Nagy N. Péter: Nekünk meg marad a szégyen
A Néppárt kissé gyerekes szertartásrenddel bocsánatkérést követelt Orbántól, amiért csúnyán beszélt róluk a tagtársuk. Ő sajnálja, ha megbántott valakit, amikor hasznos idiótáknak nevezte az ellene fordulókat. Viszont nem ezért kérték a bocsánatot.
Mi folyik itt? Ennél komolyabb a helyzetünk. Talán tőlünk kellene bocsánatot kérni.
A szégyenünkért, amivel egyre gyakrabban szembesülünk, ha rólunk van szó. Sorra a becsületünkbe vágnak a világ alapintézményei.
Felkerültünk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának szégyenlistájára, azon államok közé, amelyek megfélemlítő vagy bántalmazó módon bánnak az emberi jogi aktivistákkal. Azért, mert ezekben az államokban bántalmazzák, megfigyelik, kriminalizálják, megbélyegzik az áldozatokat vagy az emberi jogok védelmezőit. A kormányok e helyeken a nemzetbiztonságot és a terrorizmus elleni harcot használják fel arra, hogy civilszervezeteket szigeteljenek el az ENSZ-től. Is – tegyük hozzá.
Az Európai Parlament előbb a Tavares-, majd a Sargentini-jelentésben marasztalta el Magyarországot az európai értékek megsértése miatt. Utóbbit néhány hónapja a megelőzőnél nagyobb többséggel és immár a kivételesnek számító 7. cikkely alkalmazásával fogadták el. Volt szó e jelentésekben demokráciáról, jogállamiságról, alkotmánybíróságról, egyházi törvényről, emberi és szociális jogokról, fékekről és ellensúlyokról, egyenlőségről, médiaviszonyokról, igazságszolgáltatásról, csak a kormány próbálja menekültüggyé változtatni a határozatokban megfogalmazott európai felháborodást.
Ferenc pápa viszont valóban ezzel foglalkozott tavaly májusban, amikor kijelentette, hogy Európa minden olyan országa, amely tábort vagy elkerített kerítésrendszert épített, egyben „koncentrációs táborokat” is épít. Egyébként sem győzi elmarasztalni a menekültekkel szembeni ellenségesség politikáját.
Eközben döntő érvünk a kereszténység értékeinek védelme. A pápával szemben?
A Nobel-díjak odaítélésében meghatározó Svéd Királyi Tudományos Akadémia Magyarországról szólva nemrég jelezte, aggasztó, amikor a tudományos szabadságot csökkentő és az egyetemi munkát ellehetetlenítő javaslatok készülnek.
Tizenhét Nobel-díjas közgazdász a CEU ellehetetlenítése ellen tiltakozik.
Kínos, kínos, kínos.
Szégyen a Der Spiegelben azt olvasni, hogy a legveszélyesebb politikus az EU-ban Orbán Viktor, a The Guardianban pedig a civilek, a tudomány és az egyetemi szféra elleni magyarországi támadásról, hogy ilyesmi eddig az unióban nem történt. Törökországban és Oroszországban igen.
A rendszerváltás lengyel legendája, Lech Walesa azt mondja,
„a magyarok most ugyanabba álltak bele, mint a lengyelek, nem építeni akarnak, hanem rombolni”.
Az Arany Medve elnyerése után nyilatkozva Enyedi Ildikó is a kulcsszót használja a mai Magyarországról: „alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat, a demokrácia alapjait… Szívesen volnék büszke a hazámra, de hosszú évek óta nem tudok az lenni, és ez fáj nekem.”
Ha sok mindent a bőrünkön érzünk is, rettenetes olvasni a Freedom House 2018-ról szóló jelentését, amely szerint területükön Orbán Viktor hatalmához kötődik az egyik legsúlyosabb romlás, amelyet az Európai unióban valaha mértek.
Számomra különösen fájdalmas, hogy a zenében és a jótékonykodásban is legendás ír Bono azt mondja, a kontinens a negyvenes évek óta nem látott a mostanihoz hasonló méretű egzisztenciális veszélyt, amelynek része a Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható „hipernacionalizmus”. Döbbenetes hallani, hogy a Pink Floydot alapító Roger Waters koncertjein Ellenállás feliratú trikókba öltözött gyerekek mellett sorolja Európa újfasisztáit, köztük hazám miniszterelnökét.
Egykori társa, David Gilmour pedig több mint száz gitárjának elárverezésére készül. A bevételből is jótékonykodni fog. Árvákon, hajléktalanokon, betegeken, szegényeken, emberi jogi szervezeteken és menekülteken segít. Ahogy akkor is, amikor hatalmas adományokat juttatott a tengeri mentést végző szervezeteknek.
Mindehhez képest, megkockáztatom, a becsületünk számára szinte mindegy is, hogy döntött a Néppárt. A lényegen nem változtat.
