Mátyás Győző: Fékek és (ellen)súlyos dolgok
Nincs azon mit csodálkozni, hogy a politika iránt kicsit is érdeklődő publikum már második hete elemzi, kommentálja az önkormányzati választások eredményét. (Nem beszélve most a mémekről, amik amúgy sokkal szórakoztatóbbak bármely tudós analízisnél.)
A jobboldalon kicsit hosszabb ideig tartott a vártnál némileg gyengébb eredmény megemésztése, de a héten a hatalom legfőbb potentátjai is megszólaltak az ügyben.
A meglepetést kétségkívül a miniszterelnök úr okozta, aki a parlamentben pontosan úgy reagált, akár egy … miniszterelnök. Egy igazi. Aki ismeri a realitásokat, aki nem feltétlenül a konfrontációt keresi, nem bosszút akar állni. Hanem a fővárost érintő ügyekben – ígérete szerint – figyelembe veszi az ott élőket képviselő közgyűlés döntéseit. Feltűnő persze ez a hirtelen pálfordulás, hiszen Budapest még Tarlós István regnálása alatt sem volt a kormány szívcsakrája; lehetett számítani arra, hogy ellenzéki győzelem esetén durcázás és haragszomrád időszak kezdődik. A jelek szerint nem ez lesz. Sőt, ami nem lesz, az egy csomó betonmonstrum. Hiszen azt mondta a miniszterelnök úr, ha a főváros nem akarja – márpedig az itt élők nem akarják –, nem lesz Liget-projekt, legalábbis nem erőltetik, hogy az építési engedéllyel nem rendelkező épületek majd tovább lakmározhassanak a zöld felületekből. És nem lesznek különféle sportcsarnokok sem. Más kérdés, sejdítik néhányan, hogy ha leállnak az építkezések, lehet majd a torzókra mutogatni, hogy hát az ellenzék ennyit tud. De azért e pillanatban ezek a feltételezések inkább tartoznak a fordított összeesküvés-elméletek terepére.
Az már súlyosabb ügy, ahogy az uralkodó társulat második embere nyilatkozott, de hát ő mindig is elég súlyos eset volt. Tartott egy fejtágítót a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, s az egész performansz olybá tűnt, mintha a nagy népi kipcsak hurál előtt beszélt volna. És ő már elég meredek dolgokat mondott a választást értékelve, például, ha jól értjük, olyasmit, hogy valójában az ellenzéki szövetség legerősebb tagja, a Facebook verte meg sok helyütt a Fideszt. Ez azért új elem, még ha nem is pontosan tudjuk, mire gondolt az ihletett férfiú. Jómagam – finoman szólva – nem vagyok nagy rajongója Mark Zuckerberg gigajátékszerének, de azért azt nehéz feltételezni, hogy direktben pikkeltek volna a jobbosokra. (Jó, hogy nem Mark Ruffalo a bűnös, aki tényleg küldözgetett érdekes üzeneteket. Márpedig Hulk erős és hatalmas.) Mindenesetre látom már, ezentúl nem (csak) Brüsszelnek üzennek, hanem a Menlo Parknak is. Annál is inkább – mert ha jól értjük – az állami szuverenitás elleni világösszeesküvésben is alaposan benne van a Facebook kezének lába.
És hát ugye a fránya internetnek köszönhetően a sajtószabadság is nagyobb, mint kellene. Ezért aztán a parlamenti tudósítók munkakörletét mindjárt redukálták is egy ugróiskolányi területre – nyilván ezt is azért, hogy elejét vegyék a sajtószabadság felelőtlen tobzódásának.
Gondolhatnánk, hogy ezek vicces dolgok, de hát már akinek. Mégiscsak a jövő közszolgái előtt beszélt a Magyar Országgyűlés elnöke például arról ‒ idéznénk, mert annyira testes ‒, hogy “a fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”
Egy ilyen, a demokrácia egész jogelméletének alapjait radikálisan átértelmező, a jövőre nézve beláthatatlan perspektívákat kínáló elmélkedés olyannyira álmélkodásra késztette a hallgatóságot, hogy még a jelenlévő jogtudósoknak is elállt a szava. Megértjük. Végtére is ebben a páratlan okfejtésben nagyjából arról a struktúráról mondatik ki, hogy baromság, amelyik a liberális meg bizony a keresztény demokráciák alapját képezi igen régóta.
Természetesen lehetne még mazsolázni a házelnök úr elmepezsdítő meglátásaiból. De azért a legérdekesebb az volt, hogy a találkozó vége felé a házelnök úrnak – tőle szokatlanul – humorizálni támadt kedve, hiszen azt mondta: a Fidesz alapértékeit tekintve nem változott semmit az utóbbi harminc évben.
