Kökény Mihály: Élet és halál mezsgyéjén – Orvosietika pandémiás válság idején

A MOK jól látta, hogy elkövetkezhet az idő, amikor a magyar egészségügy kapacitásainak végére jut és roskadozni fog a járványügyi ellátás terhei alatt. Amit nem kellene elfelejteni: tény, hogy az roskadozott már a járványt megelőzően is. Az egészségügy 2010 előtt - baloldali kormányok idején - sem dúskálhatott javakban, a mostohagyermekek sorába kényszerült, mert a politikusok pazarló kiadásként, s nem befektetésként tekintettek finanszírozási igényeire.

2021. január 8., 10:20

Szerző:

Izgalmas, de kényes kérdéseket feszegető vitának ad helyet hasábjain 168 óra. Izgalmas, mert az élet és halál határmezsgyéjén a gyógyítóknak sokszor keserves döntéseket hozni, főleg, ha erre gyakran és esetenként gyorsan kényszerülnek. Kényes, mert a magyar orvoslásban nem szokás nyíltan beszélni a túlélési esélyeken alapuló mérlegelésről.– 

Az orvosi köztestület „előre menekült” egy megítélésem szerint alapos, evidenciákat felsorakoztató etikai ajánlás kiadásával. Ugyanakkor érthető Matkó Ida tanárnő, a betegjogok elszánt szószólójának aggodalma, sérülhet a páciensek önrendelkezési joga, relativizálódhat az állam életvédelmi kötelezettsége.

A dilemmák nem újak. 50 évvel ezelőtt Petrányi Gyula professzor, a nefrológia kiemelkedő tudósa „Az orvos, mint bíró és ítéletvégrehajtó” címmel meditált a gyógyítás és jog határain az újraélesztésről, a műszervekkel és intenzív terápiával fenntartott életről (Orvosképzés, 1970;45:163-73). Az elmúlt ötven évben soha nem látott mértékben fejlődött a medicina, végzetes betegségek váltak gyógyíthatóvá vagy szelídültek folyamatos gyógyszereléssel, műtéttel jó életminőséget lehetővé tevő krónikus állapottá. De az is igaz, hogy a COVID-19 járvány pusztítása csak az első világháború végén tomboló spanyolnáthához hasonlítható azzal, hogy akkor nem létezett modern népegészségügy, nem voltak antibiotikumok, s védőoltást még csak a himlő és a veszettség megelőzésére alkalmaztak.

Az etikai javaslat összeállítói 2020 áprilisában még nem tudhatták, hogyan alakul a járványgörbe és novemberben a KSH az előző évek átlagához képest több mint 50 százalékos halálozási többletet regisztrált. Nem tudhatták, hogy november végére - december elejére az Európai Járványügyi Központ adatai szerint a 100 ezer lakosra jutó 14 napos összesített esetszámot tekintve, az európai középmezőny felső részébe kerülünk, de a halálozásban a harmadik – negyedik helyre „küzdjük fel” magunkat. December 20-án - számarányosan - hazánkban haltak meg a legtöbben az egész világon a koronavírus szövődményei miatt, s bár az utóbbi napokban érzékelhetően csökkent, de még mindig számottevő a COVID betegség miatt lélegeztetett betegek száma is. Mindez iszonyú terhet ró a békeidőben is válsággal küzdő egészségügyi rendszerre.

Úgy gondolom, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kollégiuma felelősen és előrelátóan cselekedett tavasszal. Neves szakemberek, közöttük hittudósok és a betegszervezetek közreműködésével iránymutatást dolgoztak ki arról, hogyan lehet elosztani az adott időpontban rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat (például szakemberek, gépi lélegeztetés, intenzív osztályos ágyak stb.), hogy a lehető legtöbb emberéletet mentsék meg.

A MOK jól látta, hogy elkövetkezhet az idő, amikor a magyar egészségügy kapacitásainak végére jut és roskadozni fog a járványügyi ellátás terhei alatt. Amit nem kellene elfelejteni: tény, hogy az roskadozott már a járványt megelőzően is. Az egészségügy 2010 előtt - baloldali kormányok idején - sem dúskálhatott javakban, a mostohagyermekek sorába kényszerült, mert a politikusok pazarló kiadásként, s nem befektetésként tekintettek finanszírozási igényeire.

A feketeleves azonban Orbán másodszori kormányra kerülésével kezdődött: az elmúlt tíz évben kivéreztették az ágazatot, szétverték az ÁNTSZ-t, eszement központosítást hajtottak végre. Az egészségügyi ellátásra fordított közkiadások jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól, és sok magyarnak közvetlenül kell finanszíroznia az ellátását, ami aláássa a méltányosságot. A pénzszűke miatt, a visegrádi országokhoz képest is alacsonyak a bérek, rosszak a munkakörülmények, ami ezreket ösztönöz külföldi munkavállalásra. A bajt tovább növeli, hogy most az orvosi bérek jelentős növelését az egészségügyi dolgozók szigorú szolgálati jogviszonyba helyezésével kötik össze, ami a veszélyhelyzet elmúltával további pályaelhagyást eredményezhet.

A MOK helyesen prognosztizálta, hogy a kórházi ellátásra szorulók növekvő száma esetén a szakemberhiány, s ezen belül a kevés intenzív terápiás szakorvos és asszisztens lehet a legnagyobb kihívás. Az egészségügyi dolgozók, ha döccenőkkel és nagy erőfeszítésekkel is, de tisztességgel ellátták a járvány második hullámának csúcsán a csaknem 700 koronavírusos lélegeztetését és a 8000 fölé kúszó kórházi gyógyításra szoruló beteget. Ha azonban a járványt nem lehet megfékezni - például a vakcina ellenességgel társuló emberi fegyelmezetlenség, kormányzati kapkodás miatt -, lehet olyan pont, amikor a korábbi betegszám két-háromszorosa zúdul rá hirtelen a gyógyintézetekre. Ilyenkor következhet be, hogy az ellátási igény a rendelkezésre álló kezelési kapacitást meghaladja.

S csak ilyen végletes viszonyok között, de kizárólag akkor, az egyébként háborús helyzetekre kidolgozott ellátási elveket kell elővenni, azokat, amelyek szerint, a harctéri súlyos sebesültek osztályozását végzik. Eszerint azokat a betegeket kell először ellátni, akiknek kezeléssel van esélyük a túlélésre, azokkal a betegekkel szemben, akik kezelve sem valószínű, hogy túlélnek. S itt nem az életkor, nem a foglalkozás, a társadalmi státusz számít, kizárólag az objektív adatok alapján megítélhető életkilátások.

Szerintem erről szól az orvosi kamara javaslata. Ez nem kötelezően betartandó utasítás, csak segédlet, mondhatnám kapaszkodó a nehéz döntésekhez. Nem írja felül a törvényeket. Ennek az összeállításnak az az elsődleges célja, hogy a járvány csúcspontján, a konszenzusos etikai irányelvek mellett meghozott döntésekkel, életeket lehessen menteni, és a tiszta, egyértelmű elvekkel, gyakorlati útmutatásokkal csökkentse az egyes orvosokra háruló erkölcsi terheket. Nem kevesebb, nem több.

Nem volna helyes a bajokért az agyonterhelt, csúcsteljesítményt nyújtó orvostársadalmat és köztestületét kárhoztatni. Nem ők tehetnek a hibás egészségpolitikáról. Azt majd a választóknak kell számon kérniük a döntéshozókon.

 

A szerző D. Kökény Mihály, PhD. belgyógyász – kardiológus, népegészségügyi szakértő, a Horn- és Medgyessy kormány egészségügyi minisztere. A cikk a 168 óra hetilap 2021. január 7-i számában jelent meg.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.