Miklós Gábor: Balkáni retyerutya

Két középkorú, köpcös férfi. Vajon miért szeretik egymást? A politikában ritkák a tartós viszonyok, az érdek nélküli szerelem pedig kizárt. Orbán Viktor mégis olyan gesztust tett, amely szerint van ilyen tartós férfiszerelem, ahogy manapság mondják, „chemistry”, kémia, a nemzetközi politika erdejében is.

Állítólag korábban megígérte Gruevszkinek, kisegíti, ha bajba kerül.

Most megtette, kerüljön ez Magyarországnak annyiba, amennyibe kerül.

Nem lehet persze annyira naivan derűlátó, hogy elhitte volna, titokban maradnak a romantikus balkáni „fogolyszöktetés” részletei. Ráadásul úgy, hogy magyar állami autóval teszik meg az utat, magyar köztisztviselők kísérik keresztül a balkáni államokon a jogerősen elítélt szökevényt. A magyar határon, amely egyben az Európai Unió, a Schengen-övezet határa, is átsuhant Gruevszki. Addig a csetnik bajonettek védelmében utazott át Szerbián. Legalábbis ezt nyilatkozta Vojiszlav Seselj, a Szerb Radikális Párt vezére, az egykori „csetnik vajda”, aki a volt macedón kormányfőt egyúttal testvérének nevezte. Szép kis retyerutya.

A magyar miniszterelnök számára a macedón jobboldali, tekintélyelvű rezsimhez fűződő kapcsolat természetes vonzalom eredménye volt. Az utóbbi években csak a magafélékkel barátkozik. Gruevszki eszményi partner volt, különösen, mert a 2015-ös menekültválságot is azonosan kezelték és használták fel. A nacionalista demagógia, az értelmiségellenesség, a tekintélyelvű politika, a médiumok megrendszabályozása mindkét vezető eszköztárának része. A Soros-mánia is közös bennük. Feltehetően ugyanannak az amerikai politikai tanácsadónak az ötletére vetették be. A Stop, Soros!-plakátok előbb jelentek meg Szkopjében, mint Budapesten. Közös vonás aztán, ahogy a közpénzekkel bánnak. A sajátjuknak tekintik. Ki tudja, hová folytak a túlárazott szkopjei városszépítő programokra kiadott pénzek? Sok macedóniai elemző emlékeztet rá, hogy Orbán-közeli üzletemberek nagy összegekkel szálltak be macedóniai médiavállalkozásokba, több internetes portálban és egy televízióban szereztek tulajdont. Orbán csak fut a pénze után?

Másik hasonlóan intim barátja és üzletfele Janez Jansa, a szlovén jobboldal vezéralakja. Szlovéniában is felbukkant az Orbán-közeli szál a helyi médiában, s magyar háttérről írtak Jansa pártjának, az SDS-nek a pártfinanszírozási botránya kapcsán is. De hasonlóan bensőséges a viszony a magyar kormányfő és a szerb Aleksandar Vucic között is. Vucic annak a Seseljnek volt hajdan a táskahordozója, aki Gruevszkit most testvérének minősítette.

A magyar szál ott tűnik fel a Balkánon, ahol a politikai színpadon Orbánhoz hasonló személyiségek játszanak, és ahol van orosz állami, titkosszolgálati befolyás is.

Orbánnak lehetnek a térséget érintő titkos nagyhatalmi ábrándjai. A természetesen kínálkozó regionális gazdasági kapcsolatok, az infrastruktúra fejlesztése és még sok minden más, védelem, idegenrendészet, turizmus, járványvédelem a szoros együttműködést amúgy is kikényszeríti. Orbán viszont megpróbál a régióban „idősebb testvérként” fellépni. Feltehetően ez az attitűd akadályozza most éppen a magyar–horvát-kapcsolat barátságosabbá fordulását is. Zágrábban a történelmi emlékezet sem kedvez a magyar birodalmi politikának, miközben ott is jobboldali kormányzás van.

Ugyanakkor egyetlen állam sem kedveli, ha idegen titkosszolgálatok ilyen műveleteket végeznek a területén.

Vajon arra gondoltak a fedett magyar ügynökök, hogy a balkániak nem veszik majd észre, mit is csinálnak? Ez szinte sértéssel ér fel.

Az elejétől fogva tudták, mi történik, követték Gruevszki és magyar patrónusai útvonalát. Nemcsak hogy követték, de be is számoltak róla a nyilvánosságnak.

A titkosszolgálati szálnak van egy eddig kifejtetlen eleme, hogy volt-e részük a térségben oly aktív orosz szervezeteknek az akcióban. Gruevszki és pártja az utóbbi években egyértelműen moszkvai kottából játszott. Az oroszok pénzelték azokat a nacionalista csoportokat, amelyek felléptek Macedónia névváltoztatása ellen. Egy hangon szóltak a Gruevszki-párt korifeusaival.

Van egy másik lehetőség is. Mégpedig az, hogy a magyar miniszterelnököt valóban a macedón elvbarátjához fűződő szoros emberi kapcsolat, a közös eszmeiség, az adott szó férfikötelezettsége bírta rá, hogy belekeverje magát és a magyar államapparátust a szöktetési ügyletbe. Ez megérte neki azt, hogy blamálja az országot, hülyének nézze a magyar és a nemzetközi közvéleményt, új nemzetközi konfliktusokat kreáljon, hogy kormánya ellentmondásba keveredjen saját korábbi, szintén kétes igazságtartalmú kijelentéseivel.