Lakner Zoltán: Tanácsadók célkeresztben
A hazai politikai folklór állandó eleme a forrongó Magyar Szocialista Párt. Némi túlzással – vagy talán túlzás nélkül – ha egy újságíró témahiányban szenved, elég néhány véletlenszerűen kiválasztott szocialista politikust felhívnia, a tőlük szerzett, garantáltan eltérő tartalmú információkból simán cikket írhat. Más kérdés, hányan kattintanak rá vagy hányan lökdösődnek türelmetlenül a bevásárlóközpontok újságosstandjainál egy MSZP-sztori kedvéért.
Gondoljunk bármit az MSZP-ről, a párt régi nagyjai, de még a kisebbjei is, képesek voltak rafináltan használni a kiszivárogtatás eszközét, így üzenve a közvéleménynek, párttársaiknak, előkészítve későbbi bejelentéseket és persze megalapozva jólértesültségük nimbuszát a sajtó köreiben. A hanyatlás jele, hogy ezek a módszerek már egy jó évtizede öncélúak, önfényezők, önigazolók és önleleplezők. Nem arról adnak hírt, hogy – amint laptársunk éleslátóan megjegyezte – „értesüléseink szerint kettőnél több érdekcsoport van az MSZP-n belül”, hanem főként arról, hogy ezek az érdekcsoportok nem politikai véleményekre, nézetekre, meggyőződésekre épülnek, hanem a személyes lekötelezettségek hálózataiba szerveződnek. A magukat rafináltnak képzelő kiszivárogtatók saját magukat is savazzák, amikor párttársaikat mószerolják. Ráadásul a párt mostanra olyan méretűvé zsugorodott, hogy aki ismeri ezt a közeget, hiba nélkül képes azonosítani bármely cikk titkos forrását. Ebből pedig következtethet az adott személy érdekeire és az általa mondottak relevanciájára, s nem mellesleg az igazságtartalmukra is.
Fotó: Sopronyi Gyula
Ami ezenfelül újdonság, hogy az MSZP egykoron híres volt arról is, miként tudta lényegében egyik percről a másikra fegyelmezni magát, ahogy mondták, „összezárni” a közelgő választási küzdelem előtt. Újdonság, hogy a most május végén, az ilyenkor szokásos 90 százalék feletti szavazati aránnyal miniszterelnök-jelöltté választott Botka Lászlónak napi rendszerességgel üzenik meg párton belüli ellenlábasai: „ha nem hozza a számokat”, útilaput kötnek a talpára. Csakhogy akik most Botkának üzengetnek, ugyanazok, akik nem hozták a számokat a tavalyi kongresszuson létrehozott hatalmi konstellációban. Botka profil- és pozícióváltó kísérlete enyhén szólva nincs sikerre ítélve, ugyanakkor a közelgő bukásáról szóló, az MSZP-n belülről a nyilvánosságba ömlő teóriák azt okozzák, sőt azt célozzák, hogy bukjon is meg minél előbb. A Botka utáni korszakra szóló ajánlat viszont nem több annál, mint hogy folytatódik az a példátlanul sikeres ellenzéki politika, ami 2017 elején abbamaradt.
A jelen MSZP-belharcainak másik újdonsága, hogy a pártvezetéssel szembeni üzengetés jórészt a kormány propagandasajtóján keresztül zajlik. A NER nyolcadik évét taposva – vagyis hát inkább a NER tapos mindannyiunkon nyolcadik éve – kimondható, hogy ez a kollaboráció egyik fajtája. És az még a legjobb eset, ha ezt a magatartást a politikai butaság állítja elő.
Mindez lehetne az MSZP magánbaja, én sem írtam volna meg ezt a cikket pusztán emiatt. A szocialisták megmaradt szavazóin kívül az ország népe nem titkolja: képes elképzelni az életét egy MSZP nélküli világban. Éppen a fenti jelenségek győzik meg arról nap mint nap azokat, akik utálják a szocialistákat, vagy már csak nevetnek rajtuk, hogy ideje volna megsürgetni az egyre húzódó agóniát.
Ami azonban szintén új vonás, hogy a kiszivárogtatás – bár igazából ez sem pontos kifejezés, mert az valódi információkat feltételez, nem saját gyártású fél- vagy negyedigazságokat – tárgya az is, mi van a kommunikációs igazgató szerződésével vagy milyen múltja van a miniszterelnök-jelölt tanácsadójának. Ne tévedjünk, ezek bizalmi állások, egyáltalán nem lényegtelen, kik töltik be ezeket. Az viszont a nevetségesség határán túl van, amikor az a téma, hogy az új tanácsadó eddigi pályafutása során – és itt kapaszkodjon meg mindenki – tanácsokat adott. Ráadásul most egy baloldali pártnak baloldali tanácsot kínál. Hogy e döbbenetes tények alkalmasak lehetnek a köznyugalom megzavarására, az azokról az MSZP-s forrásokról állít ki bizonyítványt, akik erről sugdosva turnézzák körül a médiát.
Nem titok, hogy én is dolgoztam az MSZP egyik tanácsadójaként éveken keresztül. Ilyesmit, ami most zajlik, nem tapasztaltam. Legfőképpen azt nem értem, hogy azok a politikusok, akik most a szerepüket – és ezen keresztül a nem túl trendi MSZP-t – nyilvánosan felvállaló tanácsadók fejével gurigáznak, mégis mit képzelnek: ugyan ki akar majd egy olyan pártnak dolgozni, ahol a befolyásukat féltő „hatalombrókerek” a tanácsadókat próbálják levadászni, ha a saját miniszterelnök-jelöltjükkel van bajuk?
