Mátyás Győző: Ökológiai Trump-nyom
Igen, mindeddig mi is úgy hittük, ahogy Arnold Schwarzenegger szellemesen mondta a Donald Trumpnak címzett videó üzenetben: „csak én tudok visszamenni a múltba”. Terminátorként. Csak hát az a helyzet, hogy Trumpból viszont lehet még igazi Halálosztó, aki visszabombáz bennünket a múltba, és kinyírja az egész bolygót. (Make COVFEFE great again!) Merthogy a környezeti ügyek nagy szakértője, aki szerint a globális felmelegedés egy kínai hoax, rövid úton kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klíma egyezményből. (Albert Brooks, az Amerikában népszerű komikus szerint ezzel Trump most éppen azon fáradozik, hogy kiiratkozzon az emberi nemből.)
Trump azonban megígérte e lépését a választási harcban, és lásd: ő egy szavatartó ember. Noha szerintem a föld lakosságának túlnyomó többsége szerette volna inkább, ha mindez csak nagyhangú kampányhanta marad. De hát Trump amúgy is úgy véli: ha októberben havazik New Yorkban, az bizonyítja, hogy a klímaváltozás csak egy nagyon költséges fikció, úgyhogy fuck the earth (bocs).
Kapott is eleget mindenfelől: politikusoktól, tudósoktól kezdve üzletembereken át celebekig küldte el mindenki melegebb (khm) éghajlatra; legsommásabban talán a Donald Trumpot a Saturday Night Live-on parodizáló Alec Baldwin: „Az országot jéghegynek kormányozza ez a zavart, infantilis mániákus”.
Persze a maga módján Trump próbálta megindokolni, miért is fáradozik azon, hogy a föld mielőbb özönvízzel elárasztott óriás medencévé váljon. Tudjuk: America first! Így aztán az elnök öntudatosan kijelentette: őt azért választották meg, hogy Pittsburgh polgárait képviselje, és ne Párizséit. Bill Peduto Pittsburgh polgármestere azonnal vissza is üzent Trumpnak, hogy ők azért inkább követni fogják a párizsi egyezmény előírásait. Majd a CNN képernyőjén még hozzáfűzte, hogy „amit Trump tett, az nem pusztán rossz az ország gazdaságának, de még gyengíti is Amerika pozícióját a világban”. Az a tragikomikus Trump melldöngetésében, hogy miközben nagyhangon hirdeti, hogy ő igenis Amerika érdekeit védi, valójában totálisan félreérti ezeket az érdekeket.
Szakértők sokasága mondta el, hogy Trump döntése gazdasági és energiapolitikai szempontból mennyire haszontalan, míg diplomáciai vetületét tekintve egyenesen katasztrófa. És persze megemlítik azt is, hogy Trump „érvei” vagy az adatok, összegfüggések eltorzításán alapulnak (lásd: MIT-tanulmány, amelyik jó közelítéssel épp Trump állításainak ellenkezőjét bizonyítja), vagy a klímatagadók lobbiérdekeit szolgálják, vagy egyszerűen az alternative facts birodalmába tartoznak.
Igaz, hogy Amerikában elveszhet 2,7 millió állás 2025-ig, de ezt eleve nem lehet direkt módon összefüggésbe hozni a klímaegyezménnyel. S ami ennél fontosabb: ez idő alatt a megújuló energiaipar felszívó hatása ennek többszöröse lesz. Trump döntése éppen ezt a folyamatot akadályozhatja, és gátolhatja az innovációt. Igaz, hogy Kína és India a párizsi egyezmény értelmében még jó pár évig korlátlanul termelhet szenet, de környezetszennyezés tekintetében ők eleve jóval alacsonyabb bázisról indulnak, mint az USA. Ráadásul mindkét ország tudatosan törekszik vezető szerepre a megújuló energiaiparban. Ha Trump ebben ilyen előzékenyen segíti őket, azt köszönik.
Egyszerre vicces és lelohasztó, hogy az az ember, aki magát a fellendülés zálogaként „adta el”, ezzel az indusztriális középkor felé fordulással komoly gazdasági károkat okozhat az országnak.
A számszerűen felbecsülhetetlen kár pedig az, hogy ez a döntés aláássa az Amerika iránti bizalmat, és erodálja a világ vezető hatalmának hitelességét.
És ami az egészben a legnyugtalanítóbb: most, amikor az emberiségnek önkorlátozással járó, globális és távlatos gondolkodásra lenne szüksége, az amerikai elnök székében pózoló figura önző, lokális, csupán a pillanatra koncentráló stratégiát követ.
De szerencsére ez azért nem jellemző egész Amerikára. Kalifornia és New York állam, illetve nagyvállalatok sokasága jelentette már be, hogy mindent megtesznek a globális felmelegedés elleni harcban, függetlenül az elnök lépésétől. Lehet, hogy Trump egomán ostobasága eddig nem tapasztalt nemzetközi összefogást vált majd ki.
Bíztató mindez azért is, mert most a demokratikus szisztéma tesztjét is látjuk, vagyis azt, hogy a rendszer tényleg képes-e az önkorrekcióra, miután ennen szabályai szerint hatalomra juttatott egy ostoba pojácát (Robert de Niro szép szavai). Ám a demokrácia intézményei, a patrióta hagyomány s a közösség felelősségérzete megakadályozhatják ezt a bohócot abban, hogy őrült ötleteit maradéktalanul valóra is válthassa.
Így talán továbbra is reménykedhetünk, hogy a múltba csak Arnold Schwarzenegger lesz képes visszamenni.
