KH – bank a törvények felett

Szürreális kalandba keveredtünk, amikor megpróbáltunk bankszámlát nyitni a KH mobil applikációjával. Az is kiderült: a törvények csak másokra vonatkoznak, rájuk annyira nem.

2022. április 27., 12:17

Szerző:

A XXI. században talán nem illene komplett kampányt építeni arra, ami szerencsésebb történelmi levegőjű helyeken már magától értetődő: személyes jelenlét nélkül számlát nyitni egy pénzintézetnél. De hát itt, a végeken még örülünk, ha nem kell sorban állni – talán valami ilyesmi járhatott a KH-sok fejében. Nosza, neki is láttunk a számlanyitásnak.

Kell hozzá személyi, lakcímkártya, meg izmos net – szólnak már a legelején, mert ha szakad a kapcsolat, oda a sok adat, hiába volt a kattintás.
Minden szükséges elől, kezdődhet a rodeó.

Simán is megy a dolog, lényegében az első, komolyabb adatcsomagig – pontosabban annak értelmezéséig. A rendszer kormánypárti propagandistákon nőhetett fel, mert olyan eréllyel és állhatatossággal ismételgette, hogy a személyi rossz oldalát fényképeztük le, hogy magunk is kételkedni kezdtünk egy ponton: tényleg nem a fényképes rész az „első” oldal? De. Csak épp a mesterséges intelligencia képtelen volt felismerni a plasztikkártyát az első tucatnyi próbálkozás, majd újraindítás, majd újrapróbálgatást követően.

Végül mégis győzött a kitartás és sikerült digitalizálni a személyi okmányt.

Ekkor újabb, váratlan problémába ütköztünk: felirata szerint a szig lejárt. Ezt már a nekiveselkedésnél is tudtuk, de annyi baj legyen, hiszen ismerjük a veszélyhelyzetre kihirdetett jogszabályokat: június 30-ig érvényes okmánynak kell elismerni ezt a igazolványt is. Rendőr, navos vagy épp szavazóbiztos érvényesként tekint az igazolványra. Nem úgy a KH bank.

A rendszer kedélyesen felajánlja: forduljunk videóhívásos segítségért egy ügyintézőhöz. Fordulunk. Percekkel később csurom fülhallgatóban jelentkezik is egy operátor. Újabb szórakoztató perceket kapunk a KH app-tól: a hölgy ugyan hall minket, de mi őt nem. Telefon elnémít, vissza, hangerőgomb vad nyomogatása nem segít. Ügyintézőnk is vadul üti a billentyűzetét, de megoldást ő sem talál.

Minthogy lassan, artikuláltan beszél, megy a szájról olvasás is. Jelezzük: a rendszer szerint érvénytelen a személyi. Vad bólogatás a válasz. Igen ám, de a hatályos jogszabályok, veszélyhelyzet, kiterjesztés, ésatöbbi… Ügyintézőnk kedves némajátékkal jelzi: hall minket, de segíteni nem tud. Ők bizony nem ismerik el érvényesnek azt, amit mindenki másnak kötelező.

Vonal bont, 25 perc, sok bosszankodással és némi szórakoztató „most mutasd meg” típusú játékkal szinte elrepült. A számlanyitás sikertelen.

Utójátéknak tekinthető a bank másnapi telefonja, amelyben kedvesen érdeklődnek: a korábbi, sikertelen próbálkozásunk óta sikerült-e valami módon mégiscsak számlát nyitnunk. Nem sikerült, köszönjük az érdeklődést. Arra pedig nem kaptunk még választ, milyen törvényeket nem tart még magára érvényesnek ez a pénzintézet.

 

(Kiemelt kép: Unsplash)

A nyolcvanas években, fiatalemberként, a legszörnyűbb „élményem” a szegénység volt. Az az érzés, hogy a pénzem, a forintom nem ér semmit. Hogy nyomorult kelet-európai vagyok.

Soros György nyerészkedik a háborún, ezért ő nem a békében érdekelt, háborús uszító – mondta péntek reggel Orbán Viktor. A szomszédunkban valóban háború van, ami különös súlyt ad a miniszterelnök szavainak, így megnéztük: igazat mond-e a kormányfő?

„Ledobta az atombombát Parragh László, az MKIK elnöke azzal, hogy megszüntetné a katát, és másik, közelebbről meg nem határozott adózási módot vezetne be helyette. Több mint négyszázezer katás egyszerre hördült fel, hogy »hát mégis mit képzel ez a rolexes!«. Parragh László felnégyelése előtt azért érdemes néhány szempontot figyelembe venni – és kivételesen háttérbe szorítani a zsigeri érvet, hogy ami nekem többe kerül, az csak rossz lehet.” F. Szabó Emese véleménycikke a 168 Óra hetilap június 2-i számában jelent meg.