Kácsor Zsolt: Soros-bérencek a virágágyásban
Április tizedikén éjjel – aznap, amikor a köztársasági elnök úr aláírta a lex CEU-t – én is ott voltam a műemléki védelmet élvező, kiemelt nemzeti vagyonként kezelt elnöki rezidencia előtt, és gondolatban sajnálkozásomat fejeztem ki miatta, hogy a műemléki védelmet élvező, kiemelt nemzeti vagyonként kezelt elnöki rezidencia megrongálása céljából nem szereztem be vízbázisalapú, narancssárga színű festéket.
Tudom, tudom. Hazánkban, a magyar polgári magas kultúra előkelő kárpáti fészkiben nem lett volna sem helyes, sem a magyar polgári kultúra magasához méltó, ha a virágágyásokkal övezett palotát lakójának méltatlan viselkedése miatt vízbázisalapú, narancssárga színű festékkel megrongálom, hiszen tudjuk Berzsenyitől: a lélek csak úgy emelkedik a józanság tisztább világához, ha a tudományok és isméretek tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának.
Fotó: Bazánth Ivola
Tudom, tudom: ha a virágágyásokkal övezett palotát a méltatlan lakó miatt vízbázisalapú, narancssárga színű festékkel én is megrongálom, akkor garázda viselkedésem könnyen megbotránkozást kelthetett volna a jelenlévő tüntetők körében, ám mégis: utólag mégis gyötör a bűntudat! Bevallom őszintén: sajnos túl józan voltam. A rabosított, fogva tartott, gyorsított eljárásban elítélt garázda elkövetőknek társuk emiatt nem lehettem az anyagyilkossággal felérő, súlyos és fertelmes bűnben.
Szóval április tizedikén éjjel – aznap, amikor a köztársasági elnök úr aláírta a lex CEU-t – én is ott voltam a Sándor-palota előtt, és hadd rögzítsem most a nemzet ítélőszéke előtt, hogy ezek a megtévesztett Soros-bérencek, ezek a drogos hordák nem taposták el a virágágyásokat.
Csak úgy mondom.
S nem is tudom, hogy miről jutott eszembe.
De a saját szememmel láttam, s most elmondom megint, hogy a garázda tömeg a frissen nyílott tulipánokra gondosan ügyelt, nehogy letaposson akár egyet is. Ah, hol vannak már azok a daliás, 2006-os idők, amikor a magyar hazafiak az akkor ellenzékben lévő Orbán Viktor és párttársai mélységes egyetértésétől felbiztatva törtek-zúztak a magyar fővárosban! Ah, hol vannak az egykori hősök, a nemzetnek az ő oroszlánjai, akik az igazság nevében autókat gyújtottak föl, és egy egész rendőri osztagot szorítottak neki a Magyar Televízió akkori székházának! Szólj, ajkam, ismét Berzsenyivel! Hány szív harcola szent boltja homályiban, míg eltépte magát ösztöne láncain, s lángérzése szelíd búslakodásra vált! Hány szép hős hervadott élete hajnalán, mint egy gyenge virág a havasok között, melly látatlan alak díszeivel kivész! Elkorcsosult a hajdan hős magyar! Ma már csak annyi telik tőle, hogy vízbázisalapú, narancssárga színű festékkel kísérelje meg kivívni a maga igazát!
Oda jutottunk, hogy a megtévesztett Soros-bérencek, ezek a drogos hordák a Szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát skandálják!!! Az Európai Unió zászlaját lobogtatják!!! S nem átallják ajkukra venni a bűnös Európa nevét!!! Régi dicsőségünk! Hol késel az éji homályban?!
