Jakab Péter a politika Tóth Gabija

Mindenki ismer a környezetében olyat, aki erőből próbál jófej, vicces, veszélyes, gazdagnak látszó, mártír, életpozitív, erős, alkalmas lenni. Ők a saját viccükön nevetők, a hangosak, a slusszkulcs pörgetők, az áldozati pózba merevedők, a Coelho-idézet felböfögők, a felsőtestüket megfeszítők és a karrierjüket, terveiket minden mondatba beleszövők. Persze, minden nagyzolásnak van valóságmagva: szeretik a viccet, képesek kárt tenni másban, van pénzük, voltak balszerencsések, optimizmust sugároznak, feszül rajtuk a póló és szakmájukban otthon vannak. Mégis bicskanyitogató, amikor erőből az arcunkba tolva promózzák magukat. Tisztelhetnénk őket, felnézhetnénk rájuk, de valami nem stimmel. Ironikus ellenhatás, ahogy izzadtságszagú erőlködésük rajongás helyett visszatetszést kelt.

Ez Tóth Gabi és Jakab Péter útja.

Hatni, tetszeni próbálnak, közben ordít róluk, hogy szeretetre és elismerésre pályáznak.

Egy komplex személyiség báját az adja, hogy egymásnak gyakran ellentmondó árnyalatok – különböző élethelyzetekben – a felszínre kerülnek, így van, ami az előzetes preferenciáink szerint befogadható és van, amit ízlésünknek nem megfelelő. Ám ha ezek tökéletes harmóniában kavarognak az egyénben, akkor hitelességet és szimpátiát érezhetünk. Tóth Gabi és Jakab Péter is azt vallja, hogy csak magát adja, ám hús-vér emberek helyett média- és politikai perszónákkal találkozunk, amelyek mindig a pillanatnyi érdekekhez igazodva válnak giccsessé, felszínessé és sztereotipikussá: Tóth Gabi a showgirl szerepből kilúgozza a Biblia-olvasót, a keresztény-anyukagúnyára sosem ölt prosti jelmezt, a mellét sem dörgöli mások arcába. Jakab Péter törzsszavazói körében gombnyomásra mantrázza anti-urizáló paneljeit, de a szegénység mélyebb társadalmi mozgatórugóit nem érinti, a problémák mélyebb rétegeit és abból következő megoldási lehetőségeket általánosságokkal kerüli ki.

Olyanok ők, mint a gagyi közönségfilmek: nem a színészek apró gesztusaiból, félszavaiból bomlanak ki az érzelmek, hanem a szereplők mindig kimondják, hogy pontosan mire gondolnak. A Köszönöm, piros kör, most már tudom, mit kell nézni! nevű Facebook-csoport is ezt az elidegenítő attitűdöt figurázza ki. Amikor Tóth Gabi harsányan kacag egy viccen, vagy elsírja magát egy produkció láttán, illetve mikor Jakab Péter parizert vásárol a piacon, piros kört rajzol:

hahó, érted a nyilvánvalót?

Most épp a legszórakoztatóbb mentor vagyok, most érző művész vagyok, most baromira megélem a vallásomat, és most hiperbrutálisan együttérzek a szegényekkel. Ez a kényszeredett nyomulás az énekesnő teljes életpályáját végigköveti. Bármelyik dalának bármely másodpercében ugyanazt az attitűddel találkozunk, ami kereskedelmi tévés és turbókeresztény szerepeiben megmutatkozik. Mintha nem is értelemmel bíró lényeknek gyártana tartalmat. Jakab Péter pedig kurucos hevében papírmasé figurává változik.

Sokan azért tartják az énekesnő vallásosságát hamisnak, mert a televíziós ripacskodás nincs összhangban a hívő képével. Pedig ezt azt feltételezi, hogy legalább az egyik perszónája mélyen megélt, valódi. Nincs kétségem, Tóth Gabi szeret marhulni és fontos számára a szentírás. Mint ahogy Jakab Péter is szolidáris az elnyomottakkal. Akkor narratívájukból miért hiányzik a személyesség, az átélhetőség? Hajós András trashműsorok zsűrijeként úgy viccel, hogy az összhangban van intellektuális látásmódjával. Úgy képes vállalhatatlan produkciókat értékelni, hogy másnap egy rádióműsorban arculatvesztés nélkül boncolgathat egzisztenciális és társadalmi dilemmákat. A különböző árnyalatok harmóniában vannak egymással, nem rúgja rá a kertkaput a nézőkre, hogy itt vagyok, szeressetek! Nincs maximumra tolva a potméter, nem a vélt fogyasztói (megrendelői?) igény alakítja a termék csomagolását, így popkulturális és politikai tőkéért cserébe nem kell a szabadságával fizetnie. Miután ezeket a krediteket nem óhajtja, nincs is meghasonulás.

Tóth Gabit és Jakab Pétert a posztmodernitás hívta párbajra. A plafonig tolt ingerküszöb fölé kell licitálniuk, és miután alakításuk nincs kapcsolatban lényükkel, csak a bőrükre tapad, a mítoszteremtés eszközeit is felhasználva kell szélsőséges érzelmeket megjeleníteni és kiváltani.

Egy áhitatosan előadott Jézus-idézet, illetve egy sokadik O1G-hőbörgés már radar alatt marad, új eszközök kellenek.

A szuvenír baba és a parizer racionálisan kódolhatatlan giccs, rendelkeznek azokkal a külsőségekkel, amelyek könnyen átélhetőek és befogadhatóak. Hamisak és irritálóak. De egyiküknek sincs dolga a célcsoporton kívüliekkel. Tóth Gabira azért nem égnek rá ezek a performanszok, mert a NER-elit kultúrája pontosan ezt a nívót lőtte be követendőnek. Jakab Péterre pedig azért nem, mert esze ágában sincs miniszterelnökké válni. Csak és kizárólag azzal a célcsoporttal kommunikál (lásd: parlamenti viktóriázás), amely bázisául szolgálhat a következő évtizedekben. Nem az ország, hanem csak a vidéki kisember lelkét ragadja el.

Tóth Gabi két platformon is igényt tart a kreditekre, belső üressége miatt egyedül a mohóságot lehet felróni neki. Geszti Péter pusztítóan közhelyes Magyarország-dala is legalább annyira hamis volt, mint Az én szívem. Az üres frázisok és banalitások rap-himnusza, a Belehalok sem lett közgyűlölet tárgya, pedig az előadó, Majka playboy-feleséggel, sokmilliós vagyonnal és kertévés showman-státusszal tagadja minden sorát. Tóth Gabi rosszul időzített: hirtelen megtérése nem lett a nyilvánosságban előkészítve, videoklipjét (imázsfilmje?) pedig épp az Eucharisztikus Kongresszus előtt népszerűsítették. Kilógott a lóláb. De akinek szólt a dal, az ének, akinek melleket villant, az elégedetten csettinthet. Ő és Jakab Péter is biztonsági játékos. A szerepkeveredés egyenértékű a kánonból kiénekléssel: TV2-es szerződést, Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc jóindulatát, illetve a melósok szavazatát lehet elveszíteni. Ez az új típusú politikai korrektség: nem a woke-erkölcshöz, progresszív baloldali – és egyre kevésbé utópisztikus – világrendhez kell igazodni, hanem mindent a NER-ízlésnek, illetve a politikai opportunizmusnak kell megfeleltetni.

Tóth Gabi akár silány popot énekel, akár harsány mentor, akár szent szellemmel betöltekezett Mária Magdolna, mindent erőből csinál, így még sokáig elleplezheti semmilyenségét. Miután nincs érintkezése a valósággal, nincs saját sztorija, ezért gyorsan átélhető sztereotípiákon keresztül kommunikál, csakúgy, mint Jakab Péter. A politikus felmérte helyzetét és akármi történjék 2022-ben, ő köszöni, a nép torkán letolt politikai üzenettel hozza az elvárt számokat és sokáig felszínen maradhat. Csakúgy, mint Mészáros Lőrinc kedvence, Tóth Gabi, így mindketten egy megbetegített társadalom rossz ízlésén élősködhetnek még jó sokáig.

(Kiemelt kép: (B) Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, a miniszterelnök-jelölti vitán az RTL Klub stúdiójába 2021. szeptember 24-én, Budapesten. Fotó: Dimény András / 168.hu | (J) Tóth Gabi fellépése az Eucharisztikus Kongeresszus zárómiséjén, 2021. szeptember 12-én. Fotó: Merész Márton / 168.hu)