Ónody-Molnár Dóra: A nőverés, mint a hagyományos családmodell alapja
Először az eltűnéséről szóltak a hírek, aztán már arról, hogy meggyilkolták az egykori valóságshow-szereplőt, a 24 éves VV Fannit. „Szakmai ártalom”, „kereste a bajt a munkájával rendesen”, „veszélyes szakmát űzött” – vontak vállat a népítélet megfogalmazói a közösségi oldalakon, miután kiderült, hogy a lány prostituált volt.
Nem mintha a verés elszenvedése bármilyen mértékben is része lenne annak a tevékenységnek, amelyre egy prostituált rákényszerül, de az első tudósítások szerint nem egy kuncsaft támadta meg: a gyilkos ismerte őt, valaha viszony volt köztük. E tekintetben VV Fanni nem különbözik azoktól a „tisztes, polgári” szakmát folytató nőktől, akiket megöl a volt vagy jelenlegi párjuk. A bulvársajtóban és a közösségi médiában kitárgyalt mellékkörülmény eltereli a figyelmet a lényegről: a nőt ölték meg, nem a prostituáltat. Fanni gyilkosa feltételezhetően nem vette tudomásul, hogy a fiatal lány nem akarja a kapcsolatukat. „Szerelemféltésből ölt.” Mennyi mindent elárul a férfiak és a nők társadalmi viszonyáról ennek a tényállásnak a megfogalmazása. Mert hát milyen szerelem az ilyen? És milyen féltés? A rablógyilkosságot valami miatt nem hívják jómódféltésnek.
Azóta kiderült, hogy a gyanúsítottat agresszív emberként ismerik. Korábban más nőkkel is erőszakoskodott, az interneten többeket zaklatott. Az a szörnyű, hogy az ilyen történetekben mindig megmutatkozik egyfajta törvényszerűség. Amikor a leírható jelenségek egymásutánjából biztosan következik valamilyen okozat. Ahogy a természetben. A föld felszíne eltérő mértékben melegszik fel, a meleg levegő felszáll, hidegebb áramlik a helyébe. Törvényszerűség. Ilyen VV Fanni halála is. Egy patriarchális országban, ahol az országos, a munkahelyi, a családon belüli hatalom döntően férfiak kezében van, ahol megtűrt jelenség a férfierőszak, ott tömegével gyilkolják meg a nőket családtagjaik, párjuk, expárjuk. Minden héten valakit – törvényszerűen.
Ezen a héten egy 24 éves fiatal nőt, VV Fannit ölte meg volt párja. A múlt héten is meghalt így egy nő. Az azt megelőző héten is. Minden héten egy nő. A jövő héten is meg fognak ölni egyet, és az azt követő héten is. Ezeknek a haláleseteknek a nagy része megelőzhető lenne, hiszen általában nem az első bántalmazás vezet végzetes következményekhez. A gyilkosságot sorozatos verés és erőszak előzi meg többnyire, az elkövető erőszakos viselkedése pedig a környezete számára nem ismeretlen. A Magyarországon minden héten menetrendszerűen agyonvert nők ma is élhetnének, ha a hatóságok, a bíróságok és a szociális ellátórendszer megvédte volna őket.
Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje, és Szelényi Zsuzsa ellenzéki képviselő következetesen próbálják újra és újra kihajtani a kormányból az isztambuli egyezmény törvénybe iktatását. A Magyarország által is elfogadott szerződés tényleges végrehajtása rengeteg nő életét megmenthetné, mert rendszerszintű intézményi védelmet nyújtana a családon belüli erőszak áldozatainak. A kormány azonban megnyugtatott minden kedves vakkomondor-tulajdonost, hogy nem eszik olyan forrón ezt a feminista kását. Hiszen a Btk. már most is rendezi a „kapcsolati erőszak” problémáját, ráadásul a magyar lányokra és asszonyokra az állatias migráns férfiak jelentik a veszélyt, őket meg távol tartja a kerítés.
Csak hát akkor ki öli meg azt az ötven magyar nőt évente?
Németh Szilárd birkózószövetségi vezető és fideszes alelnök szerint az isztambuli egyezmény a genderelmélet alapján a hagyományos családmodellt támadja, ezért kijelentette, hogy ameddig a Fidesz lesz kormányon, nem lesz törvényben kihirdetve a megállapodás. Nőverés nélkül tehát veszélybe kerülne a hagyományos családmodell.
A felmérések szerint jelenleg kétszázezer nő élete van veszélyben Magyarországon. Keresik a bajt a nemükkel rendesen.
