol hatalmi struktúrán belül férfiak és nők találkoznak, fennáll a veszélye annak, hogy ilyesmi előfordul, a legtöbbször magukat hibáztató női áldozatokkal, akik a kiszolgáltatottság miatt nem mernek ellenkezni, szégyenüket pedig hallgatásba fojtják.
Sokan csodálkoznak: „Nahát, zaklatják a nőket?” Igen, de nemcsak Hollywoodban, hanem a vidéki gimnázium tanárijában vagy a pesti pláza pénzügyi osztályán is. Persze az utóbbiak nem derülnek ki. Miért nem? Mert a hallgatás ugyanabból a kiszolgáltatottságból következik, mint a zaklatás. Ebből a körből kizárólag a társadalom támogató erejének segítségével lehetne kitörni. Akkor tudnának a zaklatásnak kitett nők fellázadni, ha azt éreznék: egyértelmű konszenzus övezi azt a tételt, hogy a kiszolgáltatottsággal visszaélve kikényszerített aktus ugyanúgy nem tekinthető beleegyezésen nyugvó szexnek, mint amikor valakit fizikailag lefognak és megerőszakolnak.
Azért nem kerül nyilvánosságra az ügyek többsége, mert ez a konszenzus nem jött létre. Ennek ékes példája a kormányközeli tutiblog.com-on megjelent bejegyzés, amelyet a Heti Válasz újságírója azzal osztott meg a Facebookon, hogy „Vigyázat, nagyon trágár, de nagyon igaz!” Nos, e nagyon igaz írás szerint „a most hangoskodó híres színésznők viszont, akik nyilván lenyelték az öregnek bármijét, most az Oscar-szobrocskájukat szorongatva vicsorognak rá, miközben a szobából kimenekülésekről meg nemi erőszakról füllentgetnek, pedig simán úgy is dönthettek volna, hogy nem állnak kurvának”.
Ebben a szövegben minden benne van, amiért a megalázott nők csendben tűrnek. Az a nő, aki előre akar jutni, csak kurva lehet. Ha pedig kurva, akkor ne sírjon, ha megerőszakolják. Ha elmondja, mi történt vele, akkor viszont csak füllentget.
Amikor Kiss László úszóedző ügye évtizedek múltán újra napvilágra jutott, a fél ország azt a kérdést hajtogatta, hogy miért csak most jött elő a történet. Azért, mert mindig akad valaki, aki az áldozatot hibáztatja, vagy azzal vádolja, hogy hazudik. A társadalmi konszenzus hiánya tartja vissza a nyilvánosságtól a megtámadott nőket, miközben az áldozathibáztatás az agresszorokat bátorítja.
A visszatartó erő akkora, hogy még a dollármilliókat kereső, a társadalmi elit csúcsán lévő színésznők is 30 éven át hallgattak Amerikában. Mennyi esélye van akkor a vidéki gimnázium tanárijában vagy a pesti pláza pénzügyi osztályán molesztált nőnek?
Addig nem sok, amíg újraválasztanak valakit, akinek a felesége átesett egy vak komondoron.
