Mátyás Győző: Egyetemes ügy
Hűha! Netán remeghetnek a 24/7-ben lopó politikusok, meg a közbeszerzés hatalomközeli matadorai? Csak nem történni fog végre valami a politikai hatalmat grandiózus zabrálásra használó hírhedett illetők ügyében? Merthogy a miniszterelnök úr igen vészjóslóan szögezte le a minap egy rádió interjúban, hogy a csalás az csalás, akárki követi is el. És még hozzátette, hiába milliárdos valaki, nem állhat a törvények felett. Hát, nem lennénk most mesebeli karriert befutott gázszerelők...
De aztán persze konstatáltuk: itt a szokásos Soros-vegzálásról van szó, csak az eddigieknél nagyobb intenzitással forgatják az izélgetési célszerszámot. Mert hogy a haza bölcse elég svungosan lecsalózta az ország legnívósabb felsőoktatási intézményét, illetve annak alapítóját. Természetesen valótlanságokat állítva, illetve mondjuk úgy: „alternatív tényekre” támaszkodva. Mert olyan törvényi kritériumok be nem tartásával vádolta meg a CEU-t, amelyek e pillanatban nincsenek hatályban. Mire a CEU közleményben utasította vissza az inszinuációt: „A CEU teljes mértékben visszautasítja Magyarország miniszterelnökének azon hamis állítását, hogy a CEU csalást követ el. Ellentétben a Miniszterelnök kijelentésével, jelenleg nincsen érvényben olyan törvény Magyarországon, amely megköveteli, hogy az egyetemek származási országukban is folytassanak képzést annak érdekében, hogy Magyarországon diplomát adhassanak ki. A CEU jogosult (akkreditált) arra, hogy magyar és amerikai diplomát adjon ki.”
Fotó: Kökényesi Gábor
Csak tartunk tőle: nem sokra mennek ezzel a tiltakozással.
Mert hát nem ez lesz az első eset, amikor az uralmi dölyf megkísérli hatalmi erőszak révén megsemmisíteni a szabadság eszméi és a liberális értékek mellett elkötelezett intézményeket, szervezeteket. De előtte még nem titkolt élvezetből igyekszik megbélyegezni és megalázni a kiszemelt prédát. (A norvég alap munkatársai tudnának mesélni erről.)
Ráadásul most nagyhalra mennek, mert „itt nagytestű ragadozók úszkálnak a vízben, ez itt Soros György határokon átnyúló birodalma”. Ahogy az évértékelőben a magyarság legfőbb orákuluma oly plasztikusan leírta a helyzetet. A Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető civil szervezeteket eddig is szigonyozták rendesen (legutóbb a Helsinki Bizottságot gyakorlatilag embercsempészet promóciójával vádolták meg – bravó!). Úgyhogy nem csodálkoznánk, ha valamely túlteljesítő szolgák hamarosan terroristaképzőnek titulálnák a CEU-t. (Nanáhogy! 119 országból jönnek oda diákok, akik ugye micsodák? Hát migráncsok. Ergo terroristákok is.)
Ezzel együtt, hogy egy kormány igyekszik ellehetetleníteni az ország legszínvonalasabb oktatási intézményét, amelyik növeli hírét a világban, jól szolgálja a nemzetközi kapcsolatok elmélyítését – hát az még NER-mércével is meglepő. Természetesen van ebben a próbálkozásban nyers hatalmi erőfitogtatás, a majd mi megmutatjuk, kinek nagyobb a vízipisztolya típusú politikai macsóizmus. És főként benne van a szokásos taktikai és a stratégiai ellenségkeresés.
Mert egyfelől jó, ha ellenségmarcangolási projekttel szórakoztathatják a publikumot, de még jobb, ha megszabadulhatnak azon intézményektől, amelyek – ha mégoly csekély hatékonysággal is – a hatalmi önkény ellensúlyát jelenthetik. Ezek az intézmények ugyanis valóban a nyílt társdalom hívei, a hatalom törvényes korlátozásának elvét vallják, a demokratikus értékeket osztják, az emberi jogok és méltóság tiszteletben tatását hirdetik. Csupa olyasmit, ami egy autokratikus, kevesek privilégiumait biztosító rendszer számára nem tolerálható. (Hiszen tudjuk: a nyílt társadalom tévedés, az emberi jogi érvelés szépelgő handabanda, a modern liberalizmus meg blabla és képmutatás.)
S a CEU valóban olyan, a maguk területén kiváló szakembereket nevel, akiknek fontos érték a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok védelme, és az érvelő értékvitára esküsznek az alattvalói hajbókolással szemben. Nem véletlen, hogy az Orbánék által magasztalt Trump külügyi szóvivője is felemelte szavát a készülő törvény ellen, s a CEU elsődleges erényei között említette az egyetem „hozzájárulását a független, kritikus gondolkodáshoz”.
S nem véletlen az sem, hogy nemzetközi tiltakozás söpört végig a világ nyilvánosságában, hiszen sokan értették meg ennek az ügynek a szimbolikus üzenetét, azt, hogy a támadás nem csupán egy intézményt fenyeget, hanem a transzatlanti világ alapvető értékeit.
Persze tudjuk, a hatalom mifelénk most mindenekelőtt kelethez igazodik, márpedig onnan a Nyílt Társadalom Alapítványt meg a Szentpétervári Európai Egyetemet annak rendje s módja szerint „eltakarították”.
