Buják Attila: Új szakasz
„Új szakaszába lépett a koronavírus-járvány”, idézhetjük a majdnem klasszikust. Bármikor, bárhonnan, bármely szögből víruseső ömlik ránk. Harminchatezer kórházi ágy kampányszerű kiürítése, a tömeges evakuálás csakugyan égi jelnek látszik. Rég láttam kórházat belülről, elképzelni is nehezen tudom, miként fest, amikor Bözsi nénit feltolják egy trélerre, utánanyújtva műanyag botját: „Hát isten önnel, Bözsi néni. Csigavér.” És felbőgnek a NER motorjai. Milyen lehet, mikor a recepciós pultnál tucatszám zizegnek a friss zárójelentések, csattognak a közületi pecsétek, „itt tetszik aláírni, ez meg a recept, szedni ám azt a gyógyszert rendesen”. Új szakaszba lépett a koronavírus-kampány, és a járvány nem csak beteget riogat, teljesen egészségesnek látszó államférfiak között is arat a politikai halál. Igazgatói fejek röpködnek a légben, főleg kórházigazgatók feje. A doktorok nem hajtották végre a katonai és miniszteri parancsot, nem adtak le két statisztikai számot, nem voltak hajlandók Bözsi nénit Rákoscsabára száműzni. (Hogy tudjuk, kikről is van szó, a mindenkori Bözsi nénik a NER kegyeltjei. Őket célozza meg a sorosozó kampány, őket szokás szavazás előtt tízezer forintokkal megvásárolni.) Új szakaszába lépett a járvány, ez látványos riporttéma, mennék is, ha engednének. Megnézném Bözsi nénit, ahogy a vaságyról lekászálódik, papucsát keresgéli, veszi a rózsafüzért, a gyógyszeres flakont, a gyerek által beküldött kiló almát. A gyümölcslevet a maradókra hagyja, és indul is, közelednek a vírusok. Dél-Pest ráadásul nem is biztonságos hely. A korábban senki által nem ismert Pesti úti idősotthon tragédiák, politikai küzdelmek, anyázások színtere. Tizennyolcan elhunytak, kétszázan fertőződtek, ahogy arra számítani is lehetett. A miniszterelnök befenyegette a főpolgármestert, az kontrázta a miniszterelnököt. M. Cecília felolvasónő is beindult, „teljes körű vizsgálatot rendelt el”. Új szakaszba lépett a járvány, ez már valóban légi háború.
A metrón ülök másodmagammal, a csőszerű utastér üres. Útitársam, egy fiatal lány talpig maszkban, kesztyűben a telefonját nyomkodja. Az állampolgár riadt és fegyelmezett. Életét félti, joggal, a politikai csatákat nézi, mély közönnyel. A viták szétesők és hisztérikusak. Ki a hibás? Ki rendelte meg késve az életet adó gépeket? Hány százezer védőmaszk érkezett a mesés Keletről, és ha megjött, miért nem jut mindenkinek? Ki hirdette még február végén is az új aranykor eljövetelét, amihez képest két héttel később pánikszerűen bezártak az iskolák? Ki sajnálta tesztekre költeni a pénzt? Tavasz van. A halál szele suhog a határban.
Új szakaszába lépett a járvány. Akik a képernyőkön bocsánatkérő arccal átsuhannak (kivételesen senki sem akar szerepelni, ha igen, mossa kezeit), még léteznek, de korántsem biztos, hogy szeptemberben is képernyőképesek lesznek. A politikai haláltánc sejtelmessége ez. Látjuk Cecíliát, az ezredest, a miniszterelnököt, körvonalaikon átszűrődik egy titokzatos, néma csontváz. Politikai életek dőlhetnek most halomra. A hátralévő másfél év a kormány gyötrelmes vesszőfutása lesz. Csoda, ha miniszterelnökünk a szokottnál most kevesebbet beszél? Főleg akció közben fényképezkedik. Szekszárdon tesztel egy lélegeztetőgépet. Ha megszólal, szakmai ismereteit osztja meg velünk. A kórház-evakuációról megtudhattuk: a szelekció mélységéről „magas szakmai grémium” döntött. „Senki sem marad ellátatlan.” A többi néma csend. Aki ilyenkor túl sokat beszél, aki a járvány fertőjében megmártózik, titokzatos kór emésztheti el. Úgy járhat, mint a számvevőszék elnöke (igaz, neki talán már úgyis mindegy), aki együttérzőn fejtette ki: a magyar családoknak meg kell tanulniuk takarékosan élni. Jó példa: nem ajánlatos szószátyárnak lenni, és ahogy mondják, vállalva itt a demagógiát, négymillióból van hova lejjebb menni. Kásler professzor épp ellenkezőleg, hallgatásával tüntet ki minket. Többféleképpen lehet nagyot bukni. Egyebek között sunyítással is.
Baljós hírek így is köröznek. A világbank főasszonya szerint a válság olyan megrázó lesz, mint ama „múlt század eleji”. Nyilván 1929-re gondolt, amely gazdasági értelemben 1945–46-ra ért véget, s ötvenmillió halottal zárult.
Új szakaszába lép a járvány. Az „új szakasz” kifejezést a történészek eddig az ötvenes évekhez csatolták. Nagy Imre kormányra kerülése, leváltása és kizárása jelentette akkor az „új szakaszt”. Mivel a történet nem végződött túl jól, ajánlatos a szót kerülni. De Győrfi Pál csak mondja, ez a dolga. Ne találkozzunk, ne beszélgessünk, inkább a szemünkkel csippentsünk a túloldalról. Lebegünk, mint a vírus a levegőben. Nincs itt a nyár, de mi már az őszre várunk.
