Mátyás Győző: Aszinkron úszás
Vajon ezt is meg lehet úszni? Sőt, esetleg – a helyzethez illő abszurd képzavarral – ha támadják Gyárfást, meghosszabbítják Bicskéig? Vagy „gazdasági okokból” – értsd: ha a hatalomnak már nem kifizetődő őt tartani – hirtelen elveszti elnök jellegét?
Mert ne legyen kétségünk: ez nem sportszakmai, hanem hatalmi kérdés.
Pedig látszólag egyszerű történet, ami kibontakozik előttünk, világos szereposztásban. Egyik oldalon ott van egy páratlanul tehetséges fiatal nő, aki tényleg a saját lábán áll. Hosszú Katinka aztán valóban csak a saját tehetségének, szorgalmának, hihetetlen akaraterejének, valamint az utóbbi időben – mint azt a sportág ismerői mondják – férje szakmai hozzáértésnek köszönheti világraszóló sikereit. Valaki, aki tényleg kivételes tehetsége és az azzal párosuló embertelen mennyiségű munka révén jut fel a csak nagyon kevesek által meghódítható, szédítő csúcsra. Olyan ritka ez nálunk.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
A másik oldalon meg ott van az úszószövetség nevű képződmény, Gyárfással az élen. Aki igazán emblematikus figurája a Potemkin-szocializmusból a gagyikapitalizmusba való átmenet „zavaros évtizedeinek”. Az ember, aki kormányokon átívelően mindig pozícióban, mindig a napos oldalon és mindig (nagyon sok) pénzénél volt. A közéleti-üzleti survivor show nagy bozótharcosa. Kétségkívül ehhez is kell tehetség. Ahhoz, hogy valaki nagyon otthon legyen a háttéralkukkal elegyes umbuldázás világában, igazán jártas legyen a honi kijárós-bulista-mutyista rejalitásban. Csak hát reménytelen az az ország, amelyik ezt a tehetséget díjazza.
Az elnök és környezete nyilván úgy interpretálja a jelenséget, hogy Gyárfás csak használja kivételes kapcsolatteremtő képességét és a sportszervezés valóságos Brian Epsteinjeként változtatja Magyarországot az úszás Mekkájává. (Sorozatos Eb-rendezések, VB 2017-ben, stb.) Ezt az önképet a reprezentálásra alkalmas rendezvényekhez vonzódó politika pedig visszaigazolja.
Csak éppen – a hamis látszatot fenntartani akarók pechére – a világ valaha élt egyik legnagyszerűbb úszója látja gyökeresen másként a helyzetet. Hosszú Katinka nyílt leveléből éppen az derül ki, hogy az úszószövetség inkább akadálya, mintsem záloga az eredményességnek. Mert hát elég sajátosan működhet az a szövetség, amelynek „vezetősége nem csak az úszókat, teljes klubokat tart sakkban ígéretekkel vagy megfélemlítéssel. A létbizonytalanság megőrzése Gyárfásék számára elengedhetetlen”. Sajátjukként kezelik, kegyként osztogatják az állami juttatást, a kivételezés illetve a zsarolással vegyes lekenyerezések rendszerére építve. Mindezek tetejébe „eredményeinkkel, keserves, mindennapi munkánkkal a Szövetség sajátjaként dicsekszik,” annak ellenére, hogy „a profi felkészülés körülményei nem biztosítottak sem az uszodában, sem a szárazföldi edzések terén” Vagyis a „lényeg nem az úszásról, még kevésbé az úszókról szól. Az egész rendszer érdekek mentén szerveződik.” S hogy mindez nem kitaláció azt egyre több sportoló és edző erősíti meg. (Azért az uszodában uralkodó légkörről elég sokat elmond, hogy a világklasszis úszó kiállása kell ahhoz, hogy a többiek is meg merjenek szólalni.)
Hosszú Katinka és a szövetség afférjából kitetszik, hogy itt két homlokegyenest eltérő világfelfogás, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló gondolkodásmód, szemlélet ütközik meg.
Hosszú Katinka és a férje a mérhető teljesítményben, a munkában hisznek, ők tudják, hogy a medencében nem lehet kilencvennyolc százalékban győzni. Továbbá hisznek a nyílt szerződéses viszonyokban, amelyek keretei között a felek ismerik a jogaikat és kötelezettségeiket. És igen hiszik azt is, hogy pontosan meg lehet határozni, mennyit ér egy világhírű sportoló brandje. Az úszószövetség meg a személyi függőségek – megfélemlítés és zsarolás által nyomatékosított – átláthatatlan rendszerének fenntartásában érdekelt. Ez a két világ köszönő viszonyban sem lehet egymással. (Amitől még persze tahóság, ha Shane Tusup tényleg konkrétan nem köszön a kollégáknak.)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Jellemző módon a bírálatokra az érintettek először azt mondták, nem is értik mi a probléma. Ugye ismerős taktika ez a kormánykommunikációból? (Nem értjük, mi a baj azzal, ha a legeslegfelsőbb körökkel üzletel egy a világ minden létező országában körözött, eléggé terrorista pénztárosnak látszó illető – kedvenc hobbi: nukleáris technológiával való kereskedés. Aki egyébként UFO, mert nem azonos önmagával és ujjlenyomata sincs.) Aztán jön a sunyi sugalmazás, hogy „az édes Katinkát” valójában megrontotta a férje, ez az amcsi rágóguminyikhaj, akinek a szíve helyén is dollárköteg van. (Shane, „ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a mutyi kultúránkat!”)
De hát miért is mondanának mást a jó apparatcsikok, hiszen annyira szerves részei a rendszernek. Bizonyos szempontból ezért „igazságtalan” is éppen az úszószövetséget kipellengérezni, hiszen vélhetőleg semmivel sem működik másként, mint a többi alrendszer ebben a honi vircsaftban. Csak pechük volt. Arra számítottak, hogy majd sütkéreznek az úszók sikereinek fényében, aztán ez a fény nagyon élesen világított rá arra, hogy mennyire diszfunkcionális a szervezet működése. Merthogy olyan valaki fogalmazta meg a bírálatot, kinek hitelességét világra szóló teljesítmény garantálja.
Ezzel együtt nem hiszem, hogy Hosszú Katinkáék a szövetségi szisztémát meg tudnák reformálni. Annyira bele van az ágyazódva az egész társadalmi felépítménybe, működése annyira a rendszer alapvető jellemzőit tükrözi vissza, hogy szinte reménytelen megváltoztatni. Személycseréket talán el lehet érni, legfeljebb jön majd egy újabb, áramvonalasabb Gyárfás.
Mert azért a víz(fej) az úr.
